Választás előtt a főváros – Párbaj Budapestért

Egészen az utolsó pillanatig kétséges, visszalép-e Gy. Németh Erzsébet, az MSZP jelöltje Demszky Gábor javára a főpolgármesteri tisztért folytatott versenyben. Erre egyébként a törvény semmilyen határidőt nem szab meg, akár a szavazást megelőző huszonnegyedik órában is dönthet úgy, hogy töröljék nevét a szavazólapokról. Gy. Németh Erzsébet mindenesetre nem akar visszakozni, s vele együtt az MSZP fővárosi vezetése sem. A párt egyik befolyásos politikusa úgy fogalmazott a Figyelőnek, hogy “sok bajuk van Demszkyvel, őt nem lehet szeretni, s bár többé-kevésbé jól működött a fővárosban az MSZP-SZDSZ koalíció, a kerületi szocialista vezetők nem akarják, hogy újra Demszky üljön a főpolgármesteri székbe”. Elhatározásuk mellett kitartanak, még azon az áron is, hogy a szociálliberális oldal elbukja a főpolgármesteri tisztséget, és Schmitt Pál lesz a befutó.

MOZGATÓRUGÓK. Erre a veszélyre figyelmeztetnek egyébként az SZDSZ prominensei, és a párt holdudvarába tartozó véleményformáló értelmiségiek is, akik lapzártánk idején éppen egy petíciót fogalmaztak, s MSZP-s és SZDSZ-es oldalról is aláírásokat gyűjtöttek, hogy Gy. Németh Erzsébet lássa be: a személyes és pártambícióknál előbbre való a jobboldali győzelem megakadályozása.

Információink szerint a párt országos vezetése, élén Kovács Lászlóval mégis háttéralkuhoz folyamodhat, ha úgy látja, Schmitt “veszélyes mértékben jött fel”. A “külső veszély” újrarendezheti a szociálliberális sorokat, kérdés, mit ajánlanak fel a visszalépésért cserébe a szocialista főpolgármester-jelöltnek (a kultuszminiszteri tárcáról röppentek fel hírek), s főképpen mit az MSZP budapesti szervezetének. Utóbbi testület komoly erőt képvisel a párton belül, s ezt több alkalommal is demonstrálta már. Legutóbb augusztus végén mondott nemet, amikor az MSZP visszaléptette volna Gy. Németh Erzsébetet és a két kampánystáb már a hivatalos bejelentés szövegén dolgozott. Jó másfél évvel ezelőtt ugyancsak a budapesti vezérkar vétózta meg azt, hogy Németh Miklós legyen a párt miniszterelnök-jelöltje. A fővárosi szocialistákat egyszerre fűti a sértettség és a Demszky-ellenesség, s nemigen veszik számításba: hónapokkal ezelőtt, az országgyűlési választási kampány hajrájában maga Medgyessy Péter tett ígéretet Demszky Gábornak arra, hogy a baloldal nem állít riválist. Információink szerint a főpolgármesternek felajánlották a washingtoni nagyköveti posztot és a közlekedési tárcát is, de ő visszautasította, mondván: inkább Budapestet választja, mert szeretné befejezni azt a munkát, amit 1998 és 2002 között a Fidesz-kabinet hátráltatott.

Visszatérve a fővárosi szocialistákra, ők okkal lehetnek elégedetlenek, mert a vállveregetésen túl semmit nem kaptak cserébe azért, hogy a tavaszi országgyűlési választásokat megnyerték az MSZP-SZDSZ koalíciónak. Budapesten 32 egyéni körzet közül 27-ben szocialista politikus került a parlamentbe, egy helyen az MSZP által is támogatott szabad demokrata, a pártlistákon pedig 44 százalékot kaptak a fővárosi szocialisták. Elismerés lett volna számukra, ha Medgyessy Péter Mandúr Lászlót, az MSZP budapesti elnökét bízza meg az informatikai minisztérium vezetésével, a koalíciós osztozkodáskor azonban ezt a tárcát az SZDSZ kapta meg. “A tavaszi nagyarányú győzelem után semmi sem indokolja, hogy a szocialista pártnak ne legyen saját jelöltje, sőt ez a természetes” – fogalmaz a mindig mosolygós, nőiességét vállaló MSZP-s főpolgármester-jelölt. A közvélemény-kutatók szerint az önálló jelölt a párt programját is népszerűsíti, s ezáltal újabb kerületi és listás szavazatokat hozhat a konyhára. Márpedig a szocialisták abszolút többségre törekszenek a fővárosi közgyűlésben. Szakértői becslések szerint négy évvel ezelőtt Katona Béla visszaléptetése voksokat vitt el a pártlistán az MSZP-től, s azok a voksok az SZDSZ-hez vándoroltak. Logikus tehát a részükről, hogy nem szívesen hívnák vissza Gy. Németh Erzsébetet.

KÉRŐK. Hat kérővel folyik a harc Budapestért, közülük azonban csak három tud beleszólni a versenybe (az esélyes jelöltekről lásd külön írásainkat). Más-más hangsúllyal, de lényegében ugyanazokkal az ígéretekkel – új hidak, metrók építése, úthálózat-fejlesztés, a közbiztonság javítása, jóléti és szociális intézkedések, a környezetvédelem ügyének kiemelt kezelése – szeretnék megszerezni a fővárosi lakosok szavazatait.

Gy. Németh Erzsébet és Schmitt Pál is grandiózus, hosszú távú fejlesztési tervekkel lépett a választók elé, arról már kevésbé szóltak, hogy megvalósításuk ezer milliárdokba kerül, miközben a főváros éves költségvetése nagyságrendileg 250-300 milliárdos, s ebből az utóbbi négy év alatt összesen 187 milliárd forint jutott különféle beruházásokra, városarculati fejlesztésekre, útfelújításokra. Az elmúlt négy évben milliárdokat költött a főváros tömbrehabilitációra, a külső kerületek infrastrukturális fejlesztésére (csak a XVII. kerületben 209 kilométer földút van, sok helyütt hiányzik a közmű), színház-rekonstrukciókra, fürdők, piacok korszerűsítésére, villamos-vonalak felújítására, tömegközlekedési eszközök cseréjére. A hatás mégsem átütő. Miközben megkérdőjelezhetetlenül megszépült az Andrássy út, a kisföldalatti vonala, megújult a Hungária-gyűrű, a pesti és a budai körút, s gőzerővel folynak a város több pontján a közmű- és útburkolatcserék, az összhatás alig változott. Dugók nehezítik a közlekedést, kaotikus a parkolási rendszer, a város fuldoklik a szennyezett levegőtől, a belső kerületekben még mindig sok a lerobbant ház, piszkosak a járdák, elavult a tömegközlekedési járművek túlnyomó része, vészesen fogy a zöldterületek nagysága, s időzített bombaként ott ketyeg a panelprobléma.

Mindezekre a hiányosságokra épít Demszky két ellenfele, ám figyelemre méltó, hogy nem róják fel neki a politikai okok miatt meghiúsult 4-es metrót és az Erzsébet téri “nemzeti gödröt”. Schmitt Pál és Gy. Németh Erzsébet ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az elmúlt években 300 ezer ember szavazott a “lábával” Demszky ellen azzal, hogy kiköltözött az agglomerációba. Lényegében mindketten az új seprő elvére hivatkoznak, s arra, hogy a főpolgármester már 12 éve áll Budapest élén, s emiatt sem látja elég friss szemmel a problémákat. Demszky szerint azonban az uniós csatlakozás előtt nem engedhet meg magának tanulóéveket a magyar főváros. Fricskája Schmitt Pálnak szól, akiről köztudott, hogy hosszú éveket töltött diplomataként külföldön, s most napi 6-7 órában tanulja a városigazgatás fortélyait. Hozzá képest e téren Gy. Németh kétségtelenül előnyben van, hiszen 1994 óta fővárosi képviselő, két éve pedig a szocialisták frakcióvezetője a közgyűlésben. A jelenlegi főpolgármester egyik legfontosabb érve, hogy ő nem teljesíthetetlen ígéretekkel áll elő, a hosszú távú és a 7 éves fejlesztési beruházási tervek megvalósításához pénzügyi stratégiát is készítettek a szakemberei. Arról pedig enyhén szólva nem ő tehet, hogy az elmúlt négy évben megkötötték a kezét.

Az 1998 és 2002 közötti időszakot Demszky Gábor és a fővárosi szocialista-szabaddemokrata koalíció “leningrádi blokádként” élte meg. Atkári János pénzügyekért felelős szabad demokrata főpolgármester-helyettes szerint az összes önkormányzati vonatkozású törvénymódosításnak végső soron Budapest térdre kényszerítése volt a célja.

BÜNTETÉSBEN. A normatív támogatások 1999 óta 27 milliárd forintról 20 milliárdra csökkentek, s a fővárosnak különféle jogcímeken további 15 milliárd forintot kellett átirányítania a kerületekhez. Illetékelvonás és az adóerőképesség-számítás megváltozása miatt az szja-ból a fővárosnál nem a törvényben előírt 5 százalékos mérték, hanem csupán 2 százalék maradt. 2000-ben az országgyűlés úgy módosította a költségvetési törvényt, hogy az állami normatívákból és az szja helyben maradó részéből a kerületek legalább 70 százalékban, a helyi adókból pedig 60 százalékban részesüljenek. (Korábban ez az arány 50, illetve 45 százalék volt.)

Ezt a módosítást egyébként alkotmányellenesnek minősítette az Alkotmánybíróság (AB) arra hivatkozva, hogy a forrásmegosztás önkormányzati szabályozás keretébe tartozik, s mint ilyen, kétharmados többséget igényel, márpedig a költségvetést a Fidesz-kormány egyszerű többséggel fogadtatta el. Az AB előírta, hogy 2002. december 31-ig minősített többséggel kell rendezni a forrásmegosztás kérdését, ám ez mindmáig nem történt meg.

Marad tehát a vitatott modell, ami folyamatosan szüli az ellentéteket a fővárosi vezetés és a kerületek között. Sem az elosztás elve, sem a technikája nem tetszik senkinek, de az is elgondolkoztató, hogy a képletet az azt kidolgozó tudományos szakembereken kívül senki sem érti. Ezzel szemben mindenki vitatja. Jobboldali politikusok szerint az elmúlt 12 év közül legalább 8-ban a kerületek számára nagyon igazságtalan volt a szisztéma, merthogy a belső kerületek felé “húzta” a pénzt. Demszky Gábort gyakran vádolták azzal, hogy térképéről leszakadt a Hungária körúton kívüli terület, annyira nem képviseli a külső kerületek érdekeit. “A rendszer alapproblémája, hogy nem a pénzt, hanem a hiányt osztják el” – fogalmaz több külső kerületi polgármester, köztük a XVII. kerületi Devánszkiné Molnár Katalin, aki az idei országgyűlési választásokon az MSZP színeiben került az országgyűlésbe, s nem indul újra a polgármesteri tisztségért. E probléma miatt szinte valamennyi kerület működési forráshiánnyal küzd. Az elosztásnál nem szabadna ugyanazzal a mércével mérni a különböző infrastruktúrájú és vagyoni helyzetű kerületeket, mert ez aránytalanságokat szül – érvel.

ÖSSZTŰZBEN. Kétségtelen, hogy a jobboldali kormány indokoltan szorgalmazta az országgyűlésben a külső kerületek infrastrukturális fejlesztését, mert valóban fényévekkel vannak a XXI. századtól, a gond csak az, hogy ez voltaképpen állami feladat kellene, hogy legyen, s a központi büdzséből kellene hozzá forrásokat rendelni. Ehelyett a költségekkel a fővárosi és a kerületi kasszákat terhelték meg. A jó szándékú kezdeményezés egyébként még ezen kerületek számára sem sült el teljesen jól, mert bár a XVII. kerület igen jelentős összeget – kétszer 1-1 milliárd forintot – kapott a földút-felszámoló programra, ám a beruházások tényleges költsége ennél jóval több volt.

A fővárost egyébként nemcsak a kerületek bírálják, hanem az ellenzéki pártok is. Álláspontjuk szerint nem elsősorban az a baj, hogy kevés a pénz, hanem az, hogy a városvezetés rosszul bánik vele. “Irreális metróálmokat kerget Demszky Gábor és környezete! Azért betegedtek meg a külső kerületekben több ezren, mert évek óta értékpapírban fekszik a város pénze, s késett az észak-, illetve délpesti szennyvíztisztító, valamint a rákospalotai szemétégető füstgázmosójának megépítése” – bírálja a városvezetést Perlaki Jenő, a fővárosi közgyűlés pénzügyi ellenőrző bizottságának fideszes elnöke. A pénzügyi manőverek emlegetésével arra céloz, hogy 1997 óta több tízmilliárd forintot – jelenleg 58 milliárd forintot – tart a főváros állampapírokban, kötvényekben, ahelyett, hogy a szükséges fejlesztéseket végrehajtaná. A jobboldal támadja az MSZP-SZDSZ koalíciót amiatt is, hogy a főváros több tízmilliárdos hitelt vett fel különféle nemzetközi bankoktól, amelyek kamata, gyanújuk szerint, meghaladja a banki befektetések hozamát. Perlaki Jenő szerint azért folytat ilyen pénzügyi politikát a liberális irányítású városvezetés, mert a klientúra érdeke előbbre való, mint az, hogy a fővárosi lakosok érdekeire figyelemmel költsék el a pénzt.

EGYENSÚLYBAN. A piaci szemléletű, beruházás központú városgazdálkodást a szocialista koalíciós partner is gyakran bírálja. Képviselői közül többen is úgy fogalmaztak: “Atkári János úgy ül a város pénzeszsákjain, mint Harpagon.” Az érintett visszautasítja a vádakat, s arra hivatkozik, ezek nem szabad források, hanem szerződésekkel lekötött beruházások finanszírozását szolgálják. Tény, hogy Budapest az elmúlt ciklusban is prudens módon gazdálkodott. Sikerült megőriznie a pénzügyi egyensúlyt, sőt úgy növekedtek a bevételei, hogy közben az állami támogatás évről évre több tízmilliárd forinttal csökkent (lásd a grafikonokat).

A következő vezetésnek, akármilyen összetételű lesz is, számolnia kell azzal, hogy a jelenleg értékpapírokban, kötvényekben lévő 58 milliárd forintos tartalék vészesen apad, a 4-es metró “önrészét” például már nem is tudnák ebből finanszírozni. Az 1998-as, állammal kötött szerződés értelmében Budapest még azt vállalta, hogy a költségek 40 százalékát állja. (Hat évvel ezelőtti, 1996-os árakon 98,3 milliárd forintba került volna a beruházás, azóta nem tettek közzé költségkalkulációt.) Ma a főváros számára nem áll rendelkezésre ekkora összeg, az Európai Fejlesztési Bankkal (EIB) folynak tárgyalások arról, hogy a beruházás 75 százalékára a nemzetközi bank nyújtana kedvező feltételű hitelt. De ez az ajánlat egyelőre csak egy 2002-ben tető alá hozott megállapodás esetére szól.

“Amíg nem változnak meg a főváros gazdálkodásának peremfeltételei, addig nem tudunk pénzt előteremteni a beruházásokra” – fogalmaz Atkári. Az általa vezényelt fővárosi gazdálkodás elismerését jelzi, hogy a Moody’s és a Standard and Poor’s nemzetközi hitelminősítő ügynökségek szeptemberben Budapest Főváros Önkormányzatának a magyar állammal azonos hitelminősítést adtak. Atkári János szerint az ellenzék mindig a 4-es metróra lekötött pénzekre “fut rá”, vagy olyan forrásokra, amelyek a közgyűlés által jóváhagyott szerződött projektekre vannak félretéve. Alternatív költségvetés helyett kívánságlistával állnak elő, s nincs az a Róbert bácsi, aki a pénzt ezekre elő tudná teremteni.

A befektetések és az ellenzék által bírált hitelek biztosítják az egyensúlyt és a beruházások fedezetét. Biztonságossá teszik a projektek finanszírozását, merthogy az adók és más bevételek egyenetlenül, több hullámban érkeznek a főváros kasszájába.

A befektetéseket független pénzügyi szakértők sem vitatják,

a rekordnagyságú adósságállományt azonban már többen kockázatosnak tartják. A hitelállomány összege az elkövetkező években meredeken emelkedik, 2005-ben közel 157 milliárd forint lesz, igaz utána fokozatosan csökken. Ekkora adósságot azonban vagy újabb hitelekkel, vagy kötvénykibocsátással, vagy állami segítséggel lesz képes finanszírozni a főváros.

PERBEN, HARAGBAN. Ez utóbbi szakvéleményt váddá transzformálta a jobboldal, s a kampányban arra figyelmeztet, hogy Budapest adósságcsapdába került. A mostani vezetés “utánunk a vízözön alapon” veszi fel sorra a hiteleket. Az utca embere azonban sokkal fogékonyabb a korrupciós gyanúkra. A kampány kezdetén Katona Kálmán, a Fidesz fővárosi listavezetője hozta nyilvánosságra azt a dokumentumot, amelyet “egy budapesti polgár” helyezett közjegyzői letétbe, mert ezzel vélte bizonyítani, hogy a fővárosi útfelújításokra kiírt közbeszerzési pályázatoknál visszaélések történtek: már az eredményhirdetés előtt eldőlt, mely cégek nyerik a pályázatokat. A szabad demokraták ezt azzal utasították vissza, hogy az ajánlatok többségét még áprilisban benyújtották, sőt fel is bontották, így már akkor is egyértelmű lehetett mindenki számára, hogy melyik pályázat a legjobb és a legolcsóbb, azaz ki lesz a nyertes. Perlaki Jenő arra a kérdésre, hogy miért csak most, a kampány kezdetén hozták nyilvánosságra a korrupciógyanús ügyeket, elgondolkodva feleli: “Isten malmai lassan őrölnek”. Másfelől – teszi hozzá -, ha előre jelzik a visszásságokat, akkor sem történik semmi, legfeljebb annyi, hogy megváltoztatnak egy-két közbeszerzési eredményt, s ezzel máris háríthatják a vádakat. Régi történeteket említ, például az 1-es villamos pályájának felújítását, ami megítélése szerint 0,5-1,0 milliárd forinttal került többe, mint az indokolt lett volna. Érvelése szerint, ha nem is történt korrupció, annyi legalább állítható, hogy “valakik nagyon jól kerestek”.

KÖZBESZERZÉSI ÜGYEK. A pénzügyi főpolgármester-helyettes állítása szerint a közbeszerzések lebonyolításának rendszere kizárja a visszaélést, merthogy a főjegyzőnek felelős kontrollcsoport mellett az apparátus és több ad hoc és szakmai testület is figyelemmel kíséri a pályázatok menetét. A végső döntést csak formailag hozza meg a főpolgármester. A szakmai grémiumoknak, köztük a közbeszerzési bizottságnak, amelynek elnöke egyébként ellenzéki képviselő, végig módja van kifogást emelni. Az elmúlt években egyetlen olyan eset sem fordult elő, hogy az apparátus vagy a kontrollcsoport állásfoglalásával szemben hozott volna döntést Demszky Gábor. Arra azonban több példa is volt, hogy viszszautalta az illetékes bizottság elé, mert valakik ellenvéleményt fogalmaztak meg a többségi döntéssel szemben. “Ilyenkor az utolsó vesszőig megnézzük az anyagokat, miért volt ellenszavazat” – érzékelteti a szigorú ellenőrzést Atkári János. Nehezményezi, hogy a kifogásolt szerződéseket egyhangúlag fogadták el, senki nem fogalmazott meg semmilyen aggályt, most pedig, véletlenül éppen a kampány idején, előjöttek a korrupció vádjával. De nem hagyják szó nélkül, jó hírnév megsértése miatt indítottak pert a botrányt kirobbantó jobboldali politikusok ellen, egyúttal Demszky Gábor levélben kérte a Gazdasági Versenyhivatalt, a Fővárosi Főügyészséget valamint az Állami Számvevőszéket, hogy vizsgálják meg a fideszes politikusok állításait.

Perek és kölcsönös vádaskodások közepette készül tehát az önkormányzati választásokra Budapest. Bármilyen színű főpolgármester kerül is a város élére, az ő feladata lesz, hogy a központi kasszából az eddigieknél sokkal több pénzt szerezzen a városnak.