Versenyjogi konfliktus az EU-val – Ütközőzóna

Mario Monti, az Európai Unió (EU) versenyjogi szabályainak éber őre a héten Budapesten járva táncra, mondhatni csárdásra kérte fel a magyar kormányt. A főbiztos útja előtt a Figyelőnek nyilatkozva hangsúlyozta: legfőbb ideje annak, hogy Brüsszel és a magyar hatóságok tárgyalásokat kezdjenek az unió által kifogásolt hazai adókedvezmények rendszerének “átalakításáról”, vagyis EU-konformmá tételéről (lásd interjúnkat a http://www.fn.hu/hetilap/cikk.cmt?id=101466 oldalon).

KOMOLY ELLENTÉT. A “Monti-csárdást” megelőzően az adókedvezmények ügyében éveken át a süketek párbeszéde folyt (Figyelő, 2001/22. szám). Az ellentmondás az uniónak abból a követeléséből fakad, hogy a tagjelölt országok már jóval a taggá válás előtt hozzák összhangba saját versenypolitikájukat a közösségi szabályokkal és gyakorlattal. Hazánk számára ezen elvárás teljesítése a vállalati magatartásra vonatkozó kartellellenes szabályozás terén nem ütközött különösebb nehézségbe. Annál nagyobb gondot okoz viszont az állami támogatások közösségi rendszerére való áttérés.

Magyarország az elmúlt évtizedben az EU elismerését is kiváltva, látványos eredményeket ért el a külföldi működő tőke becsalogatásában, ebben hangsúlyosan szerepet játszottak a befektetésekhez nyújtott nagyvonalú, gyakran 100 százalékos adókedvezmények. Hazánk bizonyos mértékig saját sikerének áldozata is lehet most, amikor az Európai Bizottság a versenyjogi fejezetről szóló tárgyalások lezárása, majd a taggá válás előfeltételének tekinti, hogy a magyar kormány mondjon le az unió szemében szálkának számító befektetés-ösztönző módszerről, vállalva a lépés minden hátrányos következményét.

Magyarország az EU nyomásának engedve az elmúlt hónapokban gyakorlatilag teljesen átvette az állami támogatásokra vonatkozó közösségi szabályozást. A szeptemberben elfogadott két kormányrendelettel – az egyik pótolja a még hiányzó jogszabályokat, a másik kibontja az EU-konform adókedvezmény-rendszerének részletes feltételeit – hazánk papíron felzárkózott a közösségi normákhoz.

HELYZETÉRTÉKELÉS. De csak papíron. Brüsszelben üdvözlik ugyan és a helyes irányba tett lépésként értékelik a jogharmonizáció befejezését, de mint a napokban elkészült “versenypolitikai helyzetértékelés” is rámutat, mindezt önmagában még mindig nem tartják elégséges feltételnek a fejezetről folyó tárgyalások lezárására. Az EU-konformmá vált szabályozás ugyanis későbbi életbe léptetése miatt nem akadályozza meg a külföldi és a hazai cégeket abban, hogy a csatlakozásig továbbra is éljenek az aggályosnak tekintett adókedvezményekkel. Brüsszelt különösen ez az utóbbi fejlemény aggasztja, hiszen a közösség versenyjogi szerveinek a magyar csatlakozást követően azonnal hivatalból eljárást kellene indítaniuk azokkal a vállalatokkal szemben, amelyek az uniós támogatási szabályokkal összeegyeztethetetlen kedvezményeket vesznek igénybe.

Egy másik lényeges kérdés, hogy mi legyen a már futó kedvezményekkel, amelyek csak jóval a taggá válást követően (egyes esetekben 2011-ben) járnak le. Az általános politikai háttér nem kedvez a haladékra spekuláló magyar ügynek, hiszen az EU jelenlegi tagállamai között konszenzus van a tőkecsalogató adókedvezmények fokozatos felszámolásáról.

ELŐREMENEKÜLÉS. A versenyjogi főbiztos emlékeztetett rá: Brüsszel már hosszú évek óta figyelmezteti Magyarországot arra, hogy a helyzet megoldatlanságából komoly problémák származhatnak. Hazánk azonban, úgy tűnik, eddig inkább az előremenekülést választotta, és nem vett tudomást a figyelmeztetésről.

Rövid távon kétségkívül kamatozhatott ez a taktika, de kérdés, hogy nem kell-e előbb-utóbb drágán fizetni érte. Semleges megfigyelők szerint a magyar kormánynak aligha marad más választása, mint eltörölni az adókedvezményeket, ami számos cég szerzett jogait is érinteni fogja. Ezt a vélekedést erősíti, hogy hazánk egyre inkább magára marad az EU-val vívott versenypolitikai (állami támogatási) csörtében. A tagjelölt országok szinte kivétel nélkül összhangba hozták az uniós gyakorlattal állami támogatási politikájukat. Az egyetlen kivétel Magyarország mellett Lengyelország, amely 15 különleges gazdasági övezetet (vámszabad területet) működtet, bár – mint szakértők rámutatnak – az ebben a kedvezményben részesülő, zömében lengyel vállalatok javarészt a belső piacra termelnek.

Hazánkra visszatérve, papírforma szerint az országnak a kedvezmények eltörlése esetén jókora kártérítéseket kellene fizetnie a cserbenhagyott vállalatoknak, amelyek között alkalmasint nem egy multinacionális cég is van. Jogi szempontból azonban nem ennyire egyértelmű a helyzet. Az egyik érvelés szerint a cégeknek tisztában kellett lenniük a magyar EU-tagsággal járó következményekkel, amikor igénybe vették az egyébként bizonyos feltételek megléte esetén automatikusan járó adókedvezményeket. A főbiztos azonban a magyar fél felelősségét is hangsúlyozza, amikor rámutat, hogy a kormány jogi és gazdasági bizonytalanságban tartja a vállalatokat.

A versenyjogi főbiztos szerint uniós részről hosszabb ideje arra buzdítják a magyar felet, hogy közösen találjanak megoldást a problémára. Úgy hírlik, hogy Brüsszel az első körben egy részletes listát kér a kormánytól arról, hány vállalatot érint az unió számára elfogadhatatlan adókedvezmények rendszere. A Brüsszel és Budapest által együtt eltáncolandó “csárdás” célja az lesz, hogy a meglévő kedvezményeket beillesszék az unió állami támogatási rendszerébe, amelyben a régiók fejlettsége határozza meg a felvehető támogatás szintjét. A maximálisan nyújtható adókedvezmény egyébként nem lehet több 50 százaléknál (lásd külön).

Az idő mindenesetre mindkét felet sürgeti, hiszen közeleg a tárgyalások hajrája. Úgy tűnik, Magyarország sem halogathatja már sokáig a fájdalmas döntéseket. Bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy Budapesten már éppen ezek előkészítése folyik.