összefügg. A piacok világméretű integrációjának korában egyik nagy régió sem fejlődhet öntörvényűen#<#: az amerikai, európai és ázsiai konjunktúra egymásra hatása mára közhelyszerűen igaz. Másfelől, éppen ezért tűnik anakronisztikusnak minden, a főáramtól eltérő (nemzeti) elzárkózási törekvés. Amint megrendül a világgazdasági peremvidék egy-egy valutája – mint az elmúlt héten történt az argentin, a brazil és a török valuta esetében -, annak hatása azonnal tovagyűrűzik. A közép- és kelet-európai valuták közül a zloty valamint a forint árfolyama rögvest – az 1998-as ázsiai és orosz válság óta egy nap alatt végbement legnagyobb – árfolyamveszteséggel reagált a távoli devizák megingására, jóllehet a kereskedelmi kapcsolat térségünk és Dél-Amerika között (bármennyire is sokat tett fellendítése érdekében Torgyán József) minimális. A főleg Lengyelországra igaz belső, fundamentális okok mellett a valutakurzus csökkenésének valódi oka az, hogy a nagy befektetési alapok egy része még mindig egy kalap alá sorolja a centrum perifériájának országait. Annak ellenére, hogy Törökország, Lengyelország és Magyarország már jó ideje tagja a fejlettek klubjaként számon tartott Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD), a periférikus helyzetből az európai uniós tagjelöltek csak akkor törhetnek ki végleg, ha az EU, illetve az öreg kontinens egységes valutaövezetének tagjaivá válnak. Addig azonban még valószínűleg több, a mostanihoz hasonló miniválságon mennek keresztül ezek az államok. A krízisek előfordulásának valószínűsége annál kisebb, minél nagyobb sebességgel halad – miközben persze nem siklik ki – a világgazdaság lokomotívja. A „három mozdonyvezető” (O’Neill amerikai pénzügyminiszter illette ezzel a megjelöléssel a legfejlettebb államok hét- végi római fórumán az Egyesült Államokat, az EU-t és Japánt) jelenleg fásult benyomást kelt, de a lassuló szerelvény a remények és az előrejelzések szerint hamarosan ismét felgyorsul. Most minden jel arra utal, hogy az Egyesült Államok bővülési rátája a második negyedévben éri el a mélypontot, a 0 közeli növekedési ütemet, az elemzők utána a motor felpörgését jósolják. Ez pedig maga után húzza majd az amúgy kevésbé lelassult – a várakozások szerint 2001-ben 2,0-2,5 százalékos növekedési ütemmel haladó – euró-zónát. Az európai perifériát viszont csak akkor rántja magával, ha a jelenleg az európai átlagnál rosszabbul teljesítő Németország is új erőre kap. Mert minden mindennel összefügg.
