Franz-Josef Strauss szállóigévé vált mondása szerint a propagandában az a legveszélyesebb, hogy ha túlzottan ismételjük, akkor a végén magunk is elhisszük. Oroszországról, a társadalmi átalakulásról, valamint az orosz tőke külföldi terjeszkedéséről az elmúlt évtizedben annyi előítélettől hemzsegő elemzés, hamis, sőt gyakran a konkurenciát szándékosan félrevezető írás jelent meg, hogy mára már tényleg nehéz eligazodni ebben az amúgy önmagában sem túl egyszerű témakörben.
Réthi Sándor közgazdász
PIACGAZDASÁG. A változásokat értékelve ma már a legtöbben egyetértenek abban, hogy Oroszországban így vagy úgy – vad keleti sajátosságokkal, komoly torzulásokkal, sőt sokszor félelmetes jelenségekkel -, de mégiscsak piacgazdaság jött létre. Az orosz tőke az elmúlt években pedig aktivizálódott. Magyarországi befektetéseik három jól elkülöníthető csoportra oszthatók. A kilencvenes évek közepén több ezerre volt tehető azon orosz üzletemberek száma, akik több-kevesebb rendszerességgel hazánkban éltek, vállalatot alapítottak, s ennek révén általában magyar termékeket szállítottak Oroszországba. Ez a csoport, tulajdonképpen a magyar exportőrök oroszországi jelenlétét pótolva, fontos piaci rést töltött be.
A második csoportba tartozó üzletemberek most kezdik felfedezni az országot, jövetelük értelme az uniós csatlakozásban keresendő. A többségében a középvállalkozói körhöz tartozó orosz cégek olyan gyártó tevékenységekbe fognak itt, amelyek végtermékeit majd az európai piacra fogják exportálni. Az alkalmazott technológia szinte minden esetben lehetővé teszi, hogy ötvözni tudják a viszonylag olcsóbb oroszországi nyersanyag, a jól képzett, s nem túl drága magyar munkaerő, a liberális magyar külkereskedelmi szabályozás, valamint a nyugati piac közelsége előnyeit.
Természetesen a politikusok, gazdasági szakemberek, a széles közvélemény, illetve az olvasók érdeklődését elsősorban a harmadik csoport, az orosz nagytőke képviselői, ezek magyarországi ténykedése érdekli a legjobban. A Gazprom már 1996-ban megszerezte az Általános Értékforgalmi Bankot, s megbízható források szerint 1999-ben ajánlatot tett a Molnak, hogy a TVK és a BC közös megvételével együttesen lépjenek fel a nyugat-európai piacokon. A Mol az ajánlatot elutasította. Vajon miért tette ezt?
A Gazprom egyik érdekeltsége 2000 őszén többséget szerzett a BC-ben, s minden esélye megvolt annak, hogy a TVK-ban is meghatározó részesedéshez jut. Ezt a “veszélyt” akkor a TVK vezetése a Mollal együttműködve, a kormányzat teljes egyetértésével elhárította. A patthelyzet mind a mai napig tart: a magyar petrolkémiai iparban a Gazprom nem tudott domináns szerephez jutni, viszont a BC tulajdonlásával, illetve a TVK-ban birtokolt magas részesedésével (ez akár 49 százalék is lehet) látens veszélyt jelent a többi érdekelt szereplő számára.
Vajon kik ezek a “titokzatos” szereplők? Természetesen amíg a Gazprom nem csekély erőfeszítést tett magyarországi pozícióinak erősítésére, oroszországi óriás riválisai sem ültek ölbe tett kezekkel. A Yukos – amely egyeduralkodónak számít a magyarországi kőolajszállítások piacán – a Gazproménál sokkal kifinomultabb és eredményesebb taktikát folytatott, illetve stratégiát követett magyarországi pozícióinak megerősítésében. A tények a következők. A Yukos megvásárolta a szlovák Transpetrol vállalatot, amely az orosz eredetű kőolajat szállítja az orosz határtól Pozsonyba. A pozsonyi kőolaj-finomító viszont – nem véletlenül – a Molé lett. A Mol és a Yukos Oroszországban a hanti-manysi autonóm területen vegyes vállalati formában egy 25 millió köbméter kapacitású kőolajlelőhely kiaknázásába kezdett. A projekt gesztus a Mol irányába, nyilvánvalóan a két cég stratégiai együttműködését célozza.
NAGYOK A HÁTTÉRBEN. Tavaly szeptember 11-e új dimenziókat nyitott az orosz tőke külföldi megjelenését tekintve is. A Bush-Putyin találkozók témája az orosz kőolaj biztonságos eljuttatása valamelyik “meleg” tengeri kikötőbe. Erre a célra az Adria-kőolajvezeték tűnik a legalkalmasabbnak, amennyiben sikerül megoldani annak “kétirányúsítását”. Az INA horvát kőolajtársaság jelenlegi privatizációjának véleményem szerint az a tétje, hogy a Mol révén a Yukos, vagy pedig a Rosznyeft révén az azzal szorosan együttműködő Gazprom kerül-e helyzetbe eme grandiózus projekt kapcsán.
Mindebből az is következik, hogy az orosz tőke magyarországi megjelenése, sőt további terjeszkedése abszolút elkerülhetetlen és törvényszerű folyamat. Az ebben rejlő veszélyektől nem szabad rettegnünk, ehelyett a feltárulkozó esélyeket kell kihasználnunk.
