Korlátozásoktól mentes piac létrehozását tűzték ki célul annak idején az Európai Közösséget alapító római szerződés tagállamai, amikor elhatározták, hogy minden akadályt lebontanak, amely a közös piacon belüli versenyt akadályozza, illetve torzítja. Ezért szerződésbe foglalták, hogy az állami támogatások – akár az állami monopóliumok – veszélyeztetik az áruk szabad mozgását, mert egy vállalatnak vagy iparágnak kedveznek, s ezáltal torzítják a tagállamok közti versenyt. Jóllehet, az állami támogatások veszélyt jelentenek a közösség érdekeire, a tagállamok számára viszont a gazdasági és szociális politika fontos eszközei, ezért szabályozásuk 40 éves történetét a tagállamok és a közösség érdekei között való folyamatos egyensúlyozás jellemezte.
A római szerződés aláírásakor a tagok talán nem is remélték, hogy az integráció ebben a vonatkozásban milyen sikeres lesz. A végrehajtás érdekében döntési hatáskört ruháztak az Európai Bizottságra, amely elkezdett egy önjáró, a tagállami érdekektől független, közösségi érdeket képviselni. A szellem kiszabadult a palackból, megszületett az állami támogatás átfogó fogalma, és önálló életre kelt. Ennek az önálló jogfejlődésnek az alkotója az Európai Bíróság lett, amely az elmúlt 40 évben döntések százaiban határozta meg, mi minősül állami támogatásnak. Az utat, amely elvezetett a mai definícióhoz, a tagállamokat elmarasztaló ítéleteinek százai kövezték ki, ahol a döntések nemegyszer súlyos dollármilliós következményekkel jártak.
A mára kialakult fogalom szerint minden előny állami támogatásnak minősül, amely az állami költségvetés terhére – beleértve az önkormányzatokat is – bármiféle szelektív előnyt juttat egy vállalatnak, ezáltal a versenyt torzítja, amivel kihat a tagállamok közötti kereskedelemre.
Az intenzitás
A közösségi szabályokkal összhangban Magyarország eltérő fejlettségű régióiban, illetve ágazatonként eltérő mértékű támogatás folyósítása lehetséges. Ezért az állami támogatás segítségével megvalósított beruházás esetén pontosan mérhetővé kell tenni az igénybe vett támogatás mértékét. A beruházás költségei, illetve az ahhoz felhasznált állami források hányadosa segítségével százalékos formában kifejezhető a támogatás mértéke, vagyis a támogatás-intenzitás. Ennek kiszámításáért és így a támogatási plafon betartásáért minden támogatásban részesült maga felel. Amennyiben egy tagállam vállalata az irányadó értéket meghaladó mértékű támogatást vesz igénybe, az unió bizottsága annak visszafizetésére kötelezheti. Ez alól az sem mentesíti, ha az állami szervek tudtával részesült “többlettámogatásban”. A fenti művelet részletszabályait pontosan meghatározottak: a 163/2001. (IX. 14.) kormányrendelet mellékletei segítséget nyújtanak az EU által lefektetett szabályok megértéséhez.
A római szerződés átfogó értelmezéséből következően ma vizsgálat tárgyává tesznek mindenféle pénzmozgást, ahol az állami szektor érintett lehet. Az állami támogatás fogalmába beletartozik a direkt pénztámogatástól kezdve az ingyenes telekjuttatás, bizonyos esetekben állami garanciavállalások, vagy például az állami vállalatok indokolatlan feltőkésítése. A kilencvenes évek közepére a jogfejlődés odáig jutott, hogy az adórendszeren keresztül nyújtott állami támogatásokat ugyancsak vizsgálat alá vette.
Az Európai Unió (EU) tagállamai a jövedelemadók és a nyereségadózás területén az elmúlt 40 évben a legminimálisabb harmonizációban sem tudtak megegyezni, mivel egyik tagállam vagy önkormányzat sem volt hajlandó a szuverenitásának sarokkövét jelentő adókivetési jog bármiféle korlátozásába belemenni. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált: ha egyes vállalatok kevesebb nyereségadót fizetnek, mint az országon belüli egyéb cégek, úgy ezek ténylegesen állami támogatást kapnak a be nem fizetett adó mértékében. Az első bizottsági közlemény abban a tárgyban, hogy az adózási előnyök szintén állami támogatásnak minősülnek, 1998-ban jelent meg.
Az állami támogatás
JELENLEGI MEGHATÁROZÁSA. “Az Államháztartás alrendszerei nem nyújthatnak a költségvetéseik terhére olyan kiadást vagy bevételkiesést jelentő támogatást, vagy bármilyen formában más előnyt, amely a gazdasági tevékenységet folytató vállalkozás részére, vagy áruk termeléséhez, illetve szolgáltatások nyújtásához biztosított kedvezmény révén a versenyt torzítja, vagy annak torzításával fenyeget, amennyiben érintheti az Európai Unió tagállamai és Magyarország közötti kereskedelmet.” (Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 15. §)
FAJTÁI
• Vissza nem térítendő támogatás
• Kedvezményes kamatú vagy kamatmentes kölcsön
• Adókedvezmény, adómentesség, adóhitel
• Állami garanciavállalás bizonyos esetei, exporthitel-biztosítás
• Veszteség átvállalása vagy hasonló jellegű intézkedés
• Ingyenes vagy kedvezményes tőkejuttatás (ha azt egy magánbefektető nem hajtotta végre)
• Ingatlan vagy épület rendelkezésre bocsátása/átadása ingyen vagy kedvező feltételekkel beruházó számára
• Tb-járulékok, adók beszedésénél tanúsított engedékenység vagy halasztott befizetésre szóló kedvezmény
• Beragadt/átállási költségek
Az állami támogatások uniós története egy 40 éves bújócska története, ahol a tagállamok saját gazdaságfejlesztési céljuk érdekében próbálják a piac szereplőit támogatni, a bizottság pedig próbálja ezeket feltárni, és a jogellenesnek minősülő támogatást a támogatottal visszafizettetni.
TUDATLANUL. Magyarországon az állami támogatások politikájával kapcsolatosan alapvető paradigmaváltásra lesz szükség. A jelen helyzetet talán az jellemzi a legjobban, hogy némely esetben sem az állami támogatás nyújtója, sem annak fogadója nem tudja, hogy állami támogatásról van szó. Még nem alakultak ki azok a reflexek, hogy mi tilos, és mit szabad. Ha megvizsgáljuk az Európai Bizottság döntéseit, azt láthatjuk, hogy szinte nincs területe a gazdaságnak, amely érintetlenül maradhat. Márpedig sem az állami (pél-dául Dunaferr), sem az önkormányzati tulajdonú társaságok (például BKV) nem kerülhetik el Brüszszel kínos vizsgálatait. A helyzetet nehezíti, hogy az állami támogatások egy nemzet szempontjából a legbecsületesebb és leghasznosabb célokat is követhetik. Ez azonban nem zárja ki a versenytorzító jelleget.
Bizonyára meglepődött az olasz kormány, amikor az 1980-as évek végén szerette volna csökkenteni a szociális terheket azoknál a cégeknél, amelyek női munkaerőt foglalkoztatnak. Az intézkedés célja a női foglalkoztatás növelése volt. A bizottság állami támogatásnak minősítette ezt az intézkedést, mert a textilipar nagy előnyt élvezett ebből az intézkedésből, hiszen ott sok nőt foglalkoztatnak. Franciaországban 1998-ban a kormány elő akarta segíteni az 50-53 éves kornál idősebb emberek előnyugdíjazását olyan módon, hogy az előnyugdíj idejére a költség egy részét az állam átvállalta a cégektől. Ezt a bizottság állami támogatásnak minősítette, mivel ezáltal az autóipar jelentős előnyökhöz jutott, mert a megcélzott korosztály ezen ágazatban többségben volt.
FANTÁZIADÚSAN. Az Európai Bizottság fantáziája ilyen ügyekben kimeríthetetlen. Állami támogatásnak minősül, ha az állami vállalatok saját leányvállalataikat finanszírozzák, ha a követelésről lemondanak, ha kamatkedvezményt nyújtanak. Támogatásnak minősül, ha az állam túl nagy lazaságot mutat kinnlevőségek beszedésénél, társadalombiztosítási és adótartozások behajtásánál, vagy ha exportgaranciát nyújt és eltekint a büntetőkamattól.
A brüsszeli bizottság egyik magas rangú tisztségviselője egy magyarországi előadásán arról mesélt, hogy a testület tagjai tudnak és szeretnek olvasni, így nagyon jól informáltak. Különösen szeretik a választási időszakban a helyi újságokat bújni, ahol a képviselők a régió segítése érdekében nyilatkozatokat tesznek, ami azután mind megjelenik a sajtóban. Ezek után csak meg kell nézni, hogy az ígéretektől mi valósult meg állami vagy önkormányzati pénzből.
A tilos állami támogatásokat vissza kell fizetni, és az elévülési idő 10 év. Az, hogy az érintett cég átalakult, felvásárolták, vagy csődbe ment, nem akadálya annak, hogy a bizottság megpróbálja a juttatást visszaszerezni. A pénzt minden esetben vissza kell fizetni, kivéve, ha beáll a teljes működésképtelenség.
A szabályok drasztikusak, s azok nem-tudása senkit sem mentesít a jogkövetkezmények alól – ez nálunk sincs máshogy. A kását azonban nem eszik olyan forrón, hiszen előreláthatóan Magyarország regionális fejlettsége – vagyis inkább fejletlensége – miatt olyan övezetbe fog tartozni, ahol egyes ágazati kivételektől eltekintve a támogatás-intenzitás ma még elérheti az 50 százalékos küszöböt is.
Annyi mindenesetre biztos, hogy új fogalmakkal kell megismerkednünk, és a vállalatok pénzügyeseinek újabb feladattal bővül a munkakörük. Két dolgot mindenféleképpen meg kell tanulnunk: hogy mi az állami támogatás, illetve annak mértékét miként lehet kiszámolni.