Kizárt, hogy akad olyan biztosító az országban, amely tavaly teljesíteni tudta az életbiztosítási díjbevételekre készített terveit. A bevételek öszszességükben ugyanis szemernyit sem gyarapodtak, sőt, a honpolgárok 6 milliárd forinttal kevesebbet áldoztak életük biztosítására, mint egy évvel azelőtt. Ez pedig a korábban évenként több tízmilliárd forinttal, és rendre legalább az előző évi bevétel egyharmadával bővülő piacon kifejezetten siralmas eredmény. Így a 172 milliárdos díjbevételi adatot a biztosítók alig győzik részekre bontani. Azt hangsúlyozzák, hogy a rendszeres díjfizetésű termékeknél igenis van növekedés, s nem is akármilyen: infláció feletti. Ez azt jelenti, hogy az ügyfeleknél nem csupán indexálták az addigi biztosításokat (tehát nem pusztán az infláció mentén srófolták feljebb a szerződéseik értéktartása végett a díjakat); e 14 százalékos növekedés azt is jelzi, hogy azért köttettek új szerződések is.
Ha pedig még tovább filézzük a díjbevételi adatot, s nem csupán az egyetlen – nagyobbacska – befizetésből működő, úgynevezett egyszeri díjasoktól tekintünk el, hanem a befektetéshez kötött (unit-linked) konstrukciókat is kihagyjuk a számításból, már egészen pofás a statisztika. A klasszikusnak nevezett folyamatos díjas szerződések ugyanis ennél is jobban gyarapodtak: 64 százalékkal nőttek.
FELEZTEK. A legszembetűnőbb tavalyi fejlemény azonban mindenképpen az, milyen gyengén muzsikáltak az egyszeri díjas befektetéshez kötött biztosítások. Ezekből éppen csak feleannyi folyt be, mint 2000-ben. Az akkori bő 50 milliárd forint fele most összesen hét biztosító zsebéből hiányzik. Ebben a nem éppen irigylendő élbolyban a díjbevételi rangsor élmezőnyéből kapott több szereplő is helyet: az ING-NN mögött az ÁB-Aegon következik, amely mögé a Generali-Providencia sorolt be (lásd táblázatunkat).
Összes életbiztosítási díjbevételükhöz képest e hiányzó milliárdok persze jóval kisebb hányadot képviselnek, mint az az összeg, amelyet tavaly a CGNU Mébit és a Winterthur nem keresett meg. Az ING-NN tavalyi összbevétele nagyjából 12 százalékkal lenne nagyobb, ha a 2000. évivel egyező egyszeri díjas bevételhez jutott volna, még ha az erre a konstrukcióra szabott zsebe 6,4 milliárd forinttal laposabb is. A CGNU Mébit az egyszeri díjas bolton ehhez képest csak 2,5 milliárddal keresett kevesebbet tavaly, mint egy évvel korábban. Ez azonban a teljes tavalyi bevételének közel 40 százalékával ér fel. Ennél is rosszabb az arány a Winterthurnál: ott 2,2 milliárd forintos kiesés aránylik a tavalyi 3,4 milliárdos teljes bevételhez, vagyis a hiány a befolyt díjbevételnek pont a kétharmada. Megjegyzendő, hogy folyamatos szerződésekből mindkét cég a korábbinál többet gyűjtött, ám ezzel együtt is kettejük tavalyi visszaesése a legnagyobb piacon. A Winterthur bevétele összességében közel 30 százalékkal csökkent, a CGNU Mébité pedig egyötödnyivel apadt. Mindehhez persze hozzátartozik, hogy az utóbbi társaság bőven találhat kifogást. Például tavaly váltott tulajdonost, s azt a riválisok is elismerik, hogy nehéz lehet az ügynököket olyan bizonytalan helyzetben motiválni, amikor az adásvételi tárgyalásokba elismert szakmai befektetők mellett kétes keleti biztosítók s egyéb, pikáns helyzetet teremtő vevőjelöltek is bekapcsolódnak (Figyelő, 2001/7. szám). Ráadásul egy komplett banki fiókhálózatot vesztett maga mögül a társaság, lévén eladdig a – Kereskedelmi és Hitelbankkal egyesült – ABN Amro (Magyar) Bank stábja is a keze alá dolgozott.
Az egyszeri díjas szerződések háza táján ugyanakkor akad más érdekesség is. Habár e körben szintén a bevételt vesztők között van az OTP-Garancia, a többiekhez képest megdöbbentő nagyságú összeget gyűjtött össze egymaga. Többet, mint a többi biztosító együttvéve. Erre mindazonáltal nem teljesen egyedül tett szert: a jó eredményt a biztosítónál azzal magyarázzák, hogy az OTP Bank hálózata is érdekelt volt a bevételi terv teljesítésében. A végösszeg azonban ezzel együtt is 1,4 milliárddal alatta marad az előző évinek.
Emlékezzünk meg a unit-linked piac legfrissebb szereplőiről is. Figyelmet azért érdemelnek, mert bár nyilván nagyon alacsony bázishoz képest, de igencsak látványosan gyarapodtak. Ilyen a 2000. évi egyszeri díjas bevételeit tavaly megháromszorozó Union, amely ebben a szegmensben az esztendő végére 1,5 milliárd forintnál kötött ki.
EGYSZERI SZERENCSE. Stratégiai változást e tavalyelőtti húzó termék hirtelen hanyatlása mégsem váltott ki. E kifejezetten hosszú távra összpontosító intézménynél ez nem is lett volna ildomos. A biztosítók döntő hányada azonban, úgy látszik, kénytelen lesz egyszeri szerencseként értékelni a két évvel ezelőtti egyszeri díjas boomot. Néhányuk – ha nem is pusztán e hanyatlás ellentételezéséül – máris új vizekre evezett, s a lakáshitelezéshez kapcsolódva remél újabb felfutást.
