Mi sem példázza jobban a trösztellenes politikák eltéréseit, mint az a két közelmúltbeli döntés, amely két különböző kontinensen született. #<#Az Európai Bizottság megvétózta a General Electric (GE) és a Honeywell International fúzióját, alapvetően arra hivatkozva, hogy a frigy révén létrejövő cég mellett valamennyi vetélytársa eltörpülne a repülőgép-ipari berendezések piacán. Ezzel szemben egy amerikai fellebbviteli bíróság áldását adta a Microsoft üzleti gyakorlatára, miután górcső alá vette, hogy az valójában miként is hat a fogyasztókra.
KINEK A VÉDELMÉBEN? Feltétlenül említést érdemel, hogy sem a GE-Honeywell fúzió, sem a Microsoft esetében nem a fogyasztók voltak azok, akik kifogást emeltek, hanem a vetélytársak. Az amerikai politikai állásfoglalásokat gyakran bírálják azért, mert azok nyíltan üzleti érdekcsoportok felvetéseire reagálnak, még akkor is, amikor ez sérti a fogyasztók érdekeit, illetve más, szervezett formát nem öltő érdekeket. Csakhogy az említett két esetben a jelek szerint éppen Európának róható föl az, hogy engedtek a befolyásos érdekcsoportoknak, míg a washingtoni fellebbviteli bíróság volt az, amely felülemelkedett a speciálisan felmerülő igényeken. Csak arra volt tekintettel, hogy a Microsoft üzleti gyakorlata előnyös avagy hátrányos a fogyasztók számára.
Mario Monti versenyügyi főbiztos vezetésével az Európai Bizottság részben azért utasította el, hogy a GE 42 milliárd dollárért felvásárolja a Honeywellt, mert a fuzionált vállalat a repüléshez kötődő termékek sokkal szélesebb skáláját kínálná, mint a riválisai. Különös súllyal esett a latba az a feltételezés, hogy a két cég vertikális integrációja komoly piaci előnyökhöz juttatná a GE-Honeywell párost. Annak révén ugyanis a GE kiemelkedő pozíciója a repülőgép-hajtóművek előállítása, illetve a repülőgépgyártás és -beszerzés finanszírozása terén egybekapcsolódna a Honeywell jelentős repülési elektronikai és űrjármű-gyártási tapasztalataival. Ám a bizottság arra már vajmi kevés figyelmet fordított, hogy egy fuzionált vállalat – még ha a piaci versenyben keményebb és a többieknél hatékonyabb is – képes lehet alacsonyabb árakkal és jobb minőségű termékekkel előállni.
Az Európai Bizottság hangot adott annak a mélységes aggodalmának, hogy a szektor többi vállalata esetleg képtelen lesz hatékonyságát megőrizve versenyben maradni, ha a fuzionált óriás árengedményeket nyújt azon ügyfeleinek, akik komplett részegység- és szolgáltatáscsomagot vesznek a GE-Honeywelltől. Az effajta árukapcsolási praktikák miatti félelmek az eddigi tapasztalatok alapján rendkívül spekulatívnak tűnnek, hiszen ebben az iparágban az ilyesmi sosem volt jellemző, még azokon a területeken sem, ahol a GE-hez hasonló gigászok töltenek be meghatározó szerepet. Mi több, a gazdaságelmélet és a trösztellenes eljárások során megszerzett tapasztalat egyaránt azt mutatja, hogy az árukapcsolás rendszerint még akkor is a fogyasztók javát szolgálja – alacsonyabb árakat generál és praktikus árucsomagokat kínál -, ha a vetélytársaknak kárukra van.
A Microsoft-döntés után nyomban megindult a vita, hogy azzal vajon a Microsoft vagy a kormány nyert-e többet. Pedig a bírósági határozat legfőbb üzenete a közvélemény számára az, hogy egy-egy üzleti gyakorlat megítélésénél a legfontosabb szempont: segíti-e avagy sérti a fogyasztók érdekeinek érvényesülését. A Microsoftot és a többi céget semmiképpen sem szabad gátolni abban, hogy agresszívan versenyezzenek egymással, ha mindez az árak csökkentéséhez és egyéb, a fogyasztók javát szolgáló lépésekhez vezet.
Az amerikai fellebbviteli bíróság végérvényesen törölte azt a határozatát, hogy darabolják két kisebb cégre a Microsoftot – az egyik a szoftver-, míg a másik az operációs rendszer üzletágat vitte volna tovább -, egy ilyen lépés ugyanis aligha szolgálta volna a fogyasztók érdekeit egy olyan iparágban, amelyben rendkívül gyors a technikai fejlődés. A bíróság egyúttal azt is kimondta, hogy a Microsoft lehet agresszív, s az árait is csökkentheti anélkül, hogy ettől “ragadozóvá” válna. A cégnek jogában áll összekapcsolni operációs rendszerét és internetes böngészőjét – ez a lépés volt az eredeti Microsoft-ellenes panaszok kiindulópontja -, amennyiben ezzel kedvezőbb helyzetbe hozza e termékek vásárlóit. Ezt még akkor is megteheti, ha emiatt komoly károkat szenvednek az olyan világháló-vetélytársak, mint például a Netscape.
SALAMONI DÖNTÉS. A bíróság ugyanakkor megerősítette például az első fokon eljáró Jackson bírónak azt a megállapítását, miszerint a cég “bűnös” böngészője és operációs rendszere kódjainak egybekapcsolásában, valamint abban, hogy kizárólagos marketing-megállapodásokat kötött számos komputergyártóval.
A globális trösztellenes politika akkor lenne következetes, akkor bátorítaná a hatékonyság javítását, ha az egyes konkrét lépéseket a világon mindenütt aszerint ítélnék meg, hogy azok miként hatnak a fogyasztókra. Nem pedig annak alapján, hogy miként hatnak a politikai befolyással rendelkező vetélytársakra.
