Továbbra is számítok bizalmára! – szólítja meg választóit a gyôri Széchenyi téren kifüggesztett transzparensén Balogh József szocialista polgármester. A város immár nyolc éve hivatalban lévô vezetôje magabiztosan készül a közelgô politikai megmérettetésre, ám elismeri: ellenlábasai, ahogy eddig, úgy most is okoznak neki kellemetlen perceket. Az elmúlt négy évben kisebbségben kormányozva kellett elfogadtatnia elképzeléseit a meghatározó erejű jobboldali képviselôcsoporttal és a független képviselôkkel.
Munkáját nehezítette az is, hogy az Orbán-kormány három évig nem sok figyelmet szentelt Gyôrnek, bár, ezt kompenzálandó, a negyedik évben azután bôven elhalmozta ígéretekkel a várost. A városházi ellenzék sem vitatja, hogy a már régóta hiányzó szennyvíztisztító építése, a gyôri termál-program, vagy a stadionrekonstrukció csak a legutolsó idôkben került be a központi költségvetés által támogatandó beruházások közé. Pénz azonban eddig egyetlen fillér sem érkezet.
A megyeszékhely polgármesteri hivatalának – Bisinger József gyôri polgár hozzájárulásával az ezeréves magyar államiság emlékére emelt – grandiózus épületét a helyiek méltán tartják az ország talán legszebb városházájának. Balogh József polgármester azonban nem pusztán ezért szentel nagyobb figyelmet környezetének. Sokkal inkább azért, mert az idén márciusban elsô emeleti irodájában, illetve a jegyzô hivatalában egy biztonsági ellenôrzés során lehallgató-berendezéseket találtak. Az, hogy a különféle elektronikus eszközöket ki helyezte el, máig nem derült ki. A városvezetô úgy véli: lehallgatás ide vagy oda, Gyôrre soha nem voltak jellemzôek a botrányok, s ha rajta múlik, nem is lesznek.
KEKSZ. Az egyetlen valóban nagy nyilvánosságot és politikai vihart kavaró “gyôri ügyet”, a francia Danone magyar parlamentig elhallatszó gyárbezárási tervei körül elmérgesedett vitát Balogh nem sorolja a botrányok közé. Arra azonban büszke, hogy a Gyôri Keksz- és Ostyagyárat megvásárló Danone – eredeti elképzeléseivel ellentétben – nem számolta fel a számára kevés hasznot termelô magyarországi üzemet. Emellett fontosnak tartja azt is, hogy a város megnyerte a fogyasztók megtévesztése miatt indított pert a “Gyôri” márkanevet használó cseh és lengyel vállalatokkal szemben; Gyôri keksz szerinte csak Gyôrben készülhet.
Legfeljebb azt sajnálja Balogh József, hogy ellenzéke a nehéz helyzetbe kerülô helyi cégek esetében szemrehányást tesz a polgármesteri hivatalnak, amiért az nem indít határozott mentôakciókat. Márpedig a polgármester szerint abba bele kell nyugodni, hogy a következô években több, elavult technológiával dolgozó vállalkozás is kénytelen lesz leállítani veszteséges tevékenységeit. “Ha nem kap technológia- és tôkeinjekciót, négy-öt éven belül a Rába is felhagy majd tradicionális motorgyártó tevékenységével” – vázolja a szomorú jövôt Balogh József.
A Gyôri kekszrôl Rechnitzer Jánosnak, a MTA Nyugat-magyarországi Tudományos Intézete igazgatójának is vannak nosztalgikus emlékei. Édesapja a gyár üzemorvosa volt, így nyaranta a ma már egyetemi tanár Rechnitzer János gyakran dolgozott az édesipari üzemben. Éppen ezért megérti a nagy hagyományokra
visszatekintô gyár bezárása elleni kétségbeesett fellépés mögött megbúvó indulatokat. Ezzel együtt úgy gondolja: a gyár leépítésének ügyét kissé felfújták. A Gyôri keksz körüli nyilatkozat-háborúból elsôsorban a politika került ki gyôztesen. De végsô soron a megegyezéssel a Danone is jól járt. Külföldi termékeivel ugyanis a magyar piacon kevésbé lehetett volna sikeres, mint az itt megszokott pilótakeksszel és társaival.
PEZSGÉS. A külföldi tôke térhódítása sikertörténettel kezdôdött az észak-nyugati megyeszékhelyen. A kilencvenes évek elsô felében a városba érkezô ipari befektetôk a gazdasági élet minden területén érezhetô fellendülést hoztak. Ennek tudható be például, hogy volt olyan idôszak, amikor Gyôrben 36 pénzintézeti fiók működött. A hazai bankok ugyanis kivétel nélkül fontosnak tartották, hogy jelen legyenek a városban. A pénzügyi élet most is pezseg. A gazdasági társaságok, vállalkozások helyben is könnyen hitelhez jutnak, ami érezhetô a gazdasági élet valamennyi területén.
Az országos átlagnál jobban megy az autókereskedôknek. S nem kizárólag az olcsóbb típusok iránt van igény: a drágább modellek között igen keresett a Gyôrben (is) gyártott Audi. A nehézségekkel küzdô cégek közül – a bevásárlóközpontok, plazák elburjánzása miatt – a kiskereskedôk említhetôk. Ezek egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, s némileg megcsappant a külföldi vásárlóik száma is.
A kereskedôvárosA helyiek azt tartják, Gyôrt már évszázadokkal ezelôtt is az egészséges kereskedôi szellem tette virágzó várossá, na meg az, hogy jó ütemben és gyorsan tudott váltani. A Budapestet Béccsel – és persze Pozsonnyal – összekötô országút mentén félúton fekvô város a XIX. században a gabonakereskedelemre alapozta gazdagságát. A mezôgazdasági konjunktúra kifulladása után a magtárakat gyorsan felváltották a fegyverek (elsôsorban ágyúk) gyártására szakosodott üzemek. Késôbb helyükön a vasúti vagongyártás és a textilipar telepedett meg. Az elsô magyar teherautó 1906-ban Gyôrben készült, ám a gépipar fejlôdésének az igazi lökést a két világháború között beindított Gyôri Program adta meg. A rendszerváltás után a város ismét jól váltott. Az elmúlt évtized külföldi befektetéseinek értéke figyelemre méltó, meghaladja a 1,5 milliárd dollárt, így azután a 130 ezer lakosú városban a munkanélküliség nem éri el a 4 százalékot sem.
KRITIKÁK. Gyôrben azért nem csupán jelentéktelennek látszó apróságok miatt morgolódnak a politikai és a gazdasági élet prominensei. Tóth Balázs, a Gyôr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke – miközben elismeri a rendszerváltás óta folyamatosan tartó tudatos ipartelepítés eredményeit – a város vezetését elsôsorban adópolitikája miatt kritizálja. Gyôr ugyanis a törvény által biztosított kereteket kihasználva szinte a lehetô legmagasabb építmény-, illetve iparűzési adókkal keseríti a helyi vállalkozások életét. Tóth szerint a magas adók alkalmazására a város az intézményi reformok elmaradása, valamint a szociális létesítmények és a közlekedési infrastruktúra túlterheltté válásával egyre bôvülô kiadások miatt kényszerült. Az Arvit Hűtôipari Rt. vezérigazgatójaként azonban méltánytalannak tartja, hogy miközben a tradicionális gyôri vállalatok nem kapnak adókedvezményeket, addig a városba betelepülô vállalkozások jelentôs része egyáltalán nem, vagy csak kivehetônél lényegesen kevesebb helyi adót fizet. A kisebb cégeknek meg kell küzdeniük azzal is, hogy a tôkeerôs nagyvállalatok valósággal felszívják a munkaerôt. Így a kisebbeknek egyre nagyobb áldozatokat kell hozniuk, ha meg akarják tartani szakképzett dolgozóikat. A városházi álláspont szerint a teljes képhez a kisvállalkozói helyi adókedvezmény is hozzátartozik, amely azonban csupán egy minimális szintig, 6 millió forintos éves árbevételig terjed.
Az adókedvezményeket élvezô cégek közül a legjelentôsebb a Gyôrbe beáramoltatott működô tôkébôl 1,3 milliárd euróval részesedô, s immár a harmadik helybéli motorgyártó üzemének avatásán is túl lévô Audi Hungária. Balogh József polgármester kiemeli, hogy a város kulturális és sportéletének finanszírozásában meghatározó szerepet vállaló német cég csak 2005-ig mentesül a helyi adók megfizetése alól. E vállalatnak az adózók körébe való belépése lehetôséget ad majd a város vezetésének a helyi adók hozzávetôleg 30 százalékos mérséklésére. A polgármester az adózással kapcsolatos kritikákra reagálva rámutat: az adókedvezményeknek komoly szerepük volt a város gazdaságának fejlôdésében.
VENDÉGMUNKÁSOK. Az éppen tíz éve életre hívott ipari parkban, a helyi adóktól mit sem zavartatva, egymás után húzzák fel csarnokaikat a különféle vállalatok. Balogh László, a Gyôri Nemzetközi Ipari Park Kft. ügyvezetô igazgatója szerint a területükön megtelepedett cégek befektetéseinek együttes értéke meghaladja a 150 millió dollárt. A park helyének kiválasztása szerencsésnek bizonyult, területérôl ugyanis az M1-es autópálya 3-4 perc alatt elérhetô. A sztráda közelsége Tóth Balázs szerint kedvezô hatással van a gyôri gazdaságra, önmagában azonban ez nem lehet elegendô. A 60 ezer munkavállalót számláló Gyôr ugyanis nemhogy egy második Audi Hungáriát, de egy kisebb, pár százfôs vállalatot sem bírna már el. A szakképzett munkaerôbôl lényegében kifogytak. Ezt jelzi, hogy az ipari parkban működô cégek egy része a városon kívül élô dolgozókat foglalkoztat. Az ipari park területén működô, 3500 fôs Philips Kft. telephelyérôl például műszakváltáskor “karavánban” indulnak a szlovák munkavállalókat szállító autóbuszok. Balogh László hangsúlyozza: a jelenlegi foglalkoztatási megállapodások alapján Gyôrben mintegy 1600 szlovák munkás dolgozhatna. Ehelyett azonban csak 500-800 fô erejéig használják ki az engedélyezett kontingenst. Az ügyvezetô szerint Gyôr abban a szerencsés helyzetben van, hogy a helyi munkaügyi központ vállalkozik az újonnan alakuló cégek teljes szakembergárdájának toborzására, portástól vezérigazgatóig. A térségre jellemzô szakképzett munkaerô, párosulva az uniós tagállamok ittenihez mérten ötször magasabb bérszínvonalával, még mindig vonzó befektetési területté teszi Gyôrt a külföldi vállalatok számára.
A megyeszékhely és a környezô települések számára egyébként egyaránt elônyös lenne, ha az ipari tevékenység nem kizárólag Gyôr területére koncentrálódna. A beruházások területi elosztása, helyi erôforrásokhoz igazítása a város agglomerációjának fejlôdésére is jótékony hatással lenne, továbbá Gyôr mentesülhetne a nagyvárosiasodás egyre inkább jelentkezô kedvezôtlen hatásai alól.
TÁMADÁSOK. Balogh József polgármesternek persze az önkormányzati választások közeledtével nem emiatt fáj a feje. Ennél jobban aggasztja, hogy a városban egymás után kapnak lábra a különféle rosszindulatú pletykák. “Hazugságokra felépített antiszemita hecckampány” – foglalja össze sommásan véleményét a polgármester az egyik legújabb, az önkormányzatot kritizáló híresztelésrôl. Az éppen aktuális támadáshoz a Rába egyik városon belüli régi telephelyének hasznosításával kapcsolatos tervek szolgáltak alapul. Az önkormányzat 11 százalékos, mintegy 1,5 milliárd forintos névértékű részesedésével működô Rába a közelmúltban egy izraeli befektetôvel arról állapodott meg, hogy a gyár kihasználatlan és további ipari tevékenységre alkalmatlan területén a következô tíz évben 5 ezer lakás épül majd. A befektetôk nem titkolták, az ingatlanok értékesítésénél a külföldi vásárlókra is számítanak.
Balogh József szerint az errôl szóló hírek napvilágra kerülését követôen elterjedt a hír, hogy az új ingatlanokat kizárólag Izraelbôl visszatelepülôknek adják majd el. Ellenfelei azt róják fel a polgármesternek, hogy nem akadályozta meg a Rába és az izraeli befektetôk közti ingatlanhasznosítási szerzôdés aláírását. A város elsô embere viszont azzal érvel: az önkormányzat tulajdoni hányada kevés lett volna a szerzôdéskötés blokkolásához. Ráadásul ilyen fellépésre az önkormányzati testülettôl nem is kapott felhatalmazást.
PERSPEKTÍVÁK. Mindezek ellenére Balogh József gondolatban már az önkormányzati választások utáni teendôket veszi számba. Egyértelműnek tartja, hogy városa csak akkor felelhet majd meg az egységes Európa elvárásainak, csak akkor tarthatja meg regionális vezetô szerepét, ha idôben vált. Gyôr munkaerô-ellátottságának lassú, de biztos kimerülése, infrastruktúrájának túlterheltté válása egyaránt szükségessé teszi a jelenlegi – nagy élômunka igényű, alacsony hozzáadott értéket elôállító – ipar struktúraváltását. A város most körvonalazódó stratégiai terveiben a high-tech ipar letelepítése kapja az elsôdleges prioritást, fontosnak tartják az elektronikai ipar fejlesztését, az élelmiszeripar helyzetének stabilizálását.
Gyôr regionális vezetô szerepét megerôsítheti a Széchenyi Egyetemre alapozott tudásipar meghonosítása is. A városatyák fejlesztôintézetek, szoftverközpontok, képzô és oktató vállalkozások beindítását tartják szükségesnek ahhoz, hogy Gyôr mielôbb felzárkózzon a hasonló méretű és jelentôségű nyugat-európai városokhoz.
