Döbbenten hallgatta a világ, amikor Rumsfeld amerikai hadügyminiszter a németekre és franciákra célozva a megvénült Európát emlegetve félreérthetetlenül arra célzott, hogy a kontinens középső részétől keletre lakozik az Új Európa. Ott az Irak elleni (szükség esetén akár megelőző jellegű) háborúra készülő Amerika megértőbb támogatókra talál. Az ideologizálásra hajlamos tengerentúli republikánus jobbszárny egyik legkeményebb képviselőjétől bizarr élmény volt ezt hallani. Hiszen a hajdani szovjet blokkból kiszabadult, és többségükben balról (sőt, “utódpártok” által) kormányzott országokat állította követendő példaképül a NATO és az Európai Unió két legfontosabb kontinentális oszlopa elé.
VÁRT ÉS NEM VÁRT ALÁÍRÓK. Néhány órával később Blair brit és Aznar spanyol kormányfő erőfeszítése nyomán megszületett a nyolcak nyilatkozata. Finom és körültekintő fogalmazásban ugyan, de az aláírók komoly lépést tettek az EU többségi álláspontjától a Bush-Rumsfeld vonal irányába. Nem a régi EU-tagok vezetőinek szignója keltett igazi megütközést, hanem a Rumsfeld által “Új Európának” nyilvánított közép- és kelet-európai “hármasfogat” (Lengyel-, Cseh- és Magyarország) vezetőinek aláírása.
A magyar kormányszóvivő -a nyolcak konfliktuskerülő szóhasználatára gondolva talán némi joggal – úgy értelmezte a nyilatkozatot, hogy az nem jelent elmozdulást az amerikai álláspont felé. Tény azonban, hogy ezzel szemben a vita mindkét pólusán – Washingtonban, illetve Berlinben és Párizsban – egyaránt úgy ítélték meg a nyolcak lépését, mint ami kiélezi az EU belső megosztottságát, s elszigeteli az amerikai magatartást keményen elutasító németeket és franciákat. Prodi, az Európai Bizottság olasz elnöke dühösen (“Elég volt, punktum!”) utasította vissza és amerikai sugalmazás termékének minősítette az egész akciót. Mint mondani szokták: áll a bál.
Bennünket a magunk és szomszédaink aláírása foglalkoztat. Nem elég a feltételezhető jó szándék. Az ismert sziú közmondás szerint a pokolba vezető út is azzal van kikövezve. Jogos marad a kérdés: nem lett volna-e bölcsebb az antiamerikanizmus minden fajtájának elutasításával együtt tartózkodni olyan gesztustól, amelyet például a németek (az egész régió legfontosabb és egyben tartós partnerei) a franciákkal együtt elszigetelő, tehát irritáló lépésnek minősíthetnek. Ráadásul olyan országok részéről, amelyeknek nincs olyan hatalmi súlyuk, amellyel befolyást gyakorolhatnak az iraki vita végső kimenetelére. Viszont a 2004 májusában esedékes EU-felvételüket megelőző ratifikálási folyamatban szükségük van az unió tagjainak kedvező magatartására.
KETTŐS KÖTŐDÉS. A régió országaiban kettős kötődés bontakozott ki kilencvenes évek során. Hála és elismerés az amerikai politikai és gazdasági teljesítmény miatt, amelynek sorsdöntő része volt abban, hogy Moszkva kénytelen volt kiengedni ezeket az országokat a birodalmi karámból. A fordulat után erősödő vonzódás az EU, mint a történelmileg kialakult európai életforma-, stílus- és jóléti modell követendő (és nem uniformizált !) és legeredményesebb változata iránt.
A régió konszolidációjával előtérbe került az utóbbi folyamat. Az amerikai szál nem szakadt el, de mégis az EU lett Közép- és Kelet-Európa magatartás-modellje. (ENSZ-statisztika szerint például 2000-ben közel-keleti ügyekben ezek az országok már teljesen az EU-konszenzushoz alkalmazkodva szavaztak. Közben az amerikaiak 86-szor, az orozok hétszer voksoltak az EU-val szemben.)
Most a nyolcak levelével kapcsolatban a régió országai különböző taktikai módszereket választottak. Az aláírók közül csak a csehek manővereztek: a kormányfő helyett Havel elnök írt alá, majd három nappal később távozott hivatalából. Nem tudni, hogy Romániát felkérték-e, de Bukarest súlyt helyezett arra, hogy a sorból kimaradjon, holott csatlakozhatott volna, mint Szlovákia. Végül: Bulgária állt teljes mellel Rumsfeld mellé. A Biztonsági Tanács 15 tagja közül csak három szavazott az amerikaiak oldalán a január 29-i ülésen: a britek, a spanyolok és a bolgárok.
Hajdan Kissinger azzal csúfolódott, hogy Európának nincs telefonszáma. Rumsfeldnek hála, most már van. Fél tucat.
