Ha valaki belélegzi a lépfene baktériumát, s nem kap időben antibiotikumos kezelést, lemondhat az életéről#<#; a Bacillus anthracis fertőzést legfeljebb megelőzni lehet, de gyógyítani már nem. Ezért is lehet jelentősége, hogy a Harvard University kutatói olyan géneket azonosítottak egy egértörzsben, amelyek védettséget nyújtanak a baktérium toxinja ellen; a védelem biokémiai mechanizmusának felderítése új, a "pokolvar"-ellenes kezelési eljárások kidolgozásához vezethet. Míg a Bacillus anthracis toxinja normális esetben másfél óra alatt viszszafordíthatatlan, halálos kimenetelű változásokat indít el a rágcsálók szervezetében, a vizsgált mutáns törzs minden gond nélkül túléli a méreg adagolását. Az amerikai kutatók megállapították: a jelenség hátterében az áll, hogy a gén által kódolt fehérje megvédi az immunrendszer sejtjeit a toxin támadásától – hogy pontosan mi módon, az ma még rejtély. Egy azonban biztos: a fehérje mesterséges előállításával és adagolásával a mérgezés hatásai mérsékelhetők. A „mutáns” gén – valójában egy génváltozat – vizsgálatakor az is kiderült, hogy az már az emberi szervezetből is ismert, a népesség bizonyos százalékában természetes módon előfordul. Vagyis egyesek veleszületett adottságként védettebbek a lépfene fertőzéssel szemben, mint mások. A kutatók ezért azt ajánlják, hogy a hadsereg és a polgári védelem egészségügyi szakértői mindenképpen végezzenek genetikai vizsgálatokat a rezisztens katonák szűrésére; egy esetleges lépfenetámadás esetén ezek az emb#erek kisebb kockázattal vehetnének részt a mentésben.
