Máktermelés magyarországon – Gubókból gazdagodnak

Don’t give up Vladimír!, azaz Ne add fel Vladimír! – előző munkahelyén, a Coca-Cola Breveragesnél a speciális képzésen ezzel buzdította ausztráliai skót főnöke Velenczei Vladimírt. A menedzser pontosan erre gondolt, amikor másfél éve elvállalta az amerikai ICN magyarországi cégének, az ICN Magyarország Rt. tiszavasvári gyárának vezetését vezérigazgató-helyettesi poszton.

TONNASZÁMRA. Az összesen 22, ebből hat európai (többek között két lengyel, egy-egy cseh, spanyol, svájci gyógyszergyárakkal) rendelkező, s a rövid ideig a jugoszláv miniszterelnöki posztot is betöltő Milan Panics nevével fémjelzett multi 1996-ban vásárolta meg a tiszavasvári Alkaloidát. A főleg gyógyszeralapanyagokat, egyebek között morfiumot gyártó, félszáz országba exportáló vállalat 1999-ben még 17 millió dolláros, tavaly pedig a szárazság miatt egy közepes mákfeldolgozó szezonját befejezve 6,5 millió dolláros veszteséggel zárta az évet. A tavalyi, mintegy 40 millió dolláros árbevételnek mindössze 10-15 százaléka származott a morfinból.

Hogyan lehet veszteséges az a drogfeldolgozó, amelyben 1930-ban Kabay János találmányával mindössze az eredeti költség negyedébe került a morfin-előállítás? Az évi mintegy 30 tonna morfin gyártására méretezett morfinüzem tavaly időszakos alapanyaghiánnyal küszködött, így a teljes előállítás alig haladta meg a 7 tonnát, aminek egyenes következménye lett a tetemes veszteség. Az eredménytelenségben oroszlánrésze volt annak, hogy a termeltetés szervezésével évekkel korábban egy külső társaságot bízott meg az ICN. A termeltető, amellyel jelenleg is perben áll a társaság, nem volt érdekelt a gyár kibocsátásának növelésében.

A fele-fele részben exportra és belföldre termelő magyar ICN-leány azonban az idén már szerény nyereségre számít. Ennek érdekében a gyárban költségcsökkentő, ésszerűsítő akciótervek sorát indították, és persze bekalkulálták a július elsejei, hétszázalékos hatósági gyógyszeráremelést is, amely a morfintartalmú Kodeint is érinti.

DUPLÁZNI LEHET. Az alapanyag-ellátási gondokat kissé harsányra sikeredett országos termeltető program oldotta meg. A társaság saját kezébe vette a máktermelés szervezését, s a mezőgazdaságban szokatlan formában reklámkampányt indított a növény termesztésének népszerűsítésére. A stabil termelői háttér megteremtését leginkább az tette lehetővé, hogy a magas morfintartalmú mákgumó kilogrammjának átvételi árát az 1999-es 170 forintról nettó 266 forintra emelték. Sőt, a bónusz rendszerben a 860 szerződött termelőből a “törzsgárda” a kiegészítésekkel együtt akár a 300 forintos árat is elérheti az idén. Ez pedig a hektáronként 120-150 ezer forintos költségeket figyelembe véve, jobb – 1,5-1,7 tonnás termésnél – akár 100-150 százalékos nyereségtartalmat hozhat, ami túlzás nélkül a csodával határosnak számít a mezőgazdaságban – ezzel még a vetőmagtermesztés sem vetekedhet. Részben saját fellépésének tulajdonítja az áremelést a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségén belül illetékes szakmai szervezet, a Máktermesztők Országos Szövetsége (amelyet a “mákosok” csak MOSZ MOSZ-ként emlegetnek). A szövetség 2000-ben hároméves szerződést kötött az ICN-nel, amelyben vállalta a jelenleg 5600 hektáron mákot termesztők integrációját. Ez a tömeget jelentő erő a legjobb ajánló az ártárgyalásokon – állítja Guba Mihály a szervezet titkára.

DÉZSMÁLÓK. Velenczei Vladimír szerint kezd beérni a program: a tavaly betakarított 1700 tonna száras mákgubó után az idén 5800-6000 tonna mákgubó várható, jólle-het, ez is csak közelít a nyolcvanas években begyűjtött 7-8 ezer tonnához. Az ICN Hungarynek nem a legjobb a híre a környéken, mert az évek óta tartó veszteségből és a 2500 főről 870-re csökkentett dolgozói létszámból sokan arra a következtetésre jutottak, hogy nem biztos, hogy a cég ki is tudja majd fizetni a termeltetett mákot – ezeket az aggodalmakat a tiszavasvári menedzsment teljesen alaptalannak tartja. A gazdák szerint azonban még így is “van lutri a mákban”, mert az éves munka sikere felerészben az időjáráson múlik. Öt évben kétszer – miként tavaly – biztosan “nem jön be”.

“Nincs ma ennél jobban fizető növény, hektáronként akár 400 ezer forint árbevétellel, 110 ezer forintos költséggel” – mondja, s bizonyításképpen a John Deere traktor előtt soroló hamvaszöld mákra mutat Moravszki György tiszavasvári agrárvállalkozó. Az övé a legszebb mákföld a környéken, igaz, százhektáros birtokának sikerén négy agrármérnök – volt tsz-elnök édesapja, édesanyja, testvére és jómaga – dolgozik. A két éve kényszervállalkozásként indult Moravszki-féle gazdaság abban is átlagon felüli, hogy – élve a fiatal agrárvállalkozók által igényelhető 30 százalékos használtgép-beruházási és a területvásárlási támogatással, valamint a 80 százalékos kamattámogatással – már 50 millió forintnyi beruházást valósított meg. Bármennyire is jól fizető növény a mák, nagy kézimunka-igénye miatt mégis csak a terület tizedén foglalkoznak ezzel. Tavaly a Moravszki-féle mák is megsínylette az égetően forró tavaszt, s alig 1,3 tonnásra zsugorodott a hektáronkénti átlagtermés. A szakember saját tapasztalatai alapján óva inti a sokat remélő kollégákat a túlzott illúzióktól. A növény igényeinek csak a jobb termőképességű talajok felelnek meg. Csak annak üzlet a mák, aki tudja vállalni a termesztéssel járó kockázatokat, a tetemes költségeket és a drogtörvényből fakadó kötelezettségeket – például a virágzástól betakarításig őriztetni kell az ültetvényeket az esetleg rászabaduló morfiuméhes dézsmálóktól.