Földes László, alias Hobó mondja: “Elég széles körű tapasztalatokat szereztem ahhoz, hogy megállapítsam, a magyar showbizniszben tevékenykedő szervezők és hanglemezkiadók számára az üzleti tisztesség fogalma szinte ismeretlen. Egyetlen olyan emberről tudok – ő Brády Márton -, aki egy kézfogásra vagy adott szóra is becsületesen jár el. Immár négy esztendeje ő szervezi a fellépéseimet, s az utolsó két CD-m is nála jelent meg. Korábban sohasem hívtak fel azzal, hogy ennyi és ennyi lemezem elfogyott, s ezért még jár nekem pénz, vagy hogy többen váltottak jegyet a koncertemre, mint amennyire számítottak, és a pluszbevételből is fizetnek. Ez már csak azért is példátlan, mert ha a rendezvény nem érné el a nullszaldót, s bukna rajta, akkor is kifizetné azt az összeget, amelyben megállapodtunk.”
IDEGÖRDÜLTEK. Brády Márton a diploma után a Fővárosi Művelődési Háznál helyezkedett el koncertszervezőként. “Idehozom én még a Rolling Stonest is!” – fakadt ki egyszer a koncertfelszerelés pakolása közben. “Ez egy-két csicskáztatás után történt, amikor bármilyen sikeres koncertet csináltam, állandóan kifogásoltak valamit, például, hogy eldugult egy mosdó” – emlékszik vissza az agilis fiatalember, aki a nyolcvanas évek első felében zenekarban énekelt és szájharmonikázott. Majd 1993-ban egyéni vállalkozóként a Minivel, a Lord együttessel, Delhusa Gionnal és a Republickal “saját zsebre” kezdett el dolgozni. Utóbb megalapította a ShowTime Budapest Kft.-t, amely 1995 júniusában a Faith No More koncertjének szervezésével mutatkozott be, ugyanazon év augusztusában pedig magyarországi színpadra állította – a Népstadion-beli koncert rendezőjeként és egyedüli lebonyolítójaként – a világ legnagyobb rock produkcióját felvonultató Rolling Stonest.
“A vállalkozás ötletét az adta, hogy az életemben a függetlenség és a szabadság a legfontosabb, de az a hitvallásom is motivált, hogy amennyiben valamit nagyon akar az ember, akkor az nagy valószínűséggel elérhető. Tudom, mit jelent a valóra vált álom, hiszen 15 évesen arról ábrándoztam, hogy egyszer Magyarországra hozom a Rollingot, s harmincévesen ez bekövetkezett” – mondja Brády Márton, akinek eleinte az tűnt újnak a magánosulással, hogy neki kell kifizetnie a telefonszámlát, s megvennie a papírt a faxba. Az elmúlt rendszerben három állami cég szervezhetett koncerteket, s mivel a fiatalok igen csak ki voltak éhezve arra, hogy kedvenc külföldi együtteseiket élőben is láthassák-hallhassák, nem jelentett különösebb gondot sikereket elérni. A Uriah Heep például 800 főnek muzsikált Bécsben, másnap Budapesten viszont telt ház, 13 ezer ember előtt játszott a Kisstadionban. Mára alaposan megváltozott a helyzet, s a vállalkozó elmondhatja magáról, hogy több mint 100 világhírű zenekar és szólista a ShowTime Budapest Kft.-n keresztül érkezett hazánkba.
ÖLTÖNY NÉLKÜL. Szerinte a siker alapvető titka, hogy egyre jobban híre menjen: a koncertszervező betartja, amit megígér, mert ez meghozza a szükséges bizalmat. 1996-ban ők bonyolították le Közép-Európa legnagyobb rockfesztiválját a Helloween, a Paradise Lost és Bon Jovi fellépésével, 1998-ban pedig elnyerték a világ legnagyobb – Chuck Berry, Jerry Lee Lewis és Little Richard közreműködésével tartott – rock and roll fesztiváljának rendezői jogát. Amit viszont Brády Márton nem szeret, az a “búcsúkoncertesdi”, azaz amikor egy zenekar néhány évenként megtartja az éppen aktuális utolsó koncertjét. Ezért aztán, jóllehet ő is dolgozott együtt Zámbó Jimmyvel, nem értett egyet azokkal, akik profitszerzés végett meglovagolták az énekes sztár halálát. Playbacket – diszkót – saját kezdeményezésre nem szervez, csak megrendelésre.
“Nem vagyok simulékony, nem tudok viselkedni, az öltönyt ki nem állhatom” – állítja magáról az üzletember. Az eredmény nem ezen múlik. Az 1995-ben létrehozott Ticket Express hazánkban már két év alatt piacvezetővé vált, pedig Brády Márton eredetileg azért kezdett el foglalkozni ezzel a tevékenységgel, mert elégedetlen volt az itteni jegyirodákkal. Találkozott köztük olyanokkal, amelyek bizonyos mennyiséget letagadtak az eladott jegyekből, ami azért is kellemetlen, mert például az angolok megszámlálják a belépő közönséget, s többé nem állnak szóba azzal a szervezővel, aki átveri őket.
BRÁDY MÁRTON 35 éves, az ELTE Tanárképző Főiskola magyar-népművelés szakán végzett, s előbb a Fővárosi Művelődési Háznál, majd a Pentaton Művész és Koncertügynökségnél dolgozott.
1993-ban egyéni vállalkozó lett, s a rákövetkező évben megalapította tulajdonostársával, Andreas Eggerrel a ShowTime Budapest Kft. nemzetközi koncertügynökséget. 1995-ben létrehozta az azóta hálózattá fejlődött Ticket Express jegyirodát, 1996-ban pedig megkezdte működését a ShowTime Produkciós Service, ez utóbbit osztrák-magyar vegyes vállalatként a Rock Produktion Wien és a ShowTime Budapest jegyzi. E cég fesztiválok és nagyrendezvények teljes körű technikai és produkciós lebonyolításával foglalkozik. Ugyanabban az esztendőben jött létre hazai művészek koncertjeinek szervezésére Rock Hard Records néven hanglemezkiadással is foglalkozó Rock Hard Kft., amely egy évvel ezelőtt Gödöllőn kávéházat is nyitott.
Hobbija a költészet és a zene, s most már családra is vágyik.
“Önfejű, makacs ember, akinek jól körülhatárolható ízlése van” – foglalja össze véleményét Gőz László zenész, a Budapest Music Center vezetője. Szerinte Brády élőzene-párti és az angolszász rock-kultúra híve; kemény üzletember mind a magyarokkal, mind a külföldiekkel szemben, viszont nagyon fontos számára, hogy a rendezvények biztonságosak és technikailag is kifogástalanok legyenek. A környezetét is úgy alakította ki – például a Ticket Express létrehozásával -, hogy külső személy ne tudja megbuktatni a produkciót. “A végletekig elmegy egy-egy ember megtartása érdekében, ám ha valakivel szakít, az nála végleges” – teszi hozzá.
“Kevés szokást veszek át a multivállalatok menedzsmentjeitől, nálam nincs olyan, hogy e-mailen kelljen időpontot kérniük a munkatársaknak. A telefonok sincsenek kódolva, hiszen úgy gondolom, senki sem hívja az ausztrál nagynénjét, mert mindenki tisztel annyira, hogy ezt ne velem fizettesse ki” – ismerteti vezetői mentalitását Brády Márton. Mint mondja, hét évvel ezelőtt csak egyetlen ember hitt benne, s szerinte ő bizonyult a legjobb választásának.
Az említett személy, Baksai Péter – aki most a Ticket Express társtulajdonosa és ügyvezetője – így látja a munkahelyi viszonyokat: “Egyedülálló légkör uralkodik a cégnél, remek a hangulat. Márton megbízik a munkatársaiban, s ha bármely kollégánknak problémája van, csak bemegy hozzá, megvárja, amíg leteszi a telefont, s már beszélhet is róla.” A 20 főt foglalkoztató cégcsoport forgalma az idén várhatóan megközelíti az egymilliárd forintot. Létrehozója büszke arra, hogy nem valamelyik rokona dugta be egy zsíros állásba. Így senki felé nem kell hálával tartoznia, leszámítva a családját, mert azt megfizethetetlennek tartja, hogy szülei tisztességgel nevelték fel.
