Az Új Művészek Egyesületének egyik alapító tagja 1925-ben díjazottként debütált a Nemzeti Szalon tárlatán, majd – a szinte kötelező párizsi tanulmányút után hazatérve – saját meghatározása alapján konstruktív, fantasztikus tájképeket kezdett festeni. Később a figurális és nonfiguratív témák egymást váltva szerepeltek művészetében, ami jelzi, hogy a korlátlan művészi kifejezés hívének vallotta magát – ami pedig nem csekély vállalás volt az ötvenes években.
A ma divatos eklekticizmus kezdeti jegyeit is felfedezhetjük azon az emlékkiállításon, amelyet a Haas Galéria rendezett az 1960-ban elhunyt művész alkotásaiból. A Merítés a KUT-ból IV. című tárlat június 10-ig tekinthető meg. –
