Éppen a tizenkettedik évfordulóján a koszovói Rigómezőn elhangzott hírhedt soviniszta Milosevics-beszédnek, Belgrád rejtélyes gyorsasággal kiadta a hágai nemzetközi bíróság számára Szlobodan Milosevicset. Csütörtök volt. Július 3-án, kedden már megtartották az első kihallgatást. “Szlobót” nyolc ügyvéd fogja védeni, és két esztendő is eltelik majd az ítéletig.
ÉS TUDJMAN? ÉS PINOCHET? A belgrádi kényúr által irányított terror, etnikai tisztogatás és tömeggyilkosság szörnyű sorozata után aligha lehet vitatni, hogy Milosevics helye a hágai bíróság börtönében és a vádlottak padján van. Talán csak azt lehetne megkérdezni, hogy Tudjman horvát, vagy Pinochet chilei diktátor miért kerülte el ezt a cellasort. Ám a válasz vitát nyitna morál és politika kapcsolatáról. Ennek pedig évszázados tapasztalatok szerint semmi értelme.
Ami fontos maradt: mi történik a maradék Jugoszláviával és benne Szerbiával a Milosevics-per évei alatt és azután? Az egyik elképzelhető véglet, hogy Macedóniában sikerül elkerülni a háború (vagy polgárháború) kirobbanását, Bosznia és Koszovó NATO-ellenőrzés alatt marad, és az összezsugorodott Jugoszlávia mai keretei között konszolidálódik. A másik véglet az, hogy Montenegró (Szerbia mellett a maradék Jugoszlávia egyetlen társköztársasága) elszakad. Akkor pedig “Finis Jugoslaviae”, Vége Jugoszláviának. Marad egy olyan Szerbia, amelynek el kell tűrnie, hogy a nemzetközi jogilag hozzá tartozó, elsöprően albán többségű Koszovó – és ez még a legjobb eset – tartós NATO-EU-ellenőrzés alatt maradjon.
A Milosevics kiadatását követő kormányválság eseményei arra intenek, hogy egyelőre nagyobb esély van a “Finis Jugoslaviae” forgatókönyv valamelyik változatára. Az ok Montenegró. Ott a köztársaság elnöke, Gyukanovics évek óta harcolt a Milosevics-rezsim ellen, s végső célja a köztársaság függetlensége volt. Milosevics bukása után, Kostunica elnök oldalán, a jugoszláv kormány miniszterelnöke mégis a megvert diktátorhoz kötődő és a kiválást ellenző montenegrói szocialista néppárt (SNP) egyik vezetője lett, aki Milosevics kiadatása miatti tiltakozásul lemondott, megindítva a kormányválság lavináját. Egyben első ízben bukkant fel az a reális lehetőség, hogy az új helyzetben az SNP is a kényszerű elszakadást választja.
Ez attól függ, hogy mi lesz a “furcsa pár” – Kostunica jugoszláv elnök és Zoran Gyingyics szerb miniszterelnök – párbajának kimenetele. Az elnökkel az SNP inkább együtt tud élni, mint Gyingyiccsel. Ha végül az utóbbi akarata érvényesül, Montenegró elszakadásának valószínűsége nő.
Kostunica puritán, támadhatatlan integritású alkotmányjogász, de egyben nacionalista is. Úgy véli, a hágai bíróság politikailag befolyásolható, kétes legitimitású szervezet, és ezért (a jugoszláv alkotmányra hivatkozva) mindig ellenezte Szlobo kiadatását. Más alkat Gyingyics, ő pragmatikus és hajlékony. A konstanzi egyetemen szerzett doktorátust, kapcsolatai voltak a német szociáldemokráciával és a Zöldekkel is.
Amikor április elsején némi kötélhúzás után letartóztatták Milosevicset, az akció stílusából arra következtettek, hogy Kostunica habozott, de Gyingyics átmanőverezte. Már akkor kiderült, hogy a NATO és az Európai Unió Milosevics sorsához köti a romba dőlt ország gazdasági megsegítését. A hágai bíróság főügyésze, Carla del Ponte így nyilatkozott: “Immár megvan a lehetősége Milosevics kiadatásának, de ez időt vesz igénybe. Néhány hónap alatt feltehetően valósággá válik.”
GYINGYICS ÖRÖKÖLT HATALMA. Az alku tehát már akkor megköttetett. A stílus hasonlósága is jelzi, hogy a múlt csütörtöki, szinte puccsszerűen végrehajtott kiadatási manőver mögött Gyingyics állt, a rendőrségi apparátussal a háta mögött, s feltehetően a hadsereg vezetésének kikapcsolásával. Ez egyben vallomás arról, hogy a maradék Jugoszláviában a tényleges hatalom központja sokkal inkább a szerb kormány, nem pedig a szövetségi elnök. A sors fintora, hogy ezt a hatalmat Milosevics hagyta örökül Gyingyicsre. A szerb (tehát nem a jugoszláv szövetségi) alkotmányba ugyanis Milosevics erőszakolta be – még szerb elnök korában – azt a jogot, hogy a szerb vezetés semmisnek tekintheti a szövetségi kormányzat minden olyan döntését, amely “sérti a szerb érdekeket”. Erre az örökségre támaszkodik most Gyingyics partner-riválisával, Kostunicával szemben, aki törvénytelennek ítéli Milosevics kiadatását.
Kiemelték őt gaztetteinek helyszínéről, de ez önmagában nem old meg semmit. Most más erők és másfajta emberek csapnak össze. Jugoszlávia és benne Szerbia sorsa a terepen dől el. Ezt a sorsot azonban Szlobo a hollandiai cellából már nem irányíthatja. Utána az özönvíz.
