Munkajogi felelősségre vonást kezdeményezett az ÁSZ a kancelláriához tartozó Országimázs Központ (OK) vezetőivel szemben – jelentette be Kovács Árpád számvevőszéki elnök a parlament költségvetési bizottságának 2000. évi zárszámadást tárgyaló, maratoni ülésén. “A szabálytalanságok, sőt súlyos szabálytalanságok ellenére a történtek nem alkalmasak büntetőjogi következtetések levonására” – tette hozzá az első számú számvevő.
A tavaly 3,7 milliárd forintot elköltő imázsközponttal szemben talán a legsúlyosabb megállapításuk az: az OK-nál nem ellenőrizték a kifizetések előtt, hogy a szerződő partnerek teljesítették-e, illetve mennyiben teljesítették a megbízást, holott ezt – a pénzügyi teljesítést megelőző “érvényesítési záradék” kiállítása formájában – kormányrendelet írja elő. Ehhez képest talán lényegtelen is az a megállapítás, hogy az OK-nak nincs is ügyrendje. A közbeszerzési törvénnyel is hadilábon álltak, például akkor, amikor az imázsközpont négyéves keretszerződést kötött legfőbb partnerével, a Fidesz-közeli vállalkozásként ismert Happy End Kft.-vel, zsíros megbízásokat kivonva ezzel a pályáztatás kötelme alól.
ÖRÖKZÖLD LETÉTI SZÁMLA. Magasabb szinten már nem lehet szó szankcióról, ott – Kovács Árpád szavaival – az “önkéntes jogkövetés” elve érvényesül. Az önkéntesség természetesen, bár ezt nem tette hozzá, az ÁSZ intelmeinek huzamos meg nem szívlelésére is áll. A PM “kiegészítést” fűzött a számvevőszéki jelentéshez (nem először), és ebből kiderül: némely kérdésekben évek óta másként értelmezi a szabályokat.
Az örökzöld súrlódások közül most, a 2000. évi zárszámadási törvényjavaslat kapcsán csak arra a 94,5 milliárd forintra térhetünk ki, amelyet tavaly a kormány letéti számlán spájzolt be, hogy a többletbevétel egy részét, amelynek elköltésére 2000-ben már nem maradt idő, 2001-ben hasznosítsa. Mint már beszámoltunk róla (Figyelő, 2001/36. szám), a közszféra dolgozói bérének egyszeri kiegészítésére 25 milliárd forintot, egyszeri nyugdíjkompenzációra 15, a régi postabankos követeléseket kezelő Reorg-Apport Rt. tartozásainak rendezésére 25, a Magyar Villamos Művek tőkeemelésére 10 milliárdot tettek félre, s erre az évre halasztották a tavalyi költségvetésből bérlakás-programra összekuporgatott 19,5 milliárd forint kifizetéseit is.
Kovács Árpád szerint az államháztartási törvényben nem szerepel olyan fölhatalmazás, amely a kormányt ilyen akcióra jogosítaná föl. A PM és politikai államtitkára, Tállai András viszont úgy látja: az, hogy nincs ilyen fölhatalmazás, még nem jelent tiltást. Az ÁSZ citálja a törvényt, miszerint a letéti pénzkezelésről csak külön jogszabályban meghatározott esetekben lehet szó, s csak akkor, ha a költségvetési szervek tevékenységi körén kívül eső forgalmát bonyolítják le ily módon. A súlyos érvre válaszul a PM arra tereli a szót, hogy a vártnál nagyobb infláció ellenében kívánták biztosítani a közszféra reálkeresetének növelését és a nyugdíjkorrekciókat.
A költségvetési bizottságban Bauer Tamás (SZDSZ) “mérleghamisítással” vádolta a kormányt: a tavalyi többletbevételek terhére az idén teljesített kiadásokat a zárszámadás a tavalyi költségvetésben szerepelteti. “Így a tavalyi évet mint »bázist« a valóságosnál kedvezőtlenebb színben tüntethetik fel, hogy az idei, lassuló növekedés közepette a mutatók jobbak legyenek” – kockáztatta meg Bauer. Annyi bizonyos, hogy a letéti számlára helyezett összeg a tavalyi GDP 0,7 százalékára rúg, amely nélkül a 2000. évi hiány mértéke a kimutatott 3,7 százalékkal szemben 3,0 százalék lenne.
Ám végül is, ahogy látjuk, a számvevőszék szépen besétált az erősebbik vitázó fél utcájába. A letéti számlával évek óta bajok vannak – mondhatja a PM -, tehát a mostani gyakorlatot mintegy igazolják a múltbéli tisztázatlanságok. Holott valójában a kormány teljesen új cselt vetett be: egy gyors év végi határozatban a parlament fölhatalmazása nélkül előirányzatokat alkotott. A 2001-re áthozott pénz nagyobb része nem volt benne a tavalyi költségvetésben, nem adott rá a parlament előzetes fölhatalmazást, teljesen új igények kielégítésének adott teret. Ez alól csak az általános tartalékból és a pénzügyminisztériumi keretekből összeálló, Gazdasági Minisztériumhoz csoportosított bérlakás-program 19,5 milliárdja számít kivételnek.
INGYEN ÁLLAMADÓSSÁG. Mostohán bánnak az államháztartási törvénnyel akkor is, amikor a költségvetés 63,9 milliárdos hiteltartozást készül átvállalni a MÁV-tól és a GYSEV Rt.-től, továbbá megszabadítaná az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alapot (Otiva) 3 milliárdos, a Postabankot 2,7, a MÁV-ot további 0,8 milliárdos állammal szembeni adósságától. Emellett 101 sportegyesület 1,9 milliárd forintnyi – ezen belül a Magyar Labdarúgó Szövetség csaknem félmilliárdos – köztartozását is átvállalnák. Mindez a költségvetés egyenlegét nem befolyásolja, hiszen “vonal alatti”, államadósságot érintő tételekről van szó. Ám ehhez az is kell, hogy e műveletek során fölfüggesszék az államháztartási törvénynek azt a passzusát, miszerint adósságot átvállalni, elengedni kizárólag költségvetés útján, “előirányzattal megtervezve” lehet. Az ÁSZ ezt is megemlíti, visszatérő szépséghiba gyanánt; csakugyan az 1997-es és az 1999-es zárszámadásban is sort kerítettek egy-egy komolyabb MÁV-akcióra, sőt az előbbi alkalommal még rendőrségi köztartozás elengedésére is.
Mi történik tehát? A közvagyon több tízmilliárddal megcsappan, és az állam nem is vár ezért ellenértéket. “Belefér”, az állami vagyon nagyságát úgy sem ismerjük, az ÁSZ évről évre hiába reklamál emiatt a zárszámadások kapcsán.
Ezzel rokonítható az a zárszámadásban tervezett megoldás, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) árfolyamváltozásból származó veszteségének és a jegybanki kiegyenlítő tartalék hiányának megtérítése a jövő évtől “finanszírozási pénzügyi műveletnek” számítana. (Többek között ezzel módosítanák az államháztartási törvényt.) Az MNB-nél akár 100 milliárdos vagy nagyobb veszteség is keletkezhet a forint erősödése, s ennek kapcsán a devizatartalék viszonylagos leértékelődése miatt, amit a jegybank jövő májusi közgyűlésén a költségvetésnek kell megtérítenie (Figyelő, 2001/21. szám). Ezt akarják kivédeni azzal, hogy a veszteségtérítést nem számítják be a költségvetés egyenlegébe, hanem “vonal alatti” államadósság-finanszírozó műveletként szerepeltetik. Az MNB monetáris szigort mutat – s ehhez a költségvetés pénztárcája mindig nyitva áll.
