Kezdeményezni kívánja-e, hogy az Európai Unió 2007-től még több pénzt különítsen el a szegényebb régiók támogatására?
– Mielőtt több pénzt kérünk, tudni kell, hogy mire. A nemrégiben közzétett kohéziós jelentéssel elindult (Figyelő, 2001/5. szám), s várhatóan két évig tartó vitának az unióban éppen az a célja, hogy erre a kérdésre választ adjon. De hibát követnénk el, ha rögtön a legelején a pénzügyekről vitatkoznánk. Ez ugyanis csak eltereli a figyelmet a lényegről, a kohéziós politika céljairól és prioritásairól. Én azt szeretném, ha az utóbbiakkal kezdenénk és csak a legvégén térnénk rá a pénzügyi kérdésekre. Jelenleg a közösségi GDP 0,45 százalékát fordítjuk regionális politikára, ami 30 milliárd eurót jelent évente. A 27 tagú EU-ban ez az összeg 50 százalékkal, 45 milliárd euróra nő majd. Annyit már most elmondhatok, hogy ennél a berlini csúcson megszabott mértéknél nem szabad kevesebbet adni az új tagok felvételét követően.
– Jelenleg azok a térségek jogosultak a strukturális alapok igénybevételére, ahol az egy főre jutó GDP a közösségi átlag 75 százaléka alatt van. Fenntartható-e ez a küszöb?
– A kohéziós jelentésben is felteszem a kérdést: fenntartható-e a 27 tagú Európai Unióban a jelenlegi küszöb, ha egyszer 18 százalékponttal csökken a GDP átlaga, és számos problémával küszködő európai régió automatikusan a 75 százalékos szint fölé kerül. Szerintem ez nem lenne igazságos, hiszen a szóban forgó spanyol, olasz és más térségek nem lesznek gazdagok egy pillanat alatt. A problémát időben orvosolni kell. Több lehetőség is kínálkozik. Az egyik, hogy ugyanaz a küszöb lesz minden ország számára. A másik, hogy két különböző határértéket határozunk meg a jelenlegi és a jövendőbeli tagok számára. Ugyancsak szóba jöhet olyan kritériumrendszer alkalmazása, amely lehetővé tenné, hogy a jelenlegi küszöböt átlépő térségek csak fokozatosan essenek el a támogatásoktól. Az alapokra való jogosultság küszöbének meghatározása a bővítés menetrendjétől is függ.
– Vajon nem de facto kétsebességes regionális politika felé haladna az EU, ha a jelenlegi és az új tagok számára más és más küszöböt alkalmaznának?
– Sőt, akár háromsebességes regionális politikáról is beszélhetnénk. Elismerem, az ilyen félelmek nem teljesen alaptalanok. Az unión belül valóban érzékelhetők ilyen törekvések is. Én azonban a világos és mindenki számára egységes szabályok felállításának híve vagyok.
– Elképzelhető-e, hogy a jövendőbeli tagok régióira csak lépésről lépésre terjesztenék ki a strukturális segélyeket?
– Az Agenda 2000 nevű pénzügyi reformcsomagban valóban egyfajta fokozatos megközelítést alkalmaznak az akkori hipotézis szerint 2002-től csatlakozó országok esetében. Ami a jövőt illeti, én személy szerint ellene vagyok ennek a módszernek. Az Európai Unióba belépő országoknak képesnek kell lenniük a regionális politika átvételére, így a támogatási pénzek felhasználására is. Arra is felhívnám a figyelmet, hogy az unió jelenlegi tagjai közül korántsem mindegyik képes felhasználni teljes mértékben a strukturális alapból járó támogatásokat. Ezért is helyezek nagy hangsúlyt az Ispa-programra. Az idén a keret 100 százalékát odaítéltük, ami imponáló eredmény.
– Számol-e Ön 2007 után az eredetileg az unió négy legszegényebb országának támogatására és az euró életre hívására létrehozott kohéziós alapok fennmaradásával?
– A kohéziós alap léte mellett szóló érvek a bővítés után erősebbek lesznek, mint valaha. A kohéziós alapok két olyan nagy beruházási területet érintenek, mint a közlekedés és a környezetvédelem. Mi 90 milliárd euróra becsültük a tagjelölt országok közlekedési szektorára fordítandó beruházások nagyságát és 50-100 milliárd euróra a környezetvédelmi infrastrukturális fejlesztések költségeit. Ezek a számok már önmagukban igazolják a kohéziós alap létjogosultságát. De én azon is elgondolkoznék, hogy az új tagoknak járó regionális támogatásokban a jövőben ne kapjon-e nagyobb szerepet a kohéziós alap. Mellette szól, hogy a lakosság számára fontos beruházásokat finanszíroznak belőle, s – a strukturális alapoktól eltérően – a közösségi pénzeket nem csupán kiegészítő forrásként használják.
– Egyes hírek szerint az unió arra hajlik, hogy a támogatásra való jogosultságot ne ugyanolyan referencia időszakok alapján ítélje meg, mint a jelenlegi tagok esetében. Erről mi a véleménye?
– A regionális politikai fejezet lezárása 2002 második fele előtt nem várható, ezért korainak tartok minden, a referencia időszakokra vonatkozó találgatást. De bármilyen időszakot is veszünk majd alapul, a tagjelöltek térségeinek túlnyomó része jogosult lesz az úgynevezett egyes számú célterületből járó támogatásokra. Én mindenesetre azt az álláspontot képviselem, hogy minden ország esetében ugyanazt a referencia időszakot alkalmazzuk.
