TÍPUSOK. A valutaárfolyam a külföldi pénznem ára, vagyis az a hazai pénzmennyiség, amelyért egységnyi idegen valutát kapunk. Az egyes országok által alkalmazott árfolyamrendszereket az különbözteti meg egymástól, hogy a kormányzat beavatkozik-e a valutapiac működésébe, s ha igen, milyen mértékben.
Lebegő árfolyamrendszer esetén az árfolyamok mozgását alapvetően a kereslet és kínálat piaci mechanizmusa határozza meg. Piszkos lebegtetésnél a szélsőséges árfolyam-ingadozások megakadályozása céljából a jegybank intervenciókkal (valutaeladással, illetve -vásárlással) befolyásolja a valutapiac működését.
Fix árfolyamrendszernél rögzítik az árfolyamot, s valutapiaci intervenciókkal biztosítják, hogy a kurzusok ne térjenek el a deklarálttól. A fix árfolyam gyakran csak egy centrumot jelöl, amely körül egy toleranciasáv létezik, bizonyos teret engedve a piaci folyamatoknak. A fix árfolyamrendszer előnye, hogy megszüntetni az árfolyamkockázatot.
ÁTTÉRÉS. Az elmúlt időszakban megfigyelhető volt, hogy az egyes országok által alkalmazott árfolyamrendszerek a szabad lebegtetés irányába mozdultak el. A korábbi teljesen fix mechanizmusokat, az úgynevezett valutatanácsokat megszüntették, és az alkalmazkodási mechanizmusok rendszerébe az árfolyam is bekerült. Az áttérés egyes esetekben sokkszerűen történt, máshol több lépésben (szűk toleranciasáv, szélesebb sáv, lebegtetés). Magyarországon fix árfolyamrendszer van érvényben, a széles sáv ugyanakkor elég nagy mozgásteret is biztosíthat, bár – amint azt mostanában megtapasztalhattuk – ez is elfogyhat.
