Egy hajóbanA WTO-tárgyalások érdemi kérdéseiben a magyar álláspont nem különbözik az unióétól. Jóllehet Magyarország a belépésig szuverén kereskedelempolitikát folytató államként tárgyal, a Külügyminisztérium illetékese szerint az ügyek 98 százalékában – leszámítva például az állatvédelmi szabályozásról szóló egyeztetéseket – nincs érdemi eltérés Brüsszel és a Budapest között. Más kérdés, hogy a WTO bizonyos rendelkezései minket előbb “utolérnek”, mint az uniót. Nálunk – a WTO-előírások miatt – a jövő évtől erőteljesen csökken az agrártermékek exportszubvenciója, míg az EU-ban ez a folyamat lassabban halad.
Sajnos csak Amerikában lehet üzletet kötni – kedvenc frázisaként ezt hajtogatja Carl Lindnert üzletember, akinek cincinnati székhelyű cégbirodalma banánt termeszt Latin-Amerikában, majd azt a világ különféle piacain igyekszik eladni. Jó nevű márkája, a Chiquita védelmében attól sem riadt vissza, hogy kisebb fajta kereskedelmi háborút idézzen elő az Egyesült Államok és az Európai Unió (EU) között. A nyolc évvel ezelőtti “casus belli” Lindnert szerint az volt, hogy protekcionista kereskedelempolitikájával az unió lehetetlenné tette az 1984-ben indított banánbiznisze kiteljesedését. Lindnert panasza szerint az európai hatóságok a tagállamok volt gyarmatait részesítették előnyben, s a WTO-szabályokat megsértve korlátozták az amerikai importot.
A Chiquitának az EU 1993-ban hozott importkorlátozó intézkedései miatt keletkezett veszteségét több mint félmilliárd dollárra becsülik. Lindnert utolsó mentsvára a WTO volt, a világkereskedelem vigyázó őre pedig nemrégiben az amerikai vállalkozónak adott igazat. Az úgynevezett vitarendezési eljárás végén – amolyan ellenintézkedésként – a szervezet az Egyesült Államok számára engedélyezte, hogy egyes uniós termékekre 100 millió dollár értékben védővámot vethessen ki. Lindnert a banáncsatát megnyerte ugyan, de saját üzleti háborúját mégis elveszítette. Az exportkiesés következtében adósságállománya hamarjában 1 milliárd dollár közeli mértékre kúszott fel, amivel a cég már nem tudott megbirkózni.
Az EU és az Egyesült Államok között kereskedelempolitikai ügyekben az utóbbi években nem ez volt az egyetlen pengeváltás. A hormonkezelt marhahús uniós importtilalma vagy az európai repülőgépgyártó óriáscégnek, az Airbusnak juttatott, s az amerikaiak által sokallott állami támogatás is a politikai egyetértést elhomályosító üzleti konfliktusok csoportjába sorolható.
Témák és törésvonalakAGRÁRIUM.
Egy esetleges új WTO-fordulóban a mezőgazdasági liberalizációról szóló tárgyalásokra az összes tagállam szerint szükség van, de az amerikaiak és az agrárexportőröket tömörítő úgynevezett cairnsi csoport nagyobb, míg az európaiak kisebb mértékű támogatás-leépítést szeretnének.
SZOLGÁLTATÁSOK. A további piacnyitásról az összes tagállam tárgyalna, de az amerikai álláspont az európainál liberálisabb.
TŐKEMOZGÁS ÉS VERSENY. A működőtőke-befektetések és a verseny szabályainak egységesítését illetően az EU a napirendre vétel mellett foglal állást, ellentétben az Egyesült Államokkal.
MUNKAVÁLLALÁS. A szabályok standardizálását a fejlődő országok (a munkaköltségek drágulása miatt saját exportjukat féltve) nem tárgyalnák, az Egyesült Államok előző kormánya, továbbá Franciaország és Belgium viszont (ember jogi érvekre is támaszkodva) a napirendre vétel mellett foglalt állást. Az EU és a multik többsége kompromisszumot javasol, és erre hajlik a Bush-csapat is.
KÖRNYEZETVÉDELEM. A fejlődő országok szerint a fejlettek a környezetvédelmi szempontok globális érvényesítésével valójában saját piacaikat védik. Ennek ellenére a tárgyalások már elkezdődtek a normák egységesítéséről.
Nem mélyítette az Atlanti-óceán két partján található gazdasági közösségek közötti barátságot a Deutsche Telekom (DT) amerikai tulajdonszerzésének amerikai korlátozása sem. Az eredetileg német-amerikai vitába immár az EU is beszállt, és a banánügyhöz hasonlóan – ezúttal a vállalatok szabad letelepedését biztosító WTO-elvre hivatkozva – a világkereskedelmi szervezethez fordult, kérve a DT tulajdonszerzésének engedélyezését. Az egyelőre még 44 százalékban német kormányzati tulajdonban lévő cégre a Voicestream és Powertel megszerzése miatt néznek rossz szemmel az Egyesült Államokban. Kenyértörésre azonban ebben az esetben valószínűleg nem kerül sor. “Az engedélyezés jó úton halad” – mondta a Figyelő kérdésére a múlt héten Berlinben tartott konferencia egyik DT-s felszólalója.
A WTO keretei között gyakran összekülönböző Egyesült Államok és Európa az eddigi vitás kérdéseket (lásd külön) lezárni hivatott új forduló napirendjét illetően sem egységes. A davosi Világgazdasági Fórumon az EU és Japán az új forduló létrejöttét szorgalmazta, az amerikai adminisztráció viszont egyelőre kivár. A forduló esélyét növeli, hogy a minap néhány nagy cég – így a Boeing, a Motorola, a Kodak és a Caterpillar – annak érdekében lobbizott a Bush-adminisztrációnál, hogy az ne ragaszkodjon olyan mereven a munkaügyi és környezetvédelmi ügyek napirendre tűzéséhez, mint a korábbi demokrata vezetés.
Általános vélemény szerint, amennyiben az ez év őszi katari miniszteri értekezleten nem sikerül megállapodni a napirendi pontokról, úgy számolni kell a WTO szerepének erodálásával és a protekcionizmus átmeneti újjáéledésével.
