Gazdaság

Konyhabútor-piac – A változások gőzében

admin

2002. 10. 03. 08:00

Az utóbbi esztendőkben gyökeresen átalakult a konyhabútorok hazai piaca, a vásárlási szokások egyre inkább a nyugati modellt követik, ám virágoznak még a "garázsüzemek".

Megesett, hogy a gyártó kiszállította a megrendelt konyhabútort egy újonnan épült 30 lakásos házba, s ekkor derült ki, hogy a beruházó időközben átterveztette a belső tereket, ám erről az apróságról elfelejtette tájékoztatni a szállítót. A rakományt vissza kellett fordítani a vétlen feladóhoz. Nem szükségesek azonban ilyen drasztikus átalakítások, már az is gondot okozhat, ha egy csövet máshol vezetnek el, vagy a falakat az eredeti elképzeléssel szemben csempével borítják. Nem véletlenül állapítja meg Katona Péter, a Warten-Tisza Bútoripari Rt. vezérigazgatója, hogy a konyhabútor “macerás műfaj”.

“Ma már szinte csak kulcsrakész lakások értékesíthetők, s a használatbavételi engedély kiadásának egyik kritériuma az üzemeltethető konyha” – hangsúlyozza Gerő András, az új építésű lakóingatlanokat közvetítő Új Otthon Centrum ügyvezetője. Ugyanakkor a bankok is inkább hiteleznek az ingatlanfejlesztőnek, semmint az egyes lakóknak külön-külön, s jelzáloghitelt is inkább folyósítanak kész lakásokra. Mindemellett a támogatott lakáshitelben a konyha nem csekély ára is benne foglaltatik, ami egyébként is jóval kedvezőbb konstrukció a beköltözőnek, mint személyi kölcsönből finanszírozni ezt a költséget. Az ügyvezető elmondása szerint a főváros budai oldalán a konyha is presztízsértékű, a vevők megkövetelik a minőséget, teljes felszerelést igényelnek, a pesti oldalon viszont nem ritkán alacsony kategóriájú bútort rendelnek, igyekeznek leszorítani a kiadásokat.

Ennek ellentmondani látszik Laskay Lajos, a Magyar Bútor- és Faipari Szövetség szakértőjének tapasztalata, hiszen míg a lakásépítések beindulása miatt megélénkült a bútorok iránti kereslet, a konyhabútorok forgalma a múlt évben mérsékelt csökkenést mutatott. A szakértő az értékesítés terén 1999-ben tapasztalt megugrást a konyhabútorok cseréjének tetőzésével magyarázza.

Az említett boom oka nyilván abban is keresendő, hogy az óriási konkurenciaharc hatására 1999-re odáig jutottak a gyártók, hogy az akkori szakvásáron egymás alá kínálva 20-40 százalékos árengedményekkel rukkoltak elő, s ezt a rendezvény után is folytatták. A komolyabb cégek azonban idejében felhagytak ezzel az abszurd üzletpolitikával, vagyis, hogy versenyben maradásukat bekerülési ár alatti értékesítéssel biztosítsák, így sikerült megállítaniuk ezt az öngerjesztő folyamatot. (Szakmai berkekben bevezetés alatti vagy kifutó termékeknél 10-15 százalékos kedvezményt tartanak reálisnak.)

TŐKEHIÁNY UTÁN. A rendszerváltás óta hazánkban a konyhabútorok piaca is gyökeres változásokon ment keresztül, miközben nyugaton is új tendenciák erősödtek meg, amelyek szintén “begyűrűznek”. Az elmúlt rendszerben a csongrádi székhelyű Tisza Bútorgyár magasan vitte ebben a szegmensben a prímet, neve konyhabútor-gyártóként vált igazán ismertté. Az egyes vállalatait – a szombathelyit, a szolnokit, a sátoraljaújhelyit – külön-külön privatizálták, amelyek így önálló cégekké váltak a korábbi kapacitásukkal, technológiai és gyártási lehetőségeikkel. A hagyományos bútorgyárak azóta is részben egymással konkurálnak, mert ugyanazt a közönséget célozzák meg. E cégek a kilencvenes évek első felében tőkehiányban szenvedtek, így legfeljebb az alacsony és közép kategóriában tudtak megújított termékekkel megjelenni, de abban sem jelentős mennyiségben. Azok kezdtek prosperálni, amelyek a magas színvonalat célozták meg, nem véletlenül szaporodtak el mára a kis konyhastúdiók, amelyek megbízható, esetenként magas minőséget produkálnak, s egyedi tervezést is vállalnak – igaz, a gyártott volumenük alacsony.

A több formatervezési díjat is elnyert, felső kategóriájú konyhabútorokkal foglakozó Mobili Artica 1994-ben kezdte meg tevékenységét, tervezőcsoportjuk mára 5 fősre bővült, s két évvel ezelőtt a gyártást is elkezdték. Kertész István tervező ezt azzal indokolja, hogy ekkorra bővül úgy a piac, hogy érdemes volt üzemet létrehozniuk, amit egyébként kényszerből tettek, mert hazánkban nem létezett még olyan gyártó, amely ezt a színvonalat produkálni tudta volna. Náluk 2 millió forintnál kezdődik egy konyha, s a tipizált berendezések szállítása mellett egyedi beépítéseket is vállalnak. Tapasztalatuk szerint tavaly erősödött meg érezhetően a csúcskategória iránti igény, ekkor – forgalmukat megduplázva – 40 konyhabútort adtak el.

MINŐSÉGI OLLÓ. A szakma egyöntetű véleménye szerint egyedül a pilisvörösvári Bányai Bútorok Kft. képes idehaza meghatározó mennyiségben kitűnő minőségű konyhabútort gyártani. Az 1978-ban alakult cég 1988 után, egy svájci menedzser tanácsára állt át a magas felső kategóriára. Bányai József, az alapító-ügyvezető arról számolt be, hogy évente 200-250 konyhát adnak el, ebből mintegy 20 ezer dollár körüli értékben szállítanak exportra. Ha a vevő étkezőt is igényel, azt a Balaton Bútorgyártól rendelik meg. Az 55 alkalmazottat foglalkoztató társaság termékeit 40 nagykereskedő forgalmazza. Folyamatosan fejlesztenek, tavaly például 30 millió forintért vásároltak egy termelésirányítási szoftvert.

Az alacsony és a magas minőségű kategóriák között idővel űr támadt, amelyre kétféle módon reagáltak a cégek: vagy alulárazták a középkategóriát – amely a stabilizálódás ellen hatott -, vagy a valós értéknél magasabb áron kínálták a termékeket, így viszont keveset adtak el. A Dália és a Hidas viszont például előre tudott lépni, különösen, hogy 2000. körül az elemes bútorok helyett egyre többen kezdték keresni a közepes minőségű termékeket.

A Tisza menedzsmentje jó ideig vacillált, ám 1999-ben végül eldöntötte, hogy a társaságot a közép-felső kategóriában kívánja elhelyezni. A Tiszát a privatizációja során alultőkésítették, veszteségessé vált, nehéz helyzetéből a 2000 végén bekövetkezett tulajdonosváltás segítette ki. Az új birtokos, az amerikai Warten jelentős pénzügyi befektetéseket hajtott végre a cégben, költségracionalizálásként ugyanakkor több mint száz fő elbocsátásával 180-ra csökkentette a létszámot. A vezérigazgató 3-5 évre teszi, mire a társaság a kívánt szintre fejlődik, ám úgy látja, hogy csupán a hazai piacra építve nem érdemes jelentősebb beruházásokba fogni. Katona Péter szerint a nyugati multik a világ minden tájékára exportálnak, tehát hatalmas piacra termelnek, s jelenleg több ilyen céggel is tárgyalnak, hogy beszállítóként állandó megrendeléseket kapjanak. Ezt az is indokolja, hogy kapacitásuk jó részét eredetileg nagymennyiségű sorozatgyártásra tervezték. Az orosz piac felé is nyitni szeretnének, amerikai cégekkel pedig az új fejlesztéseknek köszönhetően sikerült már szerződést kötniük lapra szerelt, magas fényű bútorok szállítására.

FEKETEGYÁRTÁS. Ám legyen szó kis cégről vagy nagyról, itthoni gyártóról vagy importőrről, a legfőbb gondot a piac összes legális szereplője szerint a “garázsüzemek” okozzák. Azok az asztalosok, akik feketén, szürkén vállalnak megrendeléseket. Megerősödésüket az is elősegítette, hogy többek között barkácsáruházakban ma már kész bútorfrontok kaphatók jó minőségben, az iparosnak elegendő tehát ezeket megvásárolnia és a korpuszt összeütnie. Árban egyetlen jogszerűen működő társaság sem lehet velük versenyképes. Így a Központi Statisztikai Hivatal adataiból számolt 2001. évi közel 4 milliárd forintos konyhabútor-piaci forgalom sokak szerint a legszerényebben becsülve is eléri az 5 milliárdot – egyesek a dupláját feltételezik -, s nemcsak az illegálisan tevékenykedők miatt, hanem azért is, mert a KSH csak az ötnél több alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásokat veszi figyelembe.

A tapasztalatok szerint a készülékek megválasztásánál a vevők 50 százaléka megfogadja a konyhastúdió tanácsát. Sőt, az egyik legmagasabb minőségű konyhabútornak számító Leicht márkát hazánkban kizárólagos joggal forgalmazó társaság a Miele Center Luxor nevet viseli, s boltja fölött is a – csúcskategóriájú háztartási gépeket jelentő – Miele név olvasható, és nemcsak árulja, hanem főzési bemutatókon is népszerűsíti e gyártó készülékeit.

A Miele Kft. 50-60 hazai konyhastúdióval áll kapcsolatban. Papp Gábor, a leányvállalat háztartási gép termékfelelőse állítja, hogy az ilyen árszintű beépíthető készülékek – a főzőlap, a sütő, a páraelszívó, a mikrohullámú sütő és a mosogatógép, s esetleg a kiegészítőknek számító, a szakmában imidzsterméknek nevezett edénymelegítő, gőztároló, kávéautomata, bortároló – együttesének 80 százaléka bútorral együtt kel el. A magyarországi lakásokban a kilencvenes évek közepén nyíltak ki a terek, ekkor kezdett a konyha központi hellyé válni, ahol találkoznak a családtagok, s ahová áttelepült a szabadidős tevékenységek egy része is.

Az Electrolux Kft. viszont az összes kategóriájú készüléket kínálja. Választékukban az AG termékek képviselik a magas minőséget, az Electrolux márka a közepeset, a Zanussi pedig az alacsony árszintet. Piroska Sándor értékesítési vezető úgy látja, a beépíthető termékek piaca idehaza még a fejlődés stádiumában van, s a vásárlók többsége az első ilyen típusú készülékét veszi. Elmondása szerint náluk például 1997 óta megháromszorozódott a beépíthető készülékek eladott mennyisége. A költségeket illetően az európai átlagot a bútorra és a készülékre vonatkozóan egy-egy millió forintra teszi. Az említett arány Magyarországon könnyen eltérhet ettől, mert akadnak, akik nem törődnek annyira a főzési kultúrával, s a látványra helyezik a hangsúlyt – azaz többet költenek a bútorra -, míg mások a technikát helyezik előtérbe.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Gyula, 2012. január 19.
A gyulai Pándy Kálmán Megyei Kórház egyik munkatársa egy beteg sugárkezelését készíti elő az onkológiai osztályon. A kórház - holtversenyben a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Idegsebészeti Klinikájával - második helyen végzett a HáziPatika.com által meghirdetett Az év kórháza szavazáson.
MTI Fotó: Rosta Tibor
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.