Szinte bizton számíthatnak az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) vizsgálatára azok a cégek, amelyek az ÁB-Aegonnál biztosították alkalmazottaikat a “Vállalati gondoskodás” elnevezésű termékkel. Természetesen csak akkor valószínűsíthető, hogy e cégek kivívják az APEH megkülönböztetett figyelmét, ha az az adószabályok kijátszására alkalmasnak minősíti a biztosító módozatát. A konstrukciót – egy egyszeri díjas, teljes élethosszig tartó kockázati életbiztosítást, amely a unit-linked termékek táborába tartozik – a hivatal javában “kóstolgatja”. Nem is akármilyen okból: Varga Mihály pénzügyminiszter kérte az azonnali vizsgálatot. A gyors és határozott miniszteri fellépés arra vezethető vissza, hogy Varga szerint a konstrukció alkalmazása akár 30-50 milliárd forintnyi adó- és tb-járulékkal is megrövidítheti az idén az államkasszát.
ÉBER VERSENYTÁRS. Az ÁB-Aegon e termékére a pénzügyi tárcánál – értesüléseink szerint – éppen az egyik konkurens biztosító hívta fel a figyelmet. Az illető versenytárs (amely hírek szerint az OTP Garancia, bár ezt a cégnél sem megerősíteni, sem cáfolni nem akarták) maga is hasonló biztosítással kívánt előrukkolni, óvatosságból azonban úgynevezett feltételes adómegállapítást kért a minisztériumtól. (Ilyen bármely jövőbeni ügyletre kérhető, az állásfoglalás arra az egyetlen ügyre vonatkozik, ám abban az APEH számára is kötelező érvénnyel irányadó.)
A rivális nyilván nem véletlenül tett így: két évvel ezelőtt a speciális konstrukció biztosítói körökben is nagy vihart kavart – az ÁB-Aegon és az akkori ABN Amro Mébit a benne rejlő lehetőségeket, a többi biztosító a veszélyeket látta -, a kedélyeket végül a Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz) egy körlevéllel igyekezett lecsillapítani. “Az akkori adószabályokban föllelhető rés miatt nem javasoltuk, hogy bármely biztosító éljen e módozattal” – mondja a levél szerzője, Paál Zoltán, a Generali-Providencia életbiztosítási osztályvezetője. Habár ezen állásfoglalást a Mabisz később nem vonta vissza, amikor 2000 januárjától módosult a személyi jövedelemadó törvény, a biztosítók úgy látták, immár teljesen legálisan működtethető a konstrukció úgy, hogy az az ügyfelek pénztárcájának a lehető legkedvezőbb legyen. Oly módon tehát, hogy a kockázati életbiztosítást a biztosított alkalmazott bármikor visszavásárolhassa (ami valójában azt jelenti, hogy kivonja a rá eső pénzt a csoportos szerződésből), miközben az így szerzett összeg egyéb jövedelemnek számít. Ha ugyanis a kifizetés e kategóriába esik, akkor a biztosítónak “csupán” az adóelőleget (40 százalék) és az egészségügyi hozzájárulást (11 százalék) kell levonnia a kifizetett összegből, ám ez összességében mégis jóval kevesebb közterhet jelent, mintha ugyanazt a summát a cég bérként juttatná az alkalmazottjának. Mindenesetre a Mabisz szerint ugyan a konstrukció immár nem kifogásolható, egyes biztosítók igenis jelzést látnak abban, hogy más társaság nem kínálja csoportos biztosításként a terméket.
Nos, az állásfoglalást kérő rivális biztosítónak a pénzügyi tárca szakértői éppenséggel nem oszlathatták el a kételyeit. A minisztérium szerint ugyanis az adott biztosítási szerződés alapján kifizetett jövedelem igenis a bérrel azonosan adózik. Számviteli szempontból a biztosítást kötő cégeknél az ilyen típusú termék befektetésnek – nem pedig ráfordításnak – minősül, így viszont nem lehet adómentes. A Figyelő kérdésére az APEH szakértője – a konkrét eset ismerete nélkül – szintén kizárja a termék adómentességét, de azért, mert ha a biztosítás bármikor visszavásárolható, akkor nem tartozhat az adómentes kategóriába, mint ahova egyébként egy tisztán kockázati életbiztosítás sorolódna. Így aztán az alkalmazottnak jutó kifizetés sem csupán “enyhén” adózó egyéb jövedelem, hanem a munkabérrel azonos közterhet visel. Mindehhez hozzájárul – ha nem éppen ez az ellentétes álláspontok forrása -, hogy a polgári törvénykönyv, a biztosítási és az szja-törvény biztosítási fogalmai eltérőek, s úgy tűnik, a biztosítási, az adó- és a számviteli szakemberek elbeszélnek egymás mellett. Ennek pedig az az oka, hogy egyik törvény se írja le pontosan, mi is az a sokat hivatkozott kockázati életbiztosítás. A biztosítói vélemény egyébként a Pénzügyminisztériumétól és az adóhatóságétól is eltér: aszerint a kockázati életbiztosítás egyedüli jellemzője, hogy a biztosítási esemény a biztosított halálával következik be. E tekintetben mindegy, hogy visszavásárolható-e vagy, hogy befektetéssel kombinálható-e.
A probléma veleje Az szja-törvény adómentességet ígér a munkáltató által vásárolt, az alkalmazott javára kötött kockázati életbiztosításra. Olyanra tehát, amelynek biztosítási szolgáltatása csak a biztosított halálakor következik be, és nem előbb. Az APEH szerint ez azt is jelenti, hogy a biztosítás bármikor nem vásárolható vissza. A biztosítók szerint ilyen tulajdonsága e konstrukciónak nincs. A helyzetet bonyolítja, hogy – mint az az ÁB-Aegon termékének leírásában is szerepel – ez egy teljes életre szóló kockázati biztosítás. E módozat pedig ötvözi a kockázati és a vegyes biztosítás elemeit, mert bár csak halál esetén fizet, a szerződésben szerepel egy konkrét lejárati időpont. Olyan azonban, amikor az ügyfél már biztosan nem él: mondjuk 150 év. A termék ugyanakkor tőkegyűjtő konstrukció és ez az, amit viszont a Pénzügyminisztérium kifogásol: szerintük emiatt nem kockázati, hanem befektetési az életbiztosítás, vagyis mondhatni színlelt szerződésről van szó: adómentes kockázati termék mögé bújtatnak egy adóköteleset.
Noha a kockázati életbiztosítás a visszavásárlás lehetőségét kizárja, azt az adóhatóság szakértője is kifejti: előfordul, hogy a biztosítási esemény előtt módosítják a szerződést, s a magánszemély lép a munkáltató mint szerződő fél helyébe. Ebben az esetben az úgynevezett maradékjog alapján felveheti azt az összeget, amelyet a biztosító ilyenkor visszafizet. Vagyis az alkalmazott a biztosítási szerződés módosítása mellett hozzájuthat a munkáltatója által befizetett összeghez, ami pedig – adómentes biztosítás esetében, de csak ott – valóban egyéb jövedelemnek számít, és így tényleg csupán az szja-előleg és az egészségügyi hozzájárulás terheli.
VONZÓ AJÁNLAT. Az ÁB-Aegon konstrukciójának a legvonzóbb pontja éppen a könnyed visszavásárlási lehetősége. Amint azt a termék ismertetője is hirdeti: “akár a szerződéskötés napján is visszavásárolható a biztosítás”. Így pedig a vállalati pénz – a bérnél kisebb közteher mellett – rögvest az alkalmazott zsebébe vándorolhat. Arról, hogy ez a biztosítások mekkora hányadánál történik így, az ÁB-Aegon nem tud adattal szolgálni, a piaci pletykák rendkívül magas, 90 százalékos visszavásárlási arányról szólnak.
A biztosító 1999 végén dobta piacra a konstrukciót, s mint Kepecs Gábor vezérigazgató hangsúlyozza, a következő évi adóváltozást már akkor figyelembe vették. A biztosító, álláspontja szerint, jól járt el; mint mondják, egy más országokban elfogadott terméket igyekeztek meghonosítani, nem pedig adóelkerülésre ösztönözni. Hasonló konstrukciója – befektetéssel kombinált teljes élethosszig tartó kockázati életbiztosítása – egyébként több biztosítónak van, ám azt egyéni szerződések keretében kínálják, tehát nem csoportosan. “Ilyen egyéni szerződést pedig akár cég is köthet – mondja Paál Zoltán -, de hogy az adózás tekintetében miként jár el, az nem a biztosító, hanem az illető vállalat dolga.” Mindenesetre ez a biztosító nem hirdette meg céges ügyfelei körében e terméket, ám nem az adószabályok miatt. Megjegyzendő, hogy információink szerint egy másik társaság terméke is szúrja az APEH szemét, maguk a biztosítók viszont nem tudnak, illetve nem nyilatkoznak ugyanilyen konstrukcióról. Ugyanakkor a pénzügyminiszter kijelentette, hogy a többi biztosító hasonló befektetési jellegű terméket is megvizsgálják.
Az egyéni terméknél egyébként nagyjából ugyanaz történik, mint a csoportosnál. Ha a biztosított alkalmazott kivonná a pénzét, szerződésmódosítás történik, a biztosító ügyfele azontúl nem a cég, hanem külön az illető alkalmazott lesz. S hogy mennyit kap? A vállalat – tegyük fel – egymillió forintos egyszeri befizetését alapul véve és mondjuk tíz százalékos hozamot feltételezve mintegy 470 ezer forinthoz juthat az alkalmazott. Mindezt 95 százalékos, tehát igen magas visszavásárlási szorzó mellett, ami az egyszeri díjas termékek sajátja. Ha viszont, a biztosítás nem egyszeri, hanem rendszeres díjas – mint jó pár a piacon -, akkor e szorzó jóval alacsonyabb, az első két évben 50 százalék alatti. Így az első időszakban mindössze ha negyedmillió körüli az alkalmazott által hozzáférhető összeg. Ha a cég mindehelyett bérre szánná ugyanazt az egymillió forintot, az alkalmazott kezébe annak mintegy 40 százaléka kerülne.
Biztosítási szakemberek szerint gondoskodási céllal az alkalmazottakra általában nem szoktak egyfelől tőkegyűjtő terméket, másfelől egyszeri díjas biztosítást kötni – az ÁB-Aegon konstrukciójának ez a két fő vonása -, e tulajdonságok egyike sem igazán felel meg egy halál esetén segítséget nyújtó terméknek. Hogy nem szokás, persze nem jelenti, hogy tilos volna. Érdekes ez azonban az APEH azon, igaz kissé tág állásfoglalásának tükrében, miszerint nem lehet “szemmel láthatóan” bérkifizetést szolgáló biztosítást árulni.
RETORZIÓK. Információink szerint az adóhatósági revízió még nem zárult le, bár ezt adótitokra hivatkozva Varga Árpád, az APEH szakmai elnökhelyettese nem erősítette meg. Úgy tudjuk, nem kizárt, hogy Varga Mihály ebben az ügyben felmenti az APEH-et az adótitok alól. S hogy milyen következményei lehetnek az adóhatósági revíziónak? Az kézenfekvő, hogy nem kell sokáig várnia az adóellenőrzésre a biztosítóval szerződött, száznál is több cégnek, ha az APEH-nél az ügyletet adójogi szempontból kifogásolják. Ha ez történik esetleg más biztosító egyéni konstrukciójával is, azok céges ügyfelei is ugyanerre a sorsra juthatnak. Ilyen esetben – mivel számviteli szempontból ez a fajta biztosítás befektetésnek és nem ráfordításnak minősül – a meg nem fizetett közterhek miatt adóhiány kiszabására és ezzel együtt tetemes adóbíróságra számíthatnak az érintettek. Persze megtehetik azt is, hogy még az adóellenőri vizsgálatot megelőzően önellenőrzést végeznek, s az elmaradt járulékokat utólag megfizetik. De meg is támadhatják az adóhatóság határozatát a bíróság előtt, sőt a biztosítót is bíróság elé citálhatják, ha úgy érzik, hogy az a szerződéssel megtévesztette őket. Az ÁB-Aegont illetően viszont az APEH-nek nincs mit kereskednie, ott adóhiány e termék révén semmilyen módon nem keletkezhet. (Megjegyzendő, hogy a biztosító adószakértője a szakma egyik legelismertebb tagja – ismerik el a versenytársaknál is -, akinek nemrégiben jelent meg könyve a biztosítással kapcsolatos adó- és vámjogról.) A biztosítónál tulajdonképpen a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete kezdhet vizsgálatot, amely már egyszer, annak indulása előtt átrágta magát a terméken. Noha az akkori elemzés dokumentumait a felügyeleten lapzártánkkor még keresték, Dögei Sándor elnöki tanácsadó szerint minden bizonnyal megnyugtatóan zárult a két évvel ezelőtti vizsgálat. Ha most új következne, és hibára bukkanna, legenyhébb esetben a termék módosítását írnák elő, súlyosabb esetben akár visszamenőleg is. A további fokozatokat a bírság, illetve a termék betiltása jelentenék.
Ne vessük el azonban azt a lehetőséget, hogy az APEH revízió azt mondja ki: az ÁB-Aegon megtalált egy legális adókikerülési lehetőséget. Ez már csak a tisztázatlan jogi háttér miatt sem kizárt, így viszont jó esetben a jogszabályok pontosítása lehet a következő lépés.
