Jól teszik, ha az elkövetkező hónapokban vigyázó szemüket Varsóra vetik az Európai Unió kapuján kopogtató közép- és kelet-európai országok.
Lengyelországban szeptember 23-án parlamenti választásokat tartanak. S azok, akik a régióban (nálunk is) valaha a lengyel jobboldal győzelmét ünnepelve “a varsói expressz” befutásáról beszéltek, most a jelek szerint egy másfajta mozdonyt látnak majd feltűnni a lengyel főváros politikai pályaudvarán.
ESÉLYES SZOCIALISTÁK. A fordulat kezdetén, 1995-ben Alexander Kwasniewski, a szocialisták (ha úgy tetszik, a kommunista utódpárt) politikusa ülhetett a legendás Szolidaritás-vezér, Lech Walesa államelnöki székébe. Tavaly pedig már az első választási menetben abszolút többséggel újraválasztották. A hamburgi Der Spiegel legutóbb úgy jellemezte, hogy “politikai múltja ellenére erőteljes nyugati elkötelezettségű, liberális, pragmatikus politikusnak mutatkozott”.
A régióban Lengyelországban a legmarkánsabb az elnök politikai mozgástere. Így ez további öt évig erőteljesen befolyásolja a varsói politika karakterét. Emellett a legutóbbi parlamenti választásokon győztes, különböző árnyalatú jobboldali elkötelezettségű erőket tömörítő Szolidaritás Választási Akció (AWS) kabinetjét sorra hagyják el szövetségesei, és már tavaly nyár óta kisebbségben kénytelen kormányozni. A szeptember 23-i választás esélyesének a szocialistákat (SLD) tartják, akik a közvélemény-kutatások szerint akár a szavazatok közel felét is besöpörhetik.
Ez más sínpáron futó expressz lenne, mint ama régi, és számolnak ezzel Washingtonban is. Ám ez láthatóan nem zavarta Bush amerikai elnököt abban, hogy első európai útján ne éppen Varsót tegye körútjának stratégiailag legfontosabb állomásává. Sőt, abban sem zavarta, hogy – Varsó gazdasági bajai felett szemet hunyva – ne minősítse Lengyelországot ezen a területen is az “átalakulás mintaképének”.
Hasonló jelek fedezhetők fel az Európai Unió magatartásában. Lengyelország csak 16 tárgyalási fejezetet zárt le a lehetséges 31-ből. Ezzel nemcsak az úgynevezett első körös államokhoz képest maradt le (Ciprus és Magyarország 22, Szlovénia 20, Csehország és Észtország 19), de Litvánia is megelőzi, s csupán Bulgária és Románia – két igen távoli esélyes – követi.
Az elmaradás egyik oka az, hogy Varsó mindmáig igen keményen tárgyal. Az EU-n belüli munkavállalásra azonnali lehetőséget, termőföldjeinek szabad adásvételére viszont 18 évi (!) haladékot igényel.
A szeptember 23-i választások után nyilván puhul majd a lengyel álláspont, de a hangvétel már most is különleges. Az EU varsói nagykövete a Financial Timesnak így nyilatkozott:
” Lengyelország látszólag lemaradt, de valójában nem így van. Ez speciális eset.” Ehhez a lap még hozzáfűzi: “Az uniónak is sok veszteni valója van. Majd 40 millió lakosával Lengyelország a felvételre készülő országok népességének 37 százalékát, GDP-jüknek pedig 41 százalékát adja.
Amikor július elsején Belgium vette át az EU soros elnöki tisztét, a belga kormányfő nyomban azt mondta – félreérthetetlenül Varsó felé tekintve -, hogy “a lezárt fejezetek száma önmagában még nem minden”. A soros elnökség jóformán első dolga volt, hogy a féléves mandátumának végén értékelést készíteni hivatott, úgynevezett Laeken-tanácsba Geremek volt külügyminiszter személyében éppen a “lemaradt” Lengyelország politikusát hívta meg.
STRATÉGIAI SZEMPONTOK. Az unió vezető országai sok kényes és fontos ügyben szemben állnak a Bush-kormányzattal. Sőt, az EU szervezeti jövőjét Németország és Franciaország is egymástól teljesen eltérően képzeli el. Abban azonban egyetért Washington, Párizs és Berlin, hogy a NATO-kiterjesztés első szakasza elsősorban “Lengyelországról szólt”. A jövőre induló második szakasz, amelynek fő célja a három balti ország bevonása, még jobban kiemeli Varsó stratégiai fontosságát. A Baltikum NATO-tagsága ugyanis azt jelenti, hogy az orosz kézen lévő, de Oroszországhoz földrajzilag már ma sem kapcsolódó kalinyingrádi területet (a hajdani német Königsberg) immár minden oldalról az atlanti blokk venné körül. Varsó “stratégiai öntudatára” jellemző, hogy Kwasniewski a Spiegel tudósítójának többes szám első személyben beszélt erről a talán még konfliktusokkal is terhes ügyről: “A nagy kérdés az: hogyan fejlesszük ezt a régiót. Elmúltak azok az idők, amikor Königsberg abból élt, hogy fontos orosz tengerészeti támaszpont volt. A felelős politikusoknak erőteljesebben kellene megnyitniuk a területet a beruházók előtt.”
Ha van Varsó különleges kezelésének tanulsága, akkor az az, hogy súlyos hatalmi-stratégiai érdekekkel szembekerülve a gazdasági realitás és a puszta “ideológiai” kötődés egyaránt hátrálni kényszerül.
