Minden elsősorban attól függ, hogy rövid időn belül, azaz a nyugdíjrendszer szempontjából a következő néhány évben sikerül-e elérni, vagy sem, hogy a kötelező tagdíj mértéke az eredetileg tervezett 8 százalékos szintre emelkedjen – ez a legfőbb megállapítása azoknak a mini elemzéseknek, amelyeket a Figyelő a pénzügyi kormányzat által a nyugdíjreform idején kidolgozott modellszámítások felhasználásával készített. A 6 százalékos mérték további befagyasztása ugyanis azt okozná, hogy a tagok mindegyike rosszabbul járna, mint amivel a belépéskor számolt, s nagyon sokan – már a harmincas éveik közepét taposó generáció – vagyis az eredetileg kifejezetten kedvezményezettnek tekintett, kör – is kevesebb nyugdíjat kapna a vegyes rendszerben, mint az állami tb-szisztémában. Mindez nagyjából akkor is így történne, ha időközben beköszöntene a Kánaán a tagok életében, vagyis karrierjük meredeken felfelé ívelne, hirtelen sokkal többet keresnének.
A bemutatott modellekből kiderült, hogy a fontossági sorrendben minden más változó a 6 vagy 8 százalékos vízválasztó után jön, vagyis hátrébb sorolódik például az életkor és a jövőbeni fizetés nagysága. A modellekkel az volt a célunk, hogy segítséget adjunk azoknak, akik hajlandók belemerülni a számításokba, tudván tudva, hogy nem csak a saját életük paraméterei bizonytalanok, hanem magának a rendszernek a jövőbeli változásai is.
Elképzelt hőseink – Gábor, Ilona, Tamás és Anna – 1998-ban léptek be egy-egy nyugdíjpénztárba. Kérdés, mitévők legyenek, ha csak a számokat és a forintokat nézik, s ezek alapján kellene dönteniük. Maradjanak-e a vegyes rendszerben, tartsanak-e továbbra is ki a magán nyugdíjpénztáruk mellett, vagy lépjenek vissza a tb-szisztémába? Mennyivel járnak jobban vagy rosszabbul, ha kitartanak a magánpénztár mellett, mennyivel lesz több vagy kevesebb a nyugdíjuk így, mintha visszalépnének felosztó-kirovó rendszerbe? A választás nem könnyű, hiszen rengeteg tényezőt kell figyelembe venni, amelyek közül ráadásul jó néhány bizonytalan.
Először is, a törvények értelmében a magánnyugdíjpénztár tagja, havi bruttó keresetének 1998-ban, 1999-ben és 2000-ben legfeljebb 6 százalékát fizetheti be kötelezően tagdíjként. A jogszabályok szerint ez a mérték marad érvényben egészen 2002-ig. Érvényes előírás egyelőre nincs arra, hogy 2003-tól milyen mértékű lesz a tagdíj: marad-e 6 százalék, vagy megemelkedik a törvény kidolgozása idején eredetileg tervezett 8 százalékos mértékre. Jobb tehát mindkét forgatókönyvvel számolni… Persze a lehetőség adott arra, hogy a kötelező tagdíjat a munkavállaló vagy a munkáltató kiegészítse, egészen a 10 százalékos szintre, de mivel a tapasztalatok szerint a tagságnak alig 5 százaléka él ezzel a lehetőséggel, a számításokban ezt figyelmen kívül hagytuk.
Mindenkinek számot kell továbbá vetni azzal, miként látja a jövőjét. Ez annyit tesz, hogy meg kell becsülni: vajon ki mennyit keres majd a nyugdíjba vonulás előtt, és hogyan változik – emelkedik vagy esetleg csökken – addig a fizetése. Persze nem pontos összegre van szükség, csupán arra, hogy az utolsó munkás év átlagbére hány százalékkal lesz több, vagy esetleg kevesebb, mint az akkori országos bruttó átlagkereset. Ez az úgynevezett kereseti pálya nem csak az egyéni reményektől függ – tehát attól, hogy a következő 30-40 évben ki lesz jóban az aktuális főnökével, s ennek megfelelően kap-e előléptetést, vagy sem -, hanem attól is, milyen az átlagbér abban a szektorban, amelyben dolgozik.
Azt is többé-kevésbé “ex has” kell kitalálni, hogy az elkövetkezendő 30-40 évben miként teljesít majd a kiválasztott nyugdíjpénztár. Erre az első egy-két évben elért hozamok aligha lehetnek irányadóak, hiszen a nyugdíjpénztárakra bízott pénznek nem ilyen rövid időszak alatt kell vonzó hozamot termelnie, hanem több évtizeden keresztül. A mérték ráadásul nemcsak a pénztár ügyességétől, hanem a magyar és a nemzetközi gazdaság fejlődésétől is függ. Mind- egyik számításban három hozamfeltételezést használtunk. Ezek a számok azt fejezik ki, hogy a delikvens nyugdíjba vonulásáig tartó teljes felhalmozási időszak folyamán átlagosan, évente hány százalékponttal haladja meg a pénztár által elért hozam az országos bruttó keresetnövekedés mértékét. Az óvatosabb szakértők a nemzetközi tapasztalatok alapján a 1,5 százalékot tartják reálisnak, ennél jobban nemigen nyomnák meg a ceruzájukat; más szakértők viszont – szintén nemzetközi tapasztalatokra hivatkozva – akár 3-4 százalékos átlagos reálhozamot is lehetségesnek tartanak. A számításokban az óvatosabb verziót vettük alapul, és még ezen belül is kalkuláltunk egy borúlátóbb változattal. Ezek a fél százalékpontok ugyanis csak első látásra kis különbségek, több évtizednyi távlatban már sorsdöntőek lehetnek. –
