Tudjuk, hogy nem egzakt tudományról van szó – mondta a bíróság az indoklásban, amikor február 12-én döntött a Napster ügyében, “a rendszer lehetőségein belül” jelölve ki a szolgáltatás korlátozásának kötelezettségét (Figyelő, 2001/8. szám). A szerzői jogok intenzív megsértése azonban nincs kivédve ezzel a lépéssel. Az igazi veszélyt nem is az jelenti, hogy vannak más programok, amelyek a Napsterhez hasonlóan igencsak megkönnyítik a zeneszámok internetről való elérését, hanem az, hogy az adatátvitel fejlődésével ezekkel a programokkal szöveget, videofilmet vagy számítógépes programokat, vagyis bárminemű digitalizálható, szerzői jogokkal védett állományokat is cserélgethetünk majd nagy tételben egymás között. (A Napster és a másik nagy zenecserélő szoftver, a Gnutella működésének összehasonlítását lásd külön.) A Napster-perben az merült fel megoldásként, hogy olyan blokkoló rendszerrel kell megakadályozni a jogilag védett zeneszámok forgalmát, amely a fájlcserélő program algoritmusának megfelelően a műveket előadójukról és címükről azonosítja. Több ilyen szoftver is létezik, ezeket a daltulajdonosok jogait védő szervezetek működtetik. Ennél fejlettebb szűrőrendszer az, amely a rádióállomásokon játszott számok követéséhez hasonlóan “bélyegzi le” a digitalizált formátumú dalokat. Travis Kalanick, a Napsterhez hasonló, bírósági perben már bezáratott Scour fájlcserélő szolgáltatás kiagyalója a következőket mondta a Cnet online magazinnak: “A lemezkiadóknak vissza kell zárniuk a szellemet a palackba; kérdés, vállalják-e azt a botrányosan negatív PR-t, amivel ez jár.” A Napster példája ugyanakkor azt mutatja, nem biztos, hogy lehetetlen a lemezkiadók vállalkozása: a fájlcserélő szoftver alapítója, Shawn Fanning most tett 1 milliárd dolláros ajánlatot a lemeztársaságoknak, cserébe azért, hogy azok elálljanak a bírósági pertől.
Zenecserélő programok NAPSTER.
Ennél a rendszernél létezik egy központi gép, amely a zeneszámok listáját tárolja. Első lépésként a felhasználó bejelentkezik, s ezzel a központi adatbázis számára láthatóvá válik a zeneszámokat tartalmazó katalógusa. Ezután a felhasználó elindítja a zeneszámkeresést, majd a központi gép válaszol: a keresett szám ezen és ezen a gépen (egy másik felhasználó gépén) található. Ekkor a felhasználó a megjelölt gépre csatlakozik és letölti a zeneművet.
GNUTELLA. Nincs központi gép, a rendszer szétszórt hálózatban működik. A felhasználó megkérdezi a hálózaton lévő gépeket, hogy tartalmazzák-e a keresett számot, mire minden, éppen a hálózaton lévő számítógép válaszol a kérdésre. A felhasználó gépe csatlakozik ahhoz a géphez, amelyik igennel válaszolt, és letölti a számot.
A szerzői jogok betarthatóságának problémája már jóval a Napster elterjedése előtt felmerült. Érdekes módon éppen akkor, amikor a Microsoft piacra dobta az MPEG4 szoftvert, amely – akárcsak az MP3 formátum a zenében -, töredékére, mintegy négyszázötvened részére tömöríti a filmet, s így minden további nélkül lehet hosszú videókat továbbítani a neten. A program természetesen teljesen legális, néhány amerikai filmforgalmazó cég használja is ahhoz, hogy az interneten kereskedjen a filmjeivel. A gond abból fakad, hogy a nagyközönség is használja – a program feltört változatát, ingyen. Így a saját szerzői jogaihoz makacsul ragaszkodó szoftveróriás akaratlanul is hozzájárult az effajta jogok védelmezhetőségének kijátszásához. A hollywoodi filmstúdiók elég erőtlenül küzdenek saját helyzetük megvédéséért. Lobbiznak ugyan a szerzői jogi törvények szigorításáért, fejlesztenek néhány titkosító szoftvert, árulnak videoklippeket az interneten (a legnagyobb, négyezres adatbázisa az iFilm.com-nak van), de úgy tűnik, nem ismerik fel a probléma komplex és fenyegető jellegét. A szétszórt hálózat terjedésével egyre nehezebb lesz kivédeni, illetve megszüntetni a jogsértéseket, egyszerűen azért, mert nem lehet kivel és honnan töröltetni a szoftvert.
A szoftveripar már jóval korábban, a világháló kiépülése előtt találkozott a kalózkodással, így ez az iparág felkészültebb a probléma kezelésére, bár egységes stratégia, az ágazaton belüli érdekellentétek miatt, nem nagyon található. A legnagyobb szoftverfejlesztő, a Microsoft szerződéseket köt hardvergyártókkal, hogy azok a cég operációs rendszerével árulják a gépeket, így a vásárló – ha akarja, ha nem – jogtiszta szoftvert futtat.
Az iparág új üzleti modellt is kitalált, az alkalmazás szolgáltatást, amelyben a felhasználók nem megveszik, hanem bérlik a programot, olyan szolgáltatásokkal együtt és olyan áron, amelynél ez kifizetődő számukra. A szoftverek tekintetében a veszély inkább azokra a kis cégekre leselkedik, amelyek közvetlenül a felhasználókkal kereskednek, s digitális termékük viszonylag kisméretű, így gyorsan letölthető. A Napster mintegy 50 millió felhasználója bátran tölt le néhány ártalmatlan zenefájlt a gépére, legfeljebb majd megakad lejátszás közben, de ugyanők nagy szoftvereket, komplett operációs rendszereket sokkal kevésbé hajlandóak saját kezűleg és ráadásul a világhálón keresztül telepíteni, hiszen ha az nem működik, akkor túl sok állományt és alkalmazást veszélyeztet.
