Nem is olyan rég még erősen tartotta magát a hit, hogy a levegőnél nehezebb jármű nem képes repülni. Csupán 1903-ban dőlt meg ez az állítás, az amerikai Wright fivérek első sikeres motoros repülése után. A német Ferdinand von Zeppelin gróf (1838-1917) azonban merev, kormányozható léghajójával a “hagyományos” utat követte. Éppen száz éve, 1900. július 2-án szállt föl az első “repülő szivar” és később még 129 darabot gyártottak belőle. Egyiküknek, a Norge-nak a fedélzetéről határozták meg 1926-ban az Északi-sark pontos helyét.
Már javában röpködtek a levegőnél nehezebb, motoros, légcsavaros repülőgépek, amikor hatvan éve az LZ 129 jelű Hindenburg léghajó felrobbant a New Jersey állambeli Lakehurst fölött. A szerencsétlenség után úgy tűnt, hogy végleg befellegzett a kormányozható óriás léghajóknak.
Mostanában azonban valóságos feltámadás tanúi lehetünk. A Zeppelin Luftschifftechnik GmbH – az eredeti cég utódja, amely a szerencsétlenség óta profilt váltott – 1993-ban határozta el, hogy ismét belefog a zeppelinek gyártásába. Kísérleti gépük, az új technológiára utaló NT nevű szerkezet 1997-ben repült először; ez egyelőre csak 75 méter hosszú és mindössze 12 utast meg a személyzetet viszi a gyomrában. A holland Rigid Airship Design cég viszont most 180 méter hosszú kormányozható léghajót tervez, sőt, egy berlini vállalat, a CargoLifter 260 méteres óriás építéséhez gyűjti a tőkét – ez utóbbi 15 méterrel szárnyalja majd túl a Hindenburgot. Nem csekély összegről van szó: a CargoLifternek 250 millió dollárra lenne szüksége az óriási hangár megépítéséhez és első léghajójuk felrepítéséhez. Eddig 160 milliót sikerült összeszedni és olyan nagyságok is akadnak a tulajdonosok között mint a Siemens, a Thyssen Krupp vagy 33 millió dollárjával Brandenburg tartomány. A részvényesek kétharmadát mintegy 16 ezer kisbefektető teszi ki.
A régi zeppelinek hidrogént használtak töltőgázként. Az újakban héliumot alkalmaznak, amely kétségtelenül sokkal biztonságosabb, csak éppen körülbelül nyolcszor drágább a hidrogénnél, ráadásul felhajtóereje is nyolc százalékkal kisebb az előbbiénél. Eredetileg a Hindenburgot is héliumra tervezték, de végül gazdasági okokból elálltak tőle. Mindenesetre a zeppelin-építők bizakodóak. “Hagyományos módon mintegy 60 napig tart és körülbelül 250 ezer dollárba kerül egy 140 tonnás szállítmány eljuttatása Németországból Kazahsztánba, a CargoLifterrel három nap alatt ott az áru és mintegy 20 százalékkal olcsóbban” – győzködi a partnereket a cég alapítója, Carl von Gablenz, aki azt reméli, hogy az első léghajó már 2003-ban szállítani fog teherárut. A kisebb méretű Zeppelin NT pedig igen alkalmasnak látszik hosszú és távoli csővezetékek megfigyelésére, aknák felderítésére vagy éppen távközlési átjátszó állomások hordozójaként.
