Kevesen gondolták volna, hogy New York költségvetési politikája egyszer még modellértékűvé válik, amikor 1975-ben a város csak a szövetségi beavatkozásnak és a hitelezők átütemezési készségének köszönhetően menekült meg a csődtől. Az akkori krízis után törvénybe foglalták, hogy a város legfeljebb 100 millió dollárral lépheti túl kiadási tervét, ellenkező esetben New York állam veszi át a pénzügyi irányítást. Tekintettel a költségvetés nagyságára – jelenleg a szövetségi és az állami forrásokkal együtt a város 39 milliárd dollárból gazdálkodhat -, a limit gyakorlatilag azt jelentette, hogy a büdzsének nullszaldósnak kell lennie. S valóban ezt jelentette: az utóbbi húsz esztendőben egyetlenegyszer sem keletkezett hiány, sőt a kilencvenes évek lendületes gazdasági növekedése miatt a végelszámolás többször is szufficitet mutatott.
Most azonban veszélybe került a fiskális egyensúly, illetve csak nagy áldozatok árán lesz fenntartható. Igaz, a szövetségi törvényhozás 17,5 milliárd dollár segélyt hagyott jóvá New York számára, így a város visszakapja azt a 11,4 milliárd dollárt, amelyet Rudolph Giuliani polgármester szerint közvetlenül a szeptember 11-ei terrortámadások miatt kellett és kell kiadni halaszthatatlan feladatokra, sőt jut pénz egyéb költségek fedezésére is. Ám Giuliani az adóbevétel-kiesés miatt így is kénytelen volt 1 milliárd dolláros kiadáscsökkentést elrendelni a folyó, jövő júniusban záruló pénzügyi évre. Az egyenruhás szolgálatoknál és az oktatásban 2,5 százalékkal nyirbálják meg a keretet, más területeken viszont nem kevesebb mint 15 százalékos korlátozást kell végrehajtani.
ADÓEMELÉS? A helyzet rosszabb volna, ha annak idején a büdzsé készítői nem tanúsítottak volna erős mértéktartást a várható bevételek kalkulálásakor, azzal számolva például, hogy az egyik fő adóbevételi forrást jelentő értékpapír-kereskedelmi szektorban a társaságok nyeresége 75 százalékkal visszaesik. Tény ugyanakkor – s ezt a bírálók gyakran fel is hánytorgatják -, hogy New York az idén feléli a kilencvenes évek boomja nyomán képződött 2,9 milliárd dolláros költségvetési többletet. Így a 2002 júliusában kezdődő pénzügyi évnek tartalékok nélkül vág majd neki, ami fájdalmas megszorításokat vetít előre. Számítások szerint ugyanis 4 milliárd dolláros hiány keletkezne, ha a csökkenő adóbevételek és a merényletek következtében felmerült költségek mellett a tervezett szinten akarnák tartani a kiadásokat.
A hitelfelvételi lehetőségek korlátozottak. Az utóbbi évtizedben New York rengeteget költött megújulásra, ám a beruházásokat nagyrészt kölcsönökből finanszírozták. A város közvetlen adóssága 1990-ben 11,8 milliárd dollár volt, ma viszont 33 milliárd, s ehhez hozzájön még 7 milliárd dollár egyéb kötelezettség. Egy lakosra 4800 dollár tartozás jut, ami országos viszonylatban a legmagasabb mutató. Az adósságszolgálatnak a bevételekhez viszonyított aránya 1990-től mostanáig 11-ről 15 százalékra emelkedett. A következő pénzügyi évben minden bizonnyal vissza kell tehát fogni a fejlesztési programokat, kevesebbet fordítva az iskolák felújítására, a közlekedés javítására, a közterületek rendbetételére. Sőt, bizonyos adók emelése is szükségessé válhat. A most, november 6-án megválasztandó polgármester nem lesz irigylésre méltó helyzetben. A magasabb adók és a romló szolgáltatások miatt vállalatok és lakosok sokasága dönthet úgy, hogy elköltözik New Yorkból, s az adóbázis ilyen megfogyatkozása áldatlan spirális folyamatot indíthat be: a bevételek csökkenésére újabb megszorításokkal és új terhek kivetésével kell reagálni.
