1970-ben született, már 16 éves korában, a gimnázium mellett belecsöppent a zeneiparba: zenekarok mellett dolgozott, plakátolt, majd egy lemezkiadónál helyezkedett el. Mindezeket ráadásul gyakran egymás mellett csinálta, így az ezzel az életformával járó “pörgés” hamar része lett mindennapjainak. Érettségi után azonban választás előtt állt: vagy folytatja az önálló életet biztosító munkát, vagy jelentkezik az egyetemre. Némi gondolkodás után az utóbbi variációt elvetette – hitvallása szerint nem az iskola az, ahol meg lehet ismerni a világot – , így tovább folytatta a zenei élet meghódítását.
1993-ban Müller Péterrel és Szekfű Balázzsal megalakították a Sziget Kft.-t. Az alapításhoz szükséges összeg Gerendainak a szüleitől lakásra kapott 500 ezer forintja volt, irodaként pedig a Szekfű lakásában kialakított szoba szolgált. A helyszínre ekkor még három elképzelésük volt: a budaörsi repülőtér, Hűvösvölgy és a Hajógyári sziget közül kellett választaniuk. Ez utóbbiról már volt tapasztalatuk, hiszen a “Viszlát Iván” fesztivál kapcsán ismerték a helyet, végül ezért esett a választás a szigetre. Akkoriban a Diáksziget megszervezése mindenkinek mellékes foglalkozás volt, az hogy az elvégzett munkáért valamikor esetleg fizetést is tudnak adni, még csak fel sem merült. A hagyományteremtő fesztivált akkor 26 millió forintból tudták kihozni, ám a végén kiderült: a rendezvény 3,5 millió forintos hiánnyal zárt. A főváros és a Budapest Bank még megmentette őket, de a következő esztendőben már egyértelművé vált, hogy profi rendezés nélkül elkerülhetetlen a csőd. Az 1994-es Eurowoodstock névre hallgató fesztivál ugyanis hiába lett nagyon sikeres és népszerű még külföldön is, a végeredmény 18,7 millió forintnyi adósság lett. Ekkor derültek ki olyan apróságok, hogy a költségvetés elkészítésekor nem árt az áfát is figyelembe venni, valamint, hogy a korábbi 300 forintos jegyárakat illett volna legalább az infláció mértékével emelni.
Diákszigetből Pepsi SzigetAz igazi biztonságot azonban a Pepsi komolyabb beszállása hozta meg. A cég ugyan már korábban is támogatta a Szigetet, de 1996-ban jelentős összegért a névhasználat jogát is megvették. Bár a finnyásabbak még mindig Diákszigetként emlegetik, a fesztivál azóta hivatalosan már a Pepsi Sziget nevet viseli. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a multinacionális cég tokkal-vonóval megvette őket, a támogatások egy része – ami az idei 580 millió forintos költségvetésnek közel 40 százaléka – ugyanis nem közvetlenül pénz formájában, hanem például a reklámtevékenység átvállalásában, vagy programok finanszírozásában testesül meg. A legfontosabb azonban minden bizonnyal az, hogy immár egy “nagy név” áll mögöttük, ami a minőségi programok garanciáját és a profi marketinget jelenti.
A következő évben már minden igényt kielégítő büdzsével zajlott le az esemény, és szolid nyereséget termelt, ezt azonban az adósságok törlesztésére kellett szánni. A sikeres szervezés ekkor hitette el Gerendaival véglegesen, hogy a fesztivált igenis lehet és érdemes csinálni, hiszen a szakmai elismertség mellett gazdasági vállalkozásként is megállja a helyét.
Ahogy az első pár tízezres látogatottságból sokszázezres fesztivállá nőtte ki magát a rendezvény, úgy cserélődött ki a szervező csapat is. Korábban ugyanis Gerendain keresztül ment minden, ő volt az, aki mindenről döntött. Ezt különösen akkor nehéz elképzelni, ha tudjuk, hogy bár az első, 1993-as rendezvényen még volt mobiltelefonja, de mivel a folyamatos telefonálás lehetetlenné tette munkáját, azóta – mind a mai napig – más formáját választja a kommunikációnak.
A Sziget Kft. egyébként nem egyrendezvényes cég, számos egyéb fesztivál megrendezése mellett olyan programokat is elvállalnak, mint a Szenvedélyek napja vagy az Aba napok, amelyek anyagi sikert ugyan nem hoznak, de valamilyen okból kifolyólag az ügy közel áll a szívükhöz.
Azt, hogy 18 éves korában nem tanult tovább nem bánta meg, egy dolog azonban mégis zavarja. Kényszer nélkül ugyanis nehezen tanul az ember, így eshet az meg, hogy még mindig nem beszéli rendesen az angol nyelvet, arra pedig egy koncertszervezőnek igazán szüksége lenne.
Szervező munkája mellett Gerendai Károly résztulajdonosa egy, a Liszt Ferenc téren álló kávézónak is.
