Magyarországon még nem köztudott, hogy a csatlakozás után általunk is felhasználható pénzügyi támogatások (strukturális alapok és a kohéziós alap) támogatási alapegysége az EU gyakorlatának megfelelően a régió. Az EU-bővítés jelenlegi szakaszában a figyelem szinte egységesen a nemzeti szintre irányul; a magyar kormány és az Európai Bizottság közötti tárgyalásokra, valamint az acquis communautaire (közösségi vívmányok) átvételére. Ezek természetesen fontos kérdések, s talán nem túlzás azt állítani, hogy Magyarország ebből a szempontból a legfelkészültebb csatlakozni kívánó országok között van. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy a várhatóan 2004 környékén bekövetkező csatlakozás után a strukturális és kohéziós alapokból Magyarországnak jutó támogatások elosztása nem nemzeti, hanem regionális szinten történik majd. A regionalitás (az úgynevezett szubnacionális szint) az unió egyik kulcsfontosságú működési elve. Miként Michael Lake, az EU Magyarországi delegációvezetője fogalmazni szokott: “Ha az EU-nak vallása lenne, az egész biztosan a regionalizmus lenne.”
LERAKOTT ALAPOK. Mit jelent ez Magyarország számára? Elsősorban azt, hogy még időben ki kell építeni azt a regionális intézményi, tervezési és végrehajtási kapacitást, amely az alapok kezelésére képes lesz. Ez részben már megtörtént, hiszen kialakították azt a hét magyar statisztikai-tervezési régiót, amelyek nagy valószínűséggel a majdani magyar EU-régiók alapjait képezik. Ez annál is valószínűbb, mert minden vita ellenére megfelelnek az unióban használatos úgynevezett NUTS II szintnek, amely a tagországok között is az átlagos területi és népességszám szerinti regionális egységet jelenti. Szintén létrehozták a Regionális Fejlesztési Tanácsokat, továbbá azok munkaszervezeteit, a Regionális Fejlesztési Ügynökségeket. Ezek döntési kompetenciái, valamint a hozzájuk delegált anyagi források azonban jelenleg még erősen korlátozottak.
A régiók kérdése éppen manapság válik rendkívül aktuálissá. Ahhoz ugyanis, hogy a belépés utáni első naptól fogva Magyarország a maximális mértékű támogatás felhasználására legyen képes (abszorpciós kapacitás), szükség van egy úgynevezett Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) elkészítésére. Ez az az alapdokumentum, amelynek alapján a belépés pillanatától kezdve az EU 2000-2006 közötti pénzügyi tervezési időszakának végéig, azaz várhatóan a 2004 és 2006 közötti időszakban az összes támogatás megvalósításra kerül. Kicsit sarkítottan fogalmazva: mindannak, ami ebben a periódusban mint az EU által is finanszírozott fejlesztés megvalósul majd, az NFT-ben benne kell lennie, ami viszont nincs benne, az nem is lesz megvalósítható. Az NFT tehát kulcsfontosságú dokumentum.
FONTOS A NYILVÁNOS VITA. A magyar NFT elkészítése 2001. január elseje óta már folyamatban van, kidolgozása várhatóan másfél évig tart majd. A magyar kormány ezt követően nyújtja majd be Brüsszelnek. Elfogadás esetén csak ez a feszített munkatempó garantálhatja azt, hogy a csatlakozás után Magyarország nekiláthasson a fejlesztések megvalósításához, a támogatások felhasználásához. Alapvető fontosságú tehát, hogy minél több helyi és regionális érdek, igény, fejlesztési koncepció és nézőpont kanalizálódjon az NFT kidolgozási folyamatába. A társadalmi nyilvánosság, a vita, a civil társadalom bevonása az EU-nak is fontos alapelve, ezeknek a demokratikus elveknek Magyarországon is érvényesülniük kell. De ennél többről is szó van! A pénzügyi források majdani sikeres felhasználásának ugyanis az a garanciája, ha már most, az NFT készítésekor érdemi konzultáció folyik a majdani felhasználókkal, a szociális partnerekkel.
Alapvető kérdés az is, hogy felkészültek lesznek-e a magyar régiók a rájuk váró feladatokra a csatlakozás időpontjában. Erre nem egyértelműen, de minden valószínűség szerint “igen” a válasz. A hét Regionális Ügynökség körülbelül egyenként 15-20 fős apparátussal dolgozik már évek óta, s ez együttesen egy közepes méretű minisztériumnak felel meg. Ezek a szakemberek rendkívül felkészültek, évek óta vesznek részt uniós támogatások (köztük például a Phare-program keretében határ menti együttműködések) menedzselésében. A kellő tapasztalat tehát már megvan, a kérdés ezek után az, hogy milyen döntési kompetenciákat delegál majd a központi kormányzat a régióknak. Ennek eldöntése ugyanis nemzeti hatáskörbe tartozik. Az NFT végrehajtása úgynevezett operatív programok alapján történik; az elkövetkező idők legfontosabb kérdése éppen az, hogy (a központilag menedzselt infrastruktúra-, gazdaság-, humánerőforrás- és agrár-fejlesztési operatív program mellett) egy központi, avagy hét, regionálisan decentralizált területfejlesztési operatív program készül-e majd. Mivel az EU következő, 2007-től kezdődő programozási periódusában Magyarország minden érintett fél egybehangzó vélekedése szerint decentralizált struktúrában, azaz hét regionális szintű operatív programmal vesz majd részt, ezért célszerűnek látszik már most ennek a struktúrának a kialakítása. Az Európai Bizottság azonban jelenleg még elégtelennek tartja a magyarországi regionális kompetenciákat és a szabályozást.
A magyar régiók megerősítésével nem várhatunk az EU-csatlakozásig, ezt a feladatot most kell elvégezni.
