Egerben egy forgalmas híd alatt két balkanyar után lehet a Verőszala utcába befordulni. Az utcakép ellentmondásos, mivel a bal oldalon az egykori borászati kombinát, a mai Egervin hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát idéző épületegyüttese látható, ám a jobb oldalon romantikus kis pincesor húzódik végig. Téved azonban, aki azt hiszi, hogy a fehér présházakban idős bácsikák őrzik néhány hektó borukat – Gál Tibor sztárborász G.I.A. Kft.-je mára gyakorlatilag az egész sort bekebelezte. A pincéket összekötötték, valóságos kis kazamatarendszer bújik meg a föld alatt, némi támpontot adva a betérő borbarátnak, miért is áll Gál borának címkéjén a “labirintos” márkanév.
“Az ott a palackozó, amelyet még a nyolcvanas években az én felügyeletem mellett építettek” – mondja Gál, miközben a cégközpontként üzemelő présházból átvezeti a vendégeket abba az épületbe, ahonnan le lehet jutni a hordókhoz. Láthatóan büszke arra az időszakára is, amikor a szocialista borgazdaságot építette, akkor arra volt lehetőség. Az építkezés azonban minden bizonnyal az 1998-as év borászának vérében van, mert a sokágú pincében valahol mindig dolgozik egy építőbrigád. Január közepén éppen ezért kicsit hideg is a pince, de ez nem árt a bornak – véli Gál, legfeljebb egy kicsit lassabban érik be a fahordókban…
OLASZ KITÉRŐ. Volt már, aki Gál Tibor történetét tündérmesének nevezte, hiszen 1989-ben az Egervin borászaként találkozott az olasz Lodovico Antinori márkival, aki vadászaton járt Magyarországon, s a sors úgy hozta, hogy a trófeák mellett egy borászt is hazavitt magával a birtokaira. Először egy évről volt szó, de Gál aztán tovább maradt, mert – mint mondja – szerencséje volt. Az 1989-es évjárat rossz volt Toszkánában, s a márki Ornellaia borai lettek a környék legsikerültebb nedűi. A következő év – megint csak szerencsés véletlen – kapitális évjáratot hozott egész Olaszországban és a befolyásos Wine Spectator 1993-ban az 1990-es borukat az előkelő nyolcadik helyre sorolta.
Gál szívesen beszél a szerencséről, de valójában makacs, tudatos borász, akinek világos elképzelései vannak arról, miként lehet eredményeket elérni. Ritka a magyar piacon az a szemlélet, hogy a borász vállalkozónak a szőlőtelepítéstől a hordó kiválasztásán keresztül az imázsépítésig és a marketingig mindenen rajta kell tartania a kezét. Ő ezt teszi, s ezért nem okoz nehézséget jó áron eladni a borát – 80 százalékban külföldön, 20 százalékban a hazai piacon.
Ez a piaci struktúra jelent biztonságot a számára, mivel az EU-csatlakozás után új kihívások várnak a gazdákra. Így például a szőlőültetvényekre vonatkozó EU-szabályozás erőteljesen befolyásolhatja a magyar piacot. Az unióban ugyanis olyan területre, ami jelenleg nem szőlőültetvényként van regisztrálva, csak akkor szabad szőlőt telepíteni, ha a gazda igazolja egy másik, azonos nagyságú terület kivágását, tehát a szőlőültetvények összesített nagysága nem növekedhet. Ez a szabályozás azonban EU-s szinten érvényesül, tehát egy portugáliai új telepítés iránti kérelemhez is lehet majd magyar terület szőlőtermesztésből történő kivonását igazolásként csatolni.
Nehéz lenne ma megbecsülni, hogy ennek az előírásnak milyen hatása lesz a magyar piacra, ha életbe lép – véli Gál, de az biztos, hogy a szőlőtelepítés ára megdrágul. Ezért volt logikus, hogy a tudatosan cselekvő magyar borászok – miként Gál Tibor is – siettek a jelenlegi birtokméret elérésével. Eddig ugyanis az állam támogatta a telepítést, kérdés azonban, hogy a borok minőségét és árát bonyolult eredetvédelmi rendszer segítségével garantáló Nyugat-Európában lenne-e igény egyáltalán arra, hogy olyan vidékre szőlőt telepítsenek, ami nem nevezetes borvidék, és ahol jelenleg nem található szőlőültetvény.
TERÜLETI BESOROLÁS. Az érdekvédelmi rendszer a magyar bor jövőjének egyik kulcskérdése. Gál Tibor szerint ahhoz, hogy a magyar borászat helyt tudjon állni az európai versenyben, a jelenleginél sokkal hatékonyabb marketingre van szükség. Ehhez a marketingmix minden elemén változtatni kell, de legelőször a termék, azaz a magyar átlagborok minőségében kell számottevő javulást elérni. Ennek eszköze lehet az eredetvédelmi rendszer. A jelenlegi törvényi szabályozás szerint a borokat a must cukorfoka alapján sorolják meglehetősen nagyvonalúan minőségi osztályokba. Ezzel szemben az unióban a latin országokban kialakult területi klasszifikációs elv terjedt el. Ennek lényege, hogy a legmagasabb minőségi besorolást – az eredetvédett bor címet – csak meghatározott dűlőkben szüretelt szőlőből készült borok viselhetik.
Amennyien például az egri bikavér név használatát ilyen szigorú előírásokhoz kötnék, a vásárló biztos lehetne benne, hogy valóban jó minőségű bort kap a pénzéért. Ráadásul erre reklámkampányt is biztosabban lehetne építeni, mivel nem fordulhatna elő, hogy a felső-közép kategóriát megcélzó kampány után a valóságban alsópolcos borokkal találkozik a vásárló. Ebben a rendszerben, egri eredetvédett borként csak a borvidékhez tartozó legjobb termőhelyek, dűlők borait lehetne palackozni. A középkategóriás, azaz nem az első osztályú dűlőkből származó borok, vagy azok, amelyek kiváló dűlőben termettek, de nem tartják be mindenben az előírásokat, egri tájborként jelenhetnének meg. A legolcsóbb kategória pedig egyszerű asztali borként kerülne a piacra, származási hely megjelölése nélkül.
Gál Tibor 44 éves, Putnokon született. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen 1983-ban végzett élelmiszeripari mérnökként. Az Egervinnél, illetve a nagyrédei tsz-nél ágazatvezetőként és termelési vezetőként eltöltött öt év után, 1989-ben az olaszországi Ornellaia céghez hívták borászati vezetőnek. A Toszkánában eltöltött négy év alatt, az általa készített borok számos elismerésben részesültek, Gál Tibor Európa szerte ismert borász lett.
• Egerbe 1994-ben tért vissza, egy olasz borászati céggel és egy német befektetővel közösen megalakítva a G.I.A. Kft.-t. A ma már GÁLBOR néven futó pincészet kialakítása mellett több pincészetnél is dolgozik szaktanácsadóként: a Pannonhalmi Apátság borászatánál, a toszkánai Pellegrini Alfredo s.r.l-nél, a szintén olaszországi Friuliban található Roncaia borászatnál, de dolgozott a Cappaia nevű dél-afrikai borászat számára is.
• Az egri cég mellett a Zwack Péter érdekeltségébe tartozó, bátaapáti Eurobor Kft.-nél is ügyvezető igazgatóként dolgozik. • 1998-ban az Év bortermelőjévé, 2002-ben pedig az Év vállalkozójává választották.
Komolyra fordítva a beszélgetést, a borászat nemzetgazdasági jelentőségét is bizonygatja az egri borász, szerinte a borászati ágazat – amennyiben a termékek eladhatóak – hektáronként 2 embernek adhatna munkát, ami országos szinten 200 ezer ember és ebben még a felfuttatható borturizmus által teremtett munkahelyek nincsenek benne.
Gál maga a nyugat-európai birtokokhoz hasonlóan egyszerű termékszerkezet kialakítására törekszik. A pincészet 35 hektáros ültetvényében is ennek megfelelően alakították ki a fajtaszerkezetet. Legnagyobb területen pinot noirt telepítettek, ez a Burgundiából származó fajta ugyanis Gál Tibor szerint nagyon jól érzi magát az egri szőlőhegyeken, de az sem utolsó szempont, hogy elegáns bora még csak most kezd világszerte divatba jönni. A pinot noir kisburgundi néven, elterjedt fajta volt a háború előtti Magyarországon – magyarázza a borász.
Terveik szerint másik vörösboruk egy cuvée lesz, természetesen a Bikavér, ami cabernet-ből, merlot-ból, kékfrankosból, kadarkából és syrah-ból áll majd. A két vörösbor mellett két fehérbor is készül majd, egy testes, tölgyfahordóban érlelt chardonnay és egy könnyebb, egri leánykából és traminiből összeállított cuvée.
