Amikor 1998-ban a Duke University biológusai közönséges izomsejteket ültettek be egy nyúl szívizomzatába, az új sejtek működni kezdtek, és besegítettek a szív dobogtatásába#<#. Ez volt az első bizonyíték arra vonatkozóan, hogy lehetséges vázizommal pótolni a szívizmot - mely felfedezés beláthatatlan távlatokat nyitott a szívgyógyászatban. Az amerikai biológusok most emberen alkalmazzák a módszert. Évente összesen csaknem félmillióan halnak meg szívrohamban az Egyesült Államokban és Európában. E betegek egy része szívátültetéssel megmenthető volna, ez az eljárás azonban anynyira körülményes és drága, hogy viszonylag ritkán lehet rá sort keríteni. A Duke University kutatóinak módszere ezzel szemben olcsó és könnyen kivitelezhető: a comb izmaiból származó sejteket ültetik be a szívbe úgy, hogy azok rövid időn belül átvegyék az elpusztult régiók szerepét. A pótlást azután végzik el, hogy a combból eltávolított sejteket laborban felszaporítják, így korlátlan mértékben rendelkezésre álló sejttartalékot lehet előállítani. A saját vázizom használatának nagy előnye, hogy esetében a donor és a befogadó ugyanaz a személy, tehát a beültetés esetén nem kell attól tartani, hogy a sejtek kilökődnek - szemben a közönséges szívátültetéssel, amikor az idegen testből származó szerv ellen mindig erős immunreakció indul meg. Lábizom-átültetéssel Európában – egy párizsi kórházban – is kísérleteznek. És mivel mind az amerikaiak, mind a franciák módszere már tökéletesen működik állatmodellekben, a két kutatócsoport abban bízik, hogy már az idén elkezdhetik az eljárás klinikai próbáit.
