Kedves fiam, ha ez sokáig így folytatódik, imagát ki fogjuk rúgni – az Elite című magazin tavaly augusztusi interjúja szerint ezt a megjegyzést kapta 1990-ben az igazgatótanácsi elnöktől Zdeborsky György, a CIB Bank vezérigazgatója, amikor azzal büszkélkedett, hogy még nem csinált rossz üzletet. Ez ugyanis – miként az akkori felettes értékelte – csak azt bizonyította, hogy kockázatot sem vállalt. Érdekes lenne tudni, hogy az egykori főnök hogyan vélekedne arról az idén januárban nyélbe ütött ügyletről, amelyben a CIB Bank az orosz óriáscég, a Gazprom érdekeltségébe tartozó Szibur oldalán kapcsolódott be a BorsodChem (BC) és egyben a hazai vegyipar irányításáért vívott orosz-magyar meccsbe.
Interjú a CIB bank elnök-vezérigazgatójával – “Betartottuk a jogszabályokat”Zdeborsky György, aki írásban válaszolt kérdéseinkre, úgy véli, a CIB Bank azzal, hogy szerződést kötött a Sziburral, semmilyen módon nem helyezkedett szembe a felügyelet akaratával.
Elfogadhatónak tartja-e, hogy egy pénzintézet ia saját felügyelete kifejezett akaratával szembehelyezkedik?
– Köztudomású volt, hogy a felügyelet vizsgálatot folytat, ez azonban semmilyen módon nem korlátozta a BorsodChem-részvényekkel való kereskedést. A felügyelet felkérte a BC-t, hogy részvényeseitől kérjen információkat tulajdonosi struktúrájukra vonatkozóan, ugyanakkor sem a vizsgálat kezdetekor, sem azt követően nem függesztette fel a részvények kereskedését, erre egyébként is csak a tőzsdei kereskedés tekintetében lett volna joga. A CIB Bank azzal, hogy 2001. január 15-én szerződést kötött a Sziburral – nem szólva arról, hogy az ügyletben nem mint felügyelt pénzintézet, hanem mint befektető járt el, s ebben a minőségében, éppúgy, mint bármely más kis- és nagybefektető, nem áll a felügyelet ellenőrzése alatt -, semmilyen módon nem helyezkedett szembe a PSZÁF kifejezett akaratával. Éppen ellenkezőleg, azzal, hogy közzétette a Sziburral kötött megállapodás legfontosabb elemét, nevezetesen azt, hogy a cég egy későbbi időpontban megveszi a CIB-től a BC-részvényeket, kifejezetten az átláthatóság biztosítását szolgálta. Magyarországon mind ez ideig nem volt és remélhetőleg nem is lesz szokás, hogy a pénzintézetek üzleti döntéseikhez előzetesen a felügyelet jóváhagyását kérik, akár informálisan is. A szerződés megkötését követően azonban bankunk azonnal tájékoztatta a felügyeletet a megállapodás részleteiről is, egyúttal sajtóközleményben értesítette a közvéleményt a BC-részvények megvásárlásáról és a Szibur jövőbeni vételi lehetőségéről.
– Nem fordult-e meg a fejében, hogy ezzel a szerződéssel éppen azoknak a befektetőknek segít, akik ki akarják játszani a hazai felvásárlási szabályokat, s egyelőre nem akarnak nyilvános vételi ajánlatot tenni a BC részvényeseinek?
– A kérdés azon a semmilyen módon nem bizonyított feltételezésen alapul, hogy valamely befektető az értékpapírtörvény 94. szakaszában foglaltak megszegésével kíván 33 százalékot meghaladó részesedést szerezni a BC-ben, ennélfogva értelmetlen. Az említett szakasz első bekezdése egyértelműen rögzíti a nyilvános vételi ajánlat kötelezettségének feltételeit. A bank legjobb ismeretei szerint a szerződéskötés időpontjában a törvény által meghatározott közvetlen és közvetett tulajdonosi kapcsolatok nem álltak fenn. Ilyen kapcsolat fennállását egyébiránt egyetlen magyar hatóság sem állította és bizonyította. Következésképpen érthetetlen, hogy mi a felügyelet problémája, hiszen a BC-CIB viszonylatban nincs ügy.
– A Szibur egy ismert nemzetközi befektetési szolgáltatónál és egy külföldi érdekeltségű banknál is “kopogtatott”, s az utóbbi állítólag éppen azért utasította vissza, mert tartott az ügylet jogi következményeitől. Nem fordult meg a fejében, hogy a prudens banki működés elveivel ellentétben túlzottan nagy kockázatot vállal ezzel az ügylettel?
– Ezt az értesülést a Szibur a leghatározottabban cáfolta. Ami a prudens banki működést illeti, az ügylet semminemű pénzügyi kockázatot nem tartalmaz, s mint mindig, a bank ebben az esetben is a prudenciális megfontolások maximális figyelembevételével járt el.
– Konzultált-e olasz főnökeivel a szerződés megkötése előtt? Változott-e az olasz tulajdonosok véleménye az utóbbi hetek eseményei, a per bejelentése óta?
– A szerződés megkötését az anyavállalat előzetesen jóváhagyta. A felügyelet reakciója azonban természetesen nem szolgál örömére.
– A felügyelet szerint a CIB és a Szibur közötti szerződés, vagyis a most zajló per tárgya tisztességtelen piaci magatartásra utaló kitételeket tartalmaz. Nyilvánosságra hozza-e legalábbis a szerződésnek azokat a részeit, amelyek bizonyítanák ennek az ellenkezőjét?
– A kérdés ily módon nem értelmezhető. Nem a banknak kell bizonyítania ártatlanságát, hanem a felügyeletnek kell bizonyítania, hogy a bank megsértette a versenytörvényt. Változatlan meggyőződésünk, és ezt jogi szakértőink is így látják, hogy a bank semmilyen jogszabályt nem szegett meg. Egyébként nincs titkos szerződés és nincs titkos záradék, de a felek, megállapodásuk szerint, a kontraktus részleteit bizalmasan kezelik. Az üzleti világban amúgy nem szokás a sajtó útján közzétenni a szerződéseket.
– Egyesek szerint a CIB esetleg állami megbízások elmaradásától tarthat, de annak veszélye is fennáll, hogy a felügyelettel való pereskedés hatásait a lakossági piacon is érezni lehet majd. Mit gondol tehát az ügylet politikai és piaci mellékhatásairól?
– A bank változatlanul élvezi ügyfelei bizalmát, mindazonáltal szokatlannak és sajnálatosnak tartjuk, hogy a felügyelet heteken át anélkül vádolta törvénysértéssel a bankot, hogy annak mibenlétét megjelölte volna, és arra bárminemű bizonyítékot szolgáltatott volna. Ugyanakkor feltételezzük, hogy a felügyelet nem politikai nyomásra hozza meg döntéseit, miként bennünket sem politikai szempontok vezérelnek.
A mérleg egyik serpenyőjében állhat a meg nem erősített piaci hírek szerint mintegy 2,0-2,5 millió dollárnyi tiszta haszon, amenynyit a pénzintézet a szerepvállalásáért kasszírozhatott be, a másik oldalon azonban hasonlóan súlyos “érvek” sorakoznak. A tranzakció ugyanis kiváltotta a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) haragját és bírósági perhez vezetett, amelyben a bankot tisztességtelen piaci magatartással vádolják; gerjesztette a nagypolitika nemtetszését; végül a piacon is kisebbfajta vitát indított arról, ki, hogyan cselekedett volna a bank helyében. Az érvek és az ellenérvek egyszerre szólnak pénzről, politikáról, jogszabályokról és banki etikáról.
A PÉNZNEK NINCS… Az ügy kényességére tekintettel névtelenséget kérő pénzpiaci szakemberek közül azok, akik általában a befektetési banki területhez állnak közelebb, inkább azt hangsúlyozzák: a CIB első embere jól tette, amikor belevágott a pénzintézetének jelentős hasznot hozó ügyletbe, hiszen azzal éppen az egyik alaptevékenységét végezte, vagyis pénzközvetítéssel foglalkozott. Ha megbizonyosodott arról, hogy a jogszabályoknak megfelelően cselekszik, s azok kijátszásában a megbízóinak sem nyújt segítséget, akkor azzal a legkevésbé sem kellett törődnie, hogy a törvény szellemének végül megfelelt-e az üzlet.
Ahogyan egyikük fogalmazott, “nem a CIB a főhunyó” a BC kusza tulajdonosi viszonyainak kialakulásában. A bank – miközben nyilvánvalóvá tette, hogy a Szibur megbízásából lép az ügyletbe – egyszerűen csak két Gazprom-érdekeltség között közvetített, s a közelgő közgyűlésen tette így lehetővé a Gazprom akaratának érvényesülését.
Az “ortodox” piaci szabadságpárti szakemberek nem tartják korrektnek az üzlet egyik szereplőjén elverni a port mindenért, azon az alapon, hogy a többiek kívül esnek a magyar hatóságok hatókörén. Azért is például, hogy az illetékesek nem tudnak érvényt szerezni a homályos felvásárlási szabályoknak, amelyeket ráadásul viszonylag könnyen, a jogszabályok minden egyes betűjének teljes betartásával ki lehet játszani.
Egyes piaci vélemények szerint nem helytállóak azok a kifogások sem, hogy a bank “kétes” szereplőkkel üzletelt, hiszen a CIB egyedüli partnere a Szibur volt, nem pedig azok a bizonytalan hátterű, minimális alaptőkéjű, ámde jelentős pénzösszegeket mozgató ausztriai és off-shore cégek, amelyek esetében a felügyelet a pénzmosás gyanúját emlegette. A CIB elleni felügyeleti fellépésben mindezek alapján egyesek az oroszokkal szembeni állami ellenérzések megnyilvánulását látják.
A PÉNZNEK VAN… Kétségtelen azonban az is, hogy a bankszakma – finoman szólva – nem áll ki egységesen a tranzakció mellett, ami még akkor is figyelemre méltó, ha bekalkuláljuk az ügyleten nyerhető összeg miatt támadt “sárga irigység” effektust is. Hozzátéve persze, hogy két bankot le kell vennünk az esetleges irigykedők listáról, értesüléseink szerint ugyanis a Szibur két másik céget is megkeresett a CIB előtt: egy nemzetközi befektetési szolgáltató túlzottan magas árat kért a közreműködéséért, egy külföldi érdekeltségű bank viszont éppen a BC körüli jogi helyzetet tekintetbe véve utasította el az oroszokat.
A kifogásokat említők elsősorban azzal érvelnek, hogy a prudens klasszikus banki működéssel nehezen egyeztethető össze a zűrös ügyek vállalása, ezeket inkább meghagynák a szigorúan vett befektetési bankoknak.
Tanácsos ezektől még akkor is tartózkodni, mondják, ha jogilag minden rendben van, mert “kabátlopási” ügybe keveredni egy pénzintézet számára majdnem felér magával a felderített kabátlopással. Sokan azt is megjegyzik, hogy kifogásolható volt a felügyelet kifejezett kérése ellenében cselekedni, hiszen a hatóság nyilvánvalóvá tette: nem nézi jó szemmel a BC körüli kusza tulajdonosi viszonyokat, a részvényeseket a törvények betartására és nyilvános vételi ajánlat megtételére szólította fel. Egyesek úgy vélik: a bankvezetés elszámolta magát, nem mérte föl, hogy a felügyelet ebben az ügyben mindenképpen megmutatja erejét, s perre viszi a dolgot. Azt hitték, hogy – hasonlóan más alkalmakhoz – szépen elcsendesednek a hullámok. Értesüléseink szerint azonban a botrány dagadásával a bankvezetés is megpróbálta
Interjú a PSZÁF elnökével – “Nem a CIB ellen pereskedünk!” A felügyelet a tőkepiac átláthatóságáért indított precedens pert a CIB ellen – állítja Szász Károly felügyeleti elnök. A játékszabályok kijátszóinak kívánnak elrettentő példával szolgálni.
Mennyire személyes az a hadjárat, amelyet a iCIB ellen, a pénzintézet egykori alkalmazottjaként volt felettese ellen folytat?
-A leghatározottabban visszautasítom ezeket a feltételezéseket, sőt, egyenesen sértésnek veszem. Ráadásul a CIB az egyik kedvenc munkahelyem volt, Zdeborsky Györggyel pedig korrekt a kapcsolatom.
– És mennyire dolgozik politikai megrendelésre a felügyelet? Ugyanilyen határozottsággal léptek volna, ha nem orosz befektetőkről van szó?
– A felügyelet kizárólag az érvényben lévő törvények betartatását és a befektetők érdekében a megfelelő transzparencia megteremtését tartja szem előtt. Vagyis soha nem vizsgáltuk a tőke nemzeti összetételét, és semmiféle kormányzati nyomást nem tapasztaltunk. A legmegdöbbentőbb, hogy egyesek éppen az ilyen hírek kiszivárogtatásával akartak nyomást gyakorolni ránk, hogy álljunk el a pertől.
– A CIB-Szibur opciós megállapodáshoz kísértetiesen hasonlít az a konstrukció, amelynek segítségével a Mol kerüli el a nyilvános vételi ajánlatot a TVK-ban. Kettős mércét alkalmaz a felügyelet?
– Mindannyian tanuljuk a szakmát, engem is beleértve. Tavaly nyáron, a kinevezésem után röviddel lezajlott Mol-TVK ügyben ma már másként döntenék. A Mol felé jeleztük kifogásainkat, de ezzel együtt is úgy vélem, egyetlenegy, látszólag hasonló ügy sem mentség valamire egy másikban.
– A PSZÁF tisztességtelen piaci magatartással vádolja a CIB-et. Miért tisztességtelen az, ha egy bank részesedést vásárol egy cégben, és jó áron vételi opciót ad erre egy harmadik félnek?
– Nem kívánunk üzleti titkot sérteni és a birtokunkban lévő CIB-Szibur szerződés részleteit a nyilvánosságon keresztül megtárgyalni, ezért csak annyit mondhatok, hogy az olyan kitételeket tartalmaz, amelyek alapján be lehet bizonyítani a tisztességtelen piaci magatartás tényét. Ha a CIB bizonyítani szeretné ártatlanságát, akkor csak nyilvánosságra kellene hoznia a megállapodást.
– A CIB álláspontja szerint a piac átláthatósága nem sérült: tájékoztatták a közvéleményt és megnevezték az opció kedvezményezettjét is.
– Mindezt utólag, akkor, amikor közismert volt, hogy a PSZÁF vizsgálatot folytat a BorsodChem tulajdonosi struktúrájának feltárására, a vállalatfelvásárlási szabályok megsértése tárgyában. Elfogadhatatlan, hogy előzetes egyeztetés nélkül ebbe a folyamatba egy felügyelt intézmény beleavatkozik. A szerződés megkötése előtt kellett volna tájékoztatást adni a szándékairól, és félreértés ne essék, nem engedélyeztük volna a tranzakciót.
– Mit vár a pertől?
– Azt, hogy a bíróság mondja ki a CIB jogsértését, a bank a tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalva és nyilvánosan is kérjen elnézést a felügyelettől, ismerje el, hogy az ilyen típusú magatartás nem követendő, mert lehetetlenné teszi a piac átláthatóságát. A médián keresztül pedig kövesse meg a piaci szereplőket is, hiszen őket is érte veszteség.
– A pénzintézetek tartanak a per kimenetelétől, amely esetleg precedenst teremthet, s korlátozhatja a szektor szabad működését.
– Csak azoknak kell tartaniuk ettől, akik a joghézagokat keresik, s a többség érdekeit szolgáló piaci játékszabályokat akarják kijátszani. A felügyelet elnökeként egyébként a pert mindenképpen meg kellett indítanom, hiszen azt nem a CIB ellen, hanem a tőkepiac átláthatóságáért folytatjuk, továbbá azért, hogy bebizonyítsuk: a felügyelet nem enged kompromisszumot kötni a jogszabályok felett.
hadrendbe állítani politikai kapcsolatait, hogy rábírják a felügyeletet, álljon el a pertől.
TALÁLGATÁSOK. Vannak olyan vélekedések is a piacon, hogy Zdeborsky György szeme előtt csak az üzleten kereshető összeg lebegett, és nem számolt a BC ügyében megnyilvánuló különleges politikai figyelemmel. Azzal, hogy – az alapvetően pszichológiai jellegű oroszellenesség miatt – magára és a bankra vonhatja a hatalom és a hatóságok haragját. Többen elképzelhetőnek tartották, hogy a politikai vezetők megpróbálnak majd “utána nyúlni” a bankvezérnek, s az olasz tulajdonosok felé legalább jelezni a nemtetszésüket. Értesüléseink szerint már diplomáciai szinten is felfigyeltek az ügyre. Többen viszont kifejezetten etikátlannak tartják, hogy a pénzintézet “kétkulacsos” játékot folytat a vegyiparban: míg a BC-nél az opciós megállapodással a Gazprom oldalán áll, addig a TVK-nál, hasonló konstrukcióval éppen az ellenlábast, azaz a Molt segíti. Ráadásul maga Zdeborsky is mindkét cégben exponálta magát: a TVK-ban a CIB delegáltjaként, a Mol oldalán vállalt felügyelőbizottsági tagságot (arról január 31-i hatállyal mondott le), a BC közgyűlésén pedig a CIB képviseletében, de a Szibur-Gazprom duó szája íze szerint szavazott.
Felügyelet kontra CIB2000. NOVEMBER 21.
A BorsodChem közelgő közgyűlése előtt a PSZÁF azt gyanítja, hogy külföldi érdekeltségű vállalatok, illetve vállalatcsoportok a vonatkozó szabályok kikerülésével kivásárolják a cég részvényeit. Ezért határozatban szólítja fel a társaság részvényeseit a tényleges tulajdonosok hitelt érdemlő bemutatására, közvetett tulajdonlás esetén pedig a szerződéses kapcsolatok érdemi feltárására.
2000. NOVEMBER 23. A PSZÁF elnöke meghatározó BC-részvényesekkel tárgyal. Kiderül: a tulajdonosok hajlanak arra, hogy elhalasszák a másnapi közgyűlést.
2000. NOVEMBER 24. A BC közgyűlése úgy döntött, hogy később tartják meg a részvényesi gyűlést.
2000. DECEMBER 8. Tulajdonosait a BC arra kéri, hogy tárják föl: rendelkeznek-e vagy a múltban rendelkeztek-e BC-részvényekkel kapcsolatos érdekeltséggel. A cél: tisztázni, kik is a papírok végső tulajdonosai.
2000. DECEMBER 27. A Milford az opciós megállapodásnak megfelelően részvény adásvételi szerződést ír alá a Sziburral, amelynek értelmében a Milford eladja a Sziburnak a birtokában lévő 24,8 százalékos BC-csomagot.
2001. JANUÁR 15. A CIB Bank közleményben jelenti be, hogy megvásárolta a Milford 24,8 százalékos BC-pakettjét. A bank egyúttal vételi opciót adott a Sziburnak a csomagra.
2001. JANUÁR 19. A PSZÁF közleményben fejezi ki nemtetszését a CIB részvétele miatt. A felügyelet szerint a lépés “ellentétes az értékpapírtörvény szellemével”, ezért bírósághoz fordul. A bank visszautasítja a vádakat.
2001. JANUÁR 23. A PSZÁF találkozót tart a BC nagyrészvényeseivel, azon a felügyelet azt kéri: ne gyakorolják tulajdonosi jogaikat mindaddig, amíg a felügyelet által indított vizsgálat, valamint a CIB ellen indítandó per le nem zárul.
2001. JANUÁR 24. Összeül a BC közgyűlése, amelyen a PSZÁF intelmei ellenére a fő részvényesek lecserélik a társaság igazgatóságát és felügyelőbizottságát. A közgyűlésen a CIB-et – közvetve a Sziburt – Zdeborsky György képviseli.
2001. JANUÁR 30. Kormányülés előtt a BC-ügy. Szász Károly felügyeleti elnök bejelenti: a CIB elleni keresetet másnap benyújtják a Fővárosi Bíróságra.
Abban viszont már egyetértenek a pro és kontra érvelők, hogy a per kimenetelére érdemes figyelni, hiszen az sok tekintetben precedens értékű lesz. Az ítélet és az indoklás a jogszabályok értelmezéséről, a tisztességes vagy tisztességtelen piaci magatartásról éppen úgy sokat elárulhat, mint az üzleti szabadságról.
