Gazdaság

Miskolci iparfejlesztés – Vendégek az Avason

Letelepedési szerződést írt alá Miskolc városával a Bosch. Megjelent tehát az első igazán nagy befektető, mégsem érződik a közeli fellendülés.

Bosch, plázák, hipermarketek, infrastruktúrafejlesztés – ezekre hivatkozhat Kobold Tamás, Miskolc nyolc éve regnáló polgármestere az őszi önkormányzati választásokat megelőző kampányban. Tavaly decemberben a szerszámgépeiről és elektronikai eszközeiről jól ismert német Bosch 500 alkalmazottnak munkát adó gyár létrehozásáról írt alá letelepedési szerződést az észak-magyarországi városban. Ez rövid, de bizakodásra okot adó hír volt a napilapokban, ami azonban csak csekély mértékben javított a térség legnagyobb településének hangulatán.

Miskolc főutcáján, a ma sok asszociációra alapot adó Széchenyi utcán, a John Bull Pub és sok más üzlet után nemrég a McDonalds is bezárt. Az ország leghosszabb sétálóutcáján egyetlen városiasnak nevezhető kávézó található. A nem helyben lakó diákok számára a város csupán egy közlekedési útvonal az egyetem és a pályaudvar között. Egyetemisták csoportjait szinte mutatóba sem látni a belvárosban, pedig az ottani az egyik legnagyobb vidéki univerzitás. Vizsgaidőszakban a délután egykor Budapestre induló intercityn viszont mozdulni sem lehet: a buli a vonaton van.

Miskolci iparfejlesztés – Vendégek az Avason 1NÉGYTAGÚ ELŐÖRS. Miskolcon pillanatnyilag négy multinacionális cég működik. Ebből kettő, az üvegipari formákat gyártó Ross Mould és az acélipari Cogne Italy, meglévő gyárat vásárolt. Az utóbbi cég a Diósgyőri Acélművel (DAM) rendszerváltás óta sokadik tulajdonosa – a 2000-ben megjelent társaság állítólag eddig, a hatékonyság növelése érdekében, inkább csak a létszámot csökkentette. A Ross Mould az Orosházi Öblösüveggyár amerikai tulajdonosának, az Owens Illinoisnak a beszállítója, és partnercégét követve jelent meg Magyarországon: a felszámolás alatt lévő Miskolci Mezőgép telephelyét vásárolta meg, még 1997-ben.

Jelentős zöldmezős beruházás az elmúlt 12 évben mindeddig kettő létesült Miskolcon. Az autós híradástechnikai eszközöket gyártó japán Shinwa szintén 1997-ben telepedett le a borsodi nagyvárosban. Kezdetben az összeszereléssel foglalkozó gyár több mint ezer embernek adott munkát, de azóta ezt az üzemet áttelepítették Kínába, ma fém- és műanyag-feldolgozással és alkatrész-összeszereléssel foglalkoznak, 450 alkalmazottal. A másik nagy cég, az amerikai Delco Remy leányvállalata, generátorok felújításával foglalkozik, 1998-ban mezőkövesdi üzemük bővítése helyett döntöttek a miskolci zöldmezős beruházás mellett.

A négy említett társaság 1,5 ezer embernek ad munkát a közel 180 ezer lakosú városban. A munkanélküliség 20 százalék körüli. Összehasonlításul: a 75 ezer lakosú Tatabányán – amelynek ipara Miskolcéhoz hasonlóan egysíkú volt a rendszerváltás előtt – 1996 óta 20 új vállalkozás telepedett le, 280 millió eurót fektettek be, s ma 5 ezer főnek kínálnak munkát. A dunántúli városban több cég letelepedése most is folyamatban van, ez újabb 2 ezer munkahelyet jelent egy éven belül.

Persze Tatabánya az autópálya mellett van. Az idén ősszel, ha a legutóbbi tervek szerint halad az építkezés, Miskolcot is elérheti az M3-as. Készen áll-e a város arra, hogy jelentős számú letelepedni kívánó céget fogadjon? Hegedűs József, a Városkutatás Kft. vezetője szerint az eddigi tapasztalatok azt mutatják: azok a vidéki magyar városok tudtak nagyobb számú letelepedő céget vonzani, amelyek az autópálya mellett közművesített és széles körű szolgáltatásokat nyújtó ipari parkkal várták a befektetőket. A letelepedő cégek ugyanis nem szeretik, ha “barnamezős” beruházás keretében bontással, rekultivációval kell foglalkozniuk, és az sem előny, ha egy terület megvásárlásáról több, esetleg ellenérdekelt tulajdonossal kell tárgyalni. Emellett fontos az is, hogy az ipari park segítse az érdeklődő cégeket, lássa el őket a szükséges információkkal és vállalja át az ügyintézés egy részét. Az sem mellékes, hogy a menedzsment tagjainak szállást adó település megfelelő infrastruktúrával, kulturális, szabadidős kínálattal rendelkezzen.

Szabó Tamás, a Shinwa miskolci leányvállalatának vezetője a pozitívumok között említi, hogy az elmúlt öt évben érezhetően fejlődött a kereskedelmi infrastruktúra: három nagy hipermarket is megjelent a városban, az életvitel minősége ilyen szempontból tehát javult. A potenciális befektetők számára ugyancsak pozitívum, hogy nagy számban található szabad munkaerő (a tartós munkanélküliség negatív morális hatásáról sem szabad azonban megfeledkezni), a középiskolák és az egyetem pedig folyamatosan gondoskodnak az utánpótlásról.

Mindezek az előnyök azonban nem érvényesülhetnek, mert Miskolcon – talán a nagyvárosok közül egyetlenként – máig nincs ipari park. A városban és környékén nincsen olyan kiépített infrastruktúrával rendelkező terület, amit fel tudnának kínálni az érdeklődőknek. Gyakorlatilag ugyanezeket az érveket sorolja Marton Gábor, a Delco Remy ügyvezető igazgatóhelyettese is. Az ipari park hiánya mellett mindketten az európai szemmel riasztó életminőséget tartják az egyik legfőbb visszariasztó tényezőnek.

SZÜKSÉGMEGOLDÁS? Miskolc máig megoldatlan problémája a nehézipar, a kohászat és az ahhoz kapcsolódó gépgyártás (ami nagyrészt hadiipart jelentett) rendszerváltás utáni öszszeomlása. A helyi politikusok évekig nem ismerték el a szerkezetváltás szükségességét. A nehézipar vegetálása ráadásul ipari célra felhasználható telephelyektől fosztotta meg a várost. Hiszen az egykori üzemek területe csak a teljes bezárás, bontás és rekultiváció után lenne alkalmas új cégeket fogadni. “Miskolc belterületén nem volt ipari parknak alkalmas terület” – tájékoztat Asztalos T. Ildikó, a Horn-Kuncze-kormány ipari államtitkára, aki 1994-ben Miskolc polgármestere volt. A Bükk lábánál elterülő völgyekben hosszan elnyúló város közvetlen szomszédságában ugyancsak kevés iparilag hasznosítható terület található. Az egy évig hivatalban lévő SZDSZ-es polgármester annak idején kidolgozott egy ingatlangazdálkodási tervet, amely a város keleti határában lévő mezőgazdasági területek vásárlását irányozta elő; ezeket később ipari parkká lehetett volna alakítani. Az 1994-es önkormányzati választásokat követően azonban más koncepciók kerültek előtérbe, a területvásárlás elmaradt. “Persze csak ideiglenesen, hiszen a Bosch kedvéért most 10 hektárt kellett vásárolni 300 millió forintért” – teszi hozzá az önkormányzatban ma is dolgozó Asztalos Ildikó. A város közepén lévő terület mégsem ipari park, csak szükségmegoldás – vélik sokan.

A jelenlegi polgármester, Kobold Tamás kabinetfőnöke sokkal optimistábban látja a helyzetet. Pintér Zoltán szerint három ipari park is szerveződik Miskolc környékén. Ebből azonban kettő magánkézben lévő barnamezős terület – az egyik a ma is üzemelő Diósgyőri Gépgyárban, a másik a Miskolc melletti Alsózsolcán, az egykori házgyár területén. A régi gyártelepeken érdemi befektető eddig még nem telepedett le. A harmadik – kialakítás alatt lévő – terület egy önkormányzati kezdeményezés, a Felsőzsolcai Ipari Zóna. Pintér Zoltán nem lát abban problémát, ha az autópálya megépítése után nem Miskolcon települnek le cégek, hanem Felsőzsolcán vagy a közeli Tiszaújvárosban, ahol előkészített területek várják őket, hiszen mindenképpen miskolci embereknek fognak munkát adni, s így a város fejlődését is szolgálják.

IPARI IMÁZS. Arról még többféle elképzelés él, hogy mi legyen a város fő “profilja”. A nehezen értelmezhető kereskedőváros és fesztiválváros fogalmak mellett legutóbb a turisztikai központ szerep került előtérbe. Fedor Vilmos, a Vendégségben Miskolcon rendezvénysorozat és a Kocsonyabál egyik szervezője úgy véli, Miskolc vonzereje jó városmarketinggel, az elfelejtett hagyományok feltámasztásával valóban megsokszorozható. Ez persze csak a jövő zenéje, hiszen az eddigi lépések e téren is féloldalasra sikerültek: hiába újították fel például színvonalasan a Tapolcai barlangfürdőt, önmagában az mindössze egy-két órás programot nyújt. Uszoda és egyéb vízisport-lehetőségek nélkül hamar ráunnak a vendégek, miközben Miskolcnak egyetlen fedett uszodája sincsen. Évek óta szó van az Avas belváros felöli – pincékkel teli, eredeti építészeti jellegét szerencsére megőrző – részének vigalmi negyeddé fejlesztéséről, ám Miskolc szocreál iparváros imázsával ez a kezdeményezés eleve kudarcra számíthat.

“Miskolc fejlődésre van ítélve, gazdasági súlya, intézményrendszere és adottságai erre predesztinálják” – véli mindennek ellenére a lokálpatrióta magabiztosságával Marton Gábor. Kérdés, mennyit kell még várni, amíg az Avas felkapott kocsmái a miskolci multik menedzsereinek csütörtök esti bulijaitól lesznek hangosak…

Címkék: Hetilap: Gazdaság

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.