Te ismered Dzsordzsi feleségét? Igen, de miért kérdezed? Csak azért, hogy megtudhassam, van-e esélyünk rá, hogy Dzsordzsi esetleg itt maradjon Lengyelországban – e párbeszéd a SmithKline Beecham Poland fő “információcsere központjában”, a konyhában zajlott le egy évvel ezelőtt két munkatárs között. Az említett Dzsordzsi – azaz Gyuri – nem más, mint Leitner György. A magyarországi SmithKline Beecham Pharma igazgatójaként azért bízta meg az anyacég a varsói leányvállalatának átmeneti irányításával, hogy tegyen rendet, s mivel a budapesti társaságnál is megmaradt a pozíciójában, fél éven át ingázott a két ország között.
VARSÓI GYORS. A fenti beszélgetést azért idézte fel Marek Szczotka, az egyik kolléga, hogy érzékeltesse, mennyire megváltozott annak idején a vállalati hangulat. A magyar menedzsernek egy lengyel származású, anyanyelvét kitűnően beszélő vezetőt kellett felváltania a padlón lévő cég élén, s a kinti munkatársak ezt nem szívesen fogadták, az idegent érthető módon kezdetben bizalmatlanság vette körül. Meglepte őket az üzletemberből áradó közvetlenség és nyitottság is. Leitner Györgynek hamar sikerült maga mellé állítania a kollégákat. Hat hónap alatt megreformálta a magyarországinál jóval nagyobb piacon működő társaságot, s visszaadta az emberek pozitív jövőképét, vagy másképpen: a hitüket.
Tavaly decemberben az anyavállalat egyesült egy másik gyógyszergyártó világhatalommal, a Glaxo Wellcome-mal, s december 27-én kezdetét vette a fúzióval létrejött GlaxoSmithKline részvényeinek forgalmazása a londoni és New York-i tőzsdéken. Ezzel a magyarországi leányvállalatokat is összevonták, s az új cég irányításával Leitner Györgyöt bízták meg – vélhetően a varsói eredmények is mellette szóltak. “Semmilyen más megbízást nem fogadtam volna el, csak azt, hogy én legyek az első számú vezető” – szögezi le határozottan.
Leitner György a nyolcvanas évek vége felé – közgáz-diplomával a zsebében -“valamelyik impexnél” igyekezett elhelyezkedni, a külföldre való kijutás reményében. Így került az Elektromodulhoz, ahol elektrotechnikai alkatrészek export-importját bonyolította. “Cocom-listás termékeket hoztunk be – a tilalom ellenére adtak el ilyeneket nekünk nyugaton, hiszen a pénz beszél -, amelyeket idehaza számítógépekbe, műszaki berendezésekbe építettek, s ment az egész szovjet exportra. Nem üzlet, hanem politika volt kemény dollárért vásárolni és puha rubelért eladni” – emlékszik vissza az ambiciózus üzletember. Igaz, akadt ott is néhány ember, akiktől lehetett tanulni, de számára leginkább az bizonyult hasznosnak, hogy a túlbürokratizált, átpolitizált szocialista nagyvállalatnál megtapasztalta, miként nem szabad működtetni egy céget. Ennél jóval többre ment azzal, hogy az Elektromodul az elmondottak ellenére 1989-ben kifizetett 600 ezer forintot, hogy elvégezhesse az International Management Center és az amerikai University of Pittsburgh első MBA kurzusát. “Óriási unikum volt ez, hiszen a szocialista típusú oktatás után a gyakorlatra, team munkára épülő képzést kaptunk, amelynek második fele az Egyesült Államokban zajlott. Az elsők között kaptam Magyarországon az itteni piacon hatalmas értékkel bíró MBA diplomát.”
VÁLTÁSOK. “S mit csinál ilyenkor a támogatott, lojális dolgozó? Otthagyja a munkahelyét” – fűzi hozzá némi öniróniával. Előbb egy orvosi műszereket, gyógyászati segédeszközöket gyártó amerikai cég szolgálatába állt, majd következett a General Electric (GE). Mindkét állás rövid időszakot vitt csak el az életéből. A GE például hiába bizonyult számára fantasztikus vállalati kultúrával megáldott társaságnak, hiába értékelte a nagyfőnök hitvallását a szervezetben dolgozókról, hiába tették őt meg 13 üzletág üzletfejlesztési menedzserévé, a cég akkor még nem döntötte el, hogy a fényforrás üzletágon túl tovább akar-e lépni. “Így nem sok jót eredményezett a rám bízott munka az amerikai multi lassúsága miatt” – indokolja az újabb váltást.
Orvos feleségével 1991-ben ismerkedett meg, s az egészségügy iránti érdeklődése mellett e kapcsolata is befolyásolta, hogy marketingmenedzserként a Glaxo itteni leányvállalatához igazolt át. A Glaxo és a SmithKline fúziója azonban nem itt érte, mert úgy érezvén, hogy ez a társaság sem eléggé dinamikus, s ezért ő sem tud úgy fejlődni, amint szeretné, nem fogadta el az általuk felkínált jobb lehetőséget, hanem ismét felmondott. Mint utóbb kiderült, ez nem jelentett nagy kockázatot, mert sok állásajánlatot kapott, amelyek közül a SmithKline Beechamét fogadta el. Ahol azonnal az első számú vezető posztját tölthette be. “Addigra már számos Magyarországon működő leányvállalat megerősödött az iparágban, de léteztek olyanok, mint a SmithKline Beecham, amelyek erre a régióra még nem fordítottak kellő energiát, s volt lehetőség a felfuttatásukra a globális piacuknak megfelelő szintre” – magyarázza választását az üzletember.
Leitner György 38 éves, 1987-ben szerzett diplomát a budapesti közgazdasági egyetem marketing szakán. Ezt követően három éven át az Elektromodul Külkereskedelmi Vállalatnál dolgozott export-import menedzserként, s 1991-ben MBA oklevelet is szerzett. Ez évben előbb az amerikai Professional Medical Products, majd a GE munkatársa volt, 1992 és 1995 között pedig a Glaxo magyarországi leányvállalatának menedzsereként kereste kenyerét. 1995-től 2000-ig a SmithKline Beecham Pharma igazgatói posztját töltötte be, innen került az e társaság és a Glaxo Wellcome egyesülésével létrejött GlaxoSmithKline Pharma budapesti leányvállalatának élére.
Nős, két gyermeke 7, illetve 2,5 éves. Kedvenc sportja a fallabda és a tenisz, s fontosnak tartja, hogy megőrizze játékos énjét – aminek gyermekei is örülhetnek a hétvégeken.
FALTÖRŐ KOS. Munkatársai is megerősítik, hogy ezt az eredményt nem korbáccsal érte el, hanem épp ellenkezőleg: egy rugalmas, informális irányítási modellel, ahol a vezetők nem képzelik magukról azt, hogy megtestesítik az igazságot, a status quo állandóan megkérdőjeleződik, s a humor naponta jelen van. E mentalitással sikerült fiatal, dinamikus csapatot kialakítania. “Lassan tíz éve dolgozom vele, s olyan embernek ismerem, aki mindig meg tudja őrizni a frissességét – jellemzi főnökét Jakab Zoltán, az új cég értékesítési és marketingigazgatója. Téved persze, aki úgy gondolja, hogy Leitner György kerüli a konfliktust – ennek pontosan az ellenkezője igaz. “Mindenképpen inspirál a nézetkülönbség, szüntelenül keresem a lehetőséget a dolgok megvitatására, akár kiprovokálva a partnerekből vagy a munkatársakból az ilyen helyzeteket. A vita ugyanis nagyon fontos, általa válhat valami jobbá. Vállalom a konfrontációt, kockáztató típus vagyok” – vallja magáról a vezérigazgató. Leitner György a faltörő kos szerepétől sem riad vissza. Öt évvel ezelőtt például senki sem akart ujjat húzni az Egészségügyi Minisztériummal, biztatására mégis új, nagy érdeklődést, de felháborodást is kiváltó kemény médiakampányba kezdtek. Ennek következtében került be a köztudatba s ezért vált kötelezővé a Hepatitis-B elleni védőoltás.
Veér András, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főigazgatója így vélekedik a GSK itteni főnökéről: “Ideális üzletember típusnak tartom, nemcsak a rendkívül jó reakciói, hanem a szellemessége, a főnöki attitűdöktől való mentessége miatt is. Számos karitatív ügyet is vállal, nem reklám céljából, hiszen kutatókat támogat. Emberi lény, tele empátiával és belső derűvel, ha főnököt választanék, őt kívánnám magamnak”.
