Enyhén szólva nem a legnyugodtabban töltötte Csonka Tamás a május hetedikére virradó éjszakát. Aznap mindenképp meg kellett nyitniuk újonnan létesített szállodájukat, mert a helyi önkormányzat már jóval előtte szobákat foglalt ekkorra a városban fellépő Radnóti Színház társulatának, működési engedély hiányában azonban nem fogadhattak vendégeket. Ehhez képest elhanyagolható volt az a hír, hogy Bálint András igazgató a színészeknél is korábban érkezik, pedig a tulajdonos azt szerette volna, ha a Park Hotel Pelikán első vendégeként Kállai Ferencet köszöntheti, akiről közismert, hogy A tanú című filmben a főhőst, Pelikán Józsefet alakította.
S mit ad a gondviselés? Délben kézhez kapták a működési engedélyt, s mivel Kállai Ferencnek nem volt kedve buszozni, ő is a direktor kocsijával érkezett, így valóban “Pelikán elvtárs” jelentkezhetett be elsőként a recepción.
SZERENCSE FIA. Csonka Tamás nem is tagadja, hogy pályafutása során nem állt hadilábon a szerencsével, de téved, aki sikereiben Fortunának túlzott jelentőséget tulajdonít. Úgy 14 éves korától már keresgélte a pénzszerzés módját. Zsibvásárokra járt például, s mindenfélét árult, amit többért adhatott el, mint amennyiért beszerezte. A filmekben szerette a szállodai jeleneteket, s 16-18 évesen, amikor utazások során maga is megszállt hotelekben, már feltámadt benne a vágy, hogy egyszer szállodája legyen.
Érettségi után a lipcsei kereskedelmi főiskola szálloda szakán folytatta tanulmányait, de az első két évben főként elméleti gazdasági ismereteket és ideológiai tárgyakat tanultak, ami nem volt meglepő az akkor még létező Német Demokratikus Köztársaságban. Két év múltán, Németország újraegyesítését követően, heidelbergi tanárok érkeztek Lipcsébe. A vendéglátás ugyan ekkor sem került a tananyagba, de a “self made” üzletember – élve a változás kínálta lehetőséggel – olyan jártasságot szerzett a közgazdaságtanban és a pénzügyekben (különösen az értékpapírok világa érdekelte), hogy diplomásként a Creditanstalt munkatársa lett Bécsben.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a bankkal történő kapcsolatfelvétel rokoni segítséggel jött létre. Nagybátyja a Joint Venture Szövetség egyik tagcégének ügyvezetőjeként egy rendezvényen a Creditanstalt vezérigazgatója mellé került, s beszélgetés közben felvetette, hogy unokaöccse nem folytathatna-e szakmai gyakorlatot a banknál. Csonka Tamás ugyanis mindenképp külföldön szeretett volna dolgozni, mégpedig német nyelvterületen. Előtte sikertelenül pályázott egy genfi gyakorlatra, így jól jött a három hónapos lehetőség az osztrák fővárosban. Az állásajánlatot viszont az ott végzett munkájával érdemelte ki, no meg annak is köszönhette, hogy a banknak szüksége volt egy németül és magyarul is jól beszélő emberre, mert akkoriban a volt szocialista országok közül még csak hazánkban létezett tőzsde. Úgy gondolták, a piaci viszonyok a többi államban is kialakulnak majd, s jól jön akkor a magyarországi tapasztalat.
Amikor megkezdte a gyakorlatot, a kartonjára tévedésből azt írták, hogy Wertpapier Abwicklung, ami azt jelentette volna, hogy a pincébe kerül a könyvelés-ellenőrzésre. Egy ott dolgozó lengyel fiú azonban szerencsére meglátta Csonka papírját, s átnézte a gyakornok önéletrajzát, aminek alapján Wertpapier Abteilungnak kellett volna állnia a kartonon, s mivel szükség volt egy magyar munkatársra a csoportjában, elintézte, hogy hozzá kerüljön, az értékpapír-részlegbe.
A FEJVADÁSZ CÉLKERESZTJÉBEN. Jól érezte itt magát, eszébe sem jutott, hogy elmenjen, ám a londoni Baring Securities – fejvadász cég közvetítésével érkező – ajánlatának nem tudott ellenállni. A szigetország legrégibb magánbankjának brókercégénél azért ismerték, mert bécsi munkahelyén brit partnerekkel is kapcsolatba került. Jó véleménnyel lehettek róla, mert a fejlődő piacok specialistájaként jegyzett társaságnál rá gondoltak, amikor a közép- és kelet-európai piacokkal foglalkozó szakembert kellett keresniük. “Az ember mindig a csúcsra törekszik, de anyagilag is lényegesen kedvezőbb kondíciókat kínáltak. A germán bankrendszerben akkor még túlórát fizettek, de prémiumot nem. Angliában viszont egy eredményes év után akár a fizetés többszörösét is átutalták, azon szemlélet alapján, hogy a prémium olyan befektetés, amikor nem gépekbe, hanem agyakba invesztálnak” – meséli, akit azért is csábított a lehetőség, mert London a pénzvilág egyik központja. Az új állás ráadásul azzal az előnnyel is járt, hogy közepes angolnyelv-tudását magas szintűre fejleszthette.
CSONKA TAMÁS 35 éves, Kőszegen született, s egyéves korától szombathelyi lakos. A Handelshochschule Leipzig tanintézetben szerzett közgazdász diplomát. Főiskolásként Düsseldorfban a Dresdner Banknál és Bécsben a Creditanstaltnál végzett szakmai gyakorlatot, majd az utóbbi pénzintézethez került, ahol két esztendőt töltött el. 1994-től másfél éven át a londoni Baring Securitiesnél dolgozott, ezután a Credit Suisse First Boston alkalmazásába állt szintén a brit fővárosban, ahol értékpapír-tanácsadóként a managing directori posztig vitte.
Öccsével, Csonka Péterrel 1999-ben szállodai vállalkozásba fogott, s létrehozták a Csonka Fivérek Kft.-t, amelynek Csonka Tamás a többségi tulajdonosa. Előbb Kőszegen, ez év májusában pedig Szombathelyen nyitottak szállodát.
Nős, hobbija az utazás. Sportolni is szeret, középiskolás korában versenyszerűen űzte a tájékozódási futást, később amatőr szinten triatlonozott. Tavaly végigfutotta a londoni maratont, s a teniszt is kedveli.
Másfél év elteltével azonban emlékezetes módon, egyik Szingapúrban tevékenykedő brókere óriási csalássorozata nyomán csődbe került a bank – ez világszenzációnak számított -, s Csonka Tamást vagy tíz fejvadász cég is megkereste. “Keveseknek adatik meg, hogy testközelből átéljék egy 300 éves pénzintézet ennyire hirtelen öszszeomlását” – jegyzi meg az üzletember. Kérői közül a Credit Suisse First Bostont választotta, mert ez a társaság tette a legkomolyabb és legkonkrétabb ajánlatot. Új munkáltatója a legjelentősebbnek számított a délkelet-európai piacon, s a magyar szakember lendületes karriert futott itt be: értékpapír-tanácsadóként meg sem állt a managing director posztig, és tagja lett a döntéshozók szűk csapatának.
“Rendkívül jól tud bánni az emberekkel, igazi főnöktípus. Kitűnt a cégnél a többiek közül, pedig magasan kvalifikált az itteni munkaerő, nem véletlenül emelkedett fel tehát nálunk olyan gyorsan” – jellemzi egykori munkatársát Máté-Tóth István, a Credit Suisse First Boston értékpapír-elemzője.
Az elmúlt évtizedben 1997-ig a tőzsdék forgalma rendesen növekedett. A fejlett piacgazdaságokban évente átlagosan 10-15 százalékos hozamot tudtak elérni a befektetők, ennél többet csak a fejlődő országokban – köztük hazánkban – lehetett bezsebelni. Ez ugyan nagyobb kockázattal járt, de sokan vállalták a rizikót. Az utolsó másfél év már nem bizonyult annyira jónak az értékpapír-kereskedők számára, s Csonka Tamás ráadásul – annak ellenére, hogy akadtak újdonságok, mint például új piacként Dél-Afrika – kezdett belefásulni a munkájába.
CSALÁDI VÁLLALKOZÁS. Három évvel ezelőtt Kőszeg főterén meghirdettek egy házat, s a menedzser megvette azt a korábban hét éven át Ausztriában felszolgálóként dolgozó öccsével. Hatszobás hotellé alakították, s bárt és éttermet is nyitottak benne. “Befektetésnek és hobbinak gondoltam, s ugyan hasraütéses módszerrel döntöttünk a vásárlásról, azt azért tudtuk, hogy egy város főterén, ahol esetleg csak 15 épület áll, igen ritka az ilyen lehetőség. Az ottani tapasztalatainkat jól hasznosítjuk az új szállodánkban” – mondja a vállalkozó.
Tavaly márciusban a megyei önkormányzattól megvásároltak Szombathelyen egy három épületből álló egykori kórházat, s a hasznosítást illetően csak egyetlen kérdésre keresték a választ: három- vagy négycsillagos hotellé alakítsák-e át. S bár a két beruházás között jelentős a költségeltérés, végül az utóbbi mellett döntöttek. A városban ugyanis nem létezett ilyen magas kategóriájú szálloda, s úgy gondolták, a helyi és környékbeli cégek részéről lenne rá kereslet – Szombathelyen ipari park is van -, de betérő vendégekre is számíthatnak. Csonka Tamás novemberben az állását is felmondta. “Kintről nem tudtam volna a beruházást irányítani, s túl sok pénzt tettünk bele, hogy elússzon az egész már az elején” – magyarázza kilépését. Hozzá tartozik, hogy megint adódott egy számára szerencsés lehetőség. Sokakat elküldtek a cégtől, s vele is közölte a főnöke, hogy három főt tegyen lapátra. Mivel bennfentesként megtudta, komoly végkielégítéseket fizetnek – annak ellenére, hogy rosszul sikerült az év -, szólt a főnökének, hogy ő lesz az egyik, aki távozik. (Az illető próbálta marasztalni, majd másnap szintén kilépett.)
“Mihelyst hazatért, erős lendületet vett a munka. Több mint fél évig dolgoztunk a beruházásán, s mindig annyira a feladatra koncentrált, hogy a magánéletéről egy egészen picit sem tudtam meg, így nagyon hatékonyan működhettünk együtt” – számol be az üzletemberről szerzett benyomásairól a Csikós Mihály Építész Iroda tulajdonosa, hozzátéve: megrendelője minden fillért precízen megvizsgált a költségvetésben, mégsem csorbult az épület esztétikai megjelenése.
A májusi nyitás óta eltelt idő igazolta az elképzeléseiket: az első hónapban 65 százalékos, azóta ennél magasabb foglaltságot értek el – még 75 százalékos is előfordult -, s ma már nemcsak az itteni leányvállalatoktól kapnak megrendelést, hanem anyacégeiktől is Párizsból, Brüszszelből, Eindhovenből. Sokan a hétvégét is itt töltik, de az ideiglenesen itt dolgozók 5-6 hétre is beszállásolják magukat. A vállalkozó úgy tervezi, hogy amikor a hotel már az ő százszázalékos odafigyelése nélkül is jól működik, újabb szállodával is megpróbálkozik, talán nagyobbal, s talán nagyobb városban.
