Nem mindennapi elméleti felkészültségről tesz tanúbizonyságot a Marketingföldrajz című könyv szerzője. Ismerteti e tudományág kialakulását, összetevőit, különböző iskoláit, megközelítéseit, modelljeit. Mindezt számos hivatkozás támasztja alá, a névmutató bősége imponáló.
“A marketingföldrajz mint modern üzleti tudomány alkalmas a piac lehatárolására és felmérésére, valamint termékek mozgásának követésére a termelőtől a fogyasztóig az elosztási csatornák rendszerében” – olvasható a bevezetőben. Természetesen nem kell megelégednünk ezzel a definícióval, a könyv több átfogó meghatározást is tárgyal, ám a fenti idézet sejtetni engedi, hogy a marketingföldrajz jól hasznosítható a gyakorlatban. Kár, hogy nehezen elképzelhető, amint egy gyakorló marketingszakember a napi tízegynéhány órás munka után szorgalmasan keresztülrágja magát ilyesfajta mondatokon: “Bár Christaller részletesen foglalkozott a telephelyközpontok és kereskedelmi területek megjelenési gyakoriságával, formálisan nem jelölte meg azok pontos méretét, mivel a népességszám és a tevékenységek minden esetben az eredeti tájban elhelyezkedő vidéki népesség sűrűségéről vagy annak vásárlóerejéről felállított alapfeltételezésektől függnek.”
A baj tehát az, hogy a szerző könyvének írásakor megfeledkezett a marketing egyik alapvető követelményéről: eladható – jelen esetben olvasmányos – terméket kell alkotni. Akinek mégis sikerül eljutnia a könyv második feléig, a marketingföldrajz elméleti szakemberének érezheti magát, s remélheti, hogy végre a tanultak felhasználására is útmutatást kap. A szerző ad is példát, egyebek mellett arra, hogyan kellene döntenünk, ha a közeljövőben új Jééé üzletet kívánnánk nyitni Budapesten. Pontosabban bemutatja, hogy mi alapján határozzunk, melyek azok a lépések, amelyeket feltétlen meg kell tennünk az analízisnél. Magát a döntést azonban ránk bízza, pedig esettanulmányoknál hasznos lehet néhány lehetséges megoldást is ismertetni.
