Nem a kormányzati kiadások mértékén múlik, hogy kiépül és működik-e a “jóléti állam”, vagy sem – e megállapítással érzékeltette a Figyelőnek Timo Tyrvainen, a finn Aktia Bank vezető közgazdásza, hogy az egykoron világszerte csodált skandináv modell körül mára Finnországban is megszaporodtak a kérdőjelek. A világgazdasági dekonjunktúra miatt egy év alatt (2000-ről 2001-re) 5 százalékponttal lelassult finn gazdaságban a viták középpontjába az adócsökkentés kérdése került.
“A nagymértékű elvonás és a merev munkaerőpiac komoly problémát okoz az országnak” – állítja Tarmo Korpela, a Finn Iparosok és Munkaadók Szövetségének ügyvezető igazgatóhelyettese. A helyzet tarthatatlanságát a GNP-hez viszonyított adóterhelés mutatóival érzékelteti az érdekképviseleti szervezet vezetője: az OECD-ben ez átlagosan 38, az Európai Unióban 40, míg Finnországban 45 százalék. Az adók mérséklésének ügyében nemrégiben Jorma Ollila, a Nokia vezérigazgatója is felemelte a szavát. Szerinte radikális adócsökkentésre van szükség a versenyképességi előnyök megőrzése érdekében.
A legsúlyosabb problémának a vállalatvezetők a személyi jövedelemadó magas szintjét tartják. A munkáltatói szövetség álláspontja szerint e téren még a jóléti állam bölcsőjének tekintett Svédországban is “jobb a helyzet.” Az adókulcsok azonnali lefaragását tartanák kívánatosnak, ellenkező esetben a humán tőke – mint a legfontosabb finn nemzeti kincs – egy része elvándorolhat az országból.
APADÓ ELŐNY. A nyereségadó tekintetében is felülvizsgálatra szorul az állami elvonási politika – állítják az általunk megkérdezett piacpárti finn közgazdászok. A kilencvenes évek sikereinek egyik tényezőjeként emlegetett, viszonylag alacsony, 25 százalékos társasági adókulcs mára 29 százalékra nőtt, miközben ugyanezen időszak alatt – 1995 és 2002 között – az OECD-átlag 37 százalékról 32 százalékra csökkent. Az átlagos uniós szint egyébként 34 százalék, tehát a finn kulcs még mindig alacsonynak számít (bár az írnél magasabb), ám a versenyképességi előny e forrása apadni látszik. A tőkefelhalmozást az árfolyamnyereség-adó viszonylag nagy, 29 százalékos mértéke is gátolhatja.
Az újraelosztási ráta, végső soron pedig a jóléti modell felülvizsgálata azért került napirendre Finnországban, mivel az északi állam néhány esztendő leforgása alatt Európa leggyorsabban növekvő gazdaságából a leglassúbbá vált. A tavalyi növekedési ráta éppen csak pozitív tartományban zárt. Az okok között a szakemberek a világgazdaság 2000 második fele óta tartó gyengélkedését és a technológiai piac beszűkülését említik első helyen. “Export-vezérelt lassulásról van szó” – vélekedik az Aktia Bank közgazdásza, hozzátéve: a Nokiának minden bizonnyal komoly szerepe van abban, hogy a finn gazdaság tavaly rossz évet zárt.
MEGTORPANÁS. A technológiai óriáscég konszolidált adatokat közöl, amiből csak következtetni lehet az egyes országokban regisztrált forgalomra. Mindenesetre tavaly a finn IT-export 20 százalékkal esett vissza miközben a Nokia konszolidált árbevétele 5 százalékkal gyarapodott. Tyrvainen szerint az addigi, 5 éven keresztül folyamatosan 1,5 százalékpontos hozzájárulás helyett 2001-ben a Nokia csak 0,1 százalékponttal gyarapította a finn gazdaság bővülését.
Jóllehet az állam szerepe – miként szerte a világon – Finnországban is késhegyre menő viták tárgya, abban lényegében mindenki egyetért, hogy az év második felében magasabb sebességbe kapcsolhat a finn gazdaság. S noha a bővülés mértéke 2002 egészében még a 2 százalékot sem éri majd el, jövőre ismét kiderülhet az ég Finnország felett, s újra beköszönthet a tartós növekedés korszaka. Egyáltalán nem mellékes, hogy az újbóli expanzióhoz igen jó alapot adnak a gazdaság imponálóan kedvező egyensúlyi mutatói. A folyó fizetési mérleg és az államháztartás évek óta többletet mutat, s az államadósság GDP-arányos szintje is bőven a maastrichti kritérium alatt marad (lásd a grafikont).
Ha a gazdaság ismét felszálló ágba kerül, a radikális adócsökkentést és a jóléti modell felülvizsgálatát követelők hangja a jövő évi választási kampányban feltehetően halkabb lesz.
