Éveken át sírni lett volna kedvük a befekteitési bankároknak, elnézvén az élelmiszeripar vergődését. Az ágazat jócskán megérett már az egyesülési hullámra, miután az árak emelésére való képtelensége és régi, csak lassú forgalombővülést engedő termékskálája visszafogták a nyereség növekedését. Különféle akadályok azonban – főként a hatalmukról lemondani nem akaró vezérigazgatók – sokáig nem engedték beindulni az egyesülések motorját.
Most viszont az Unilever Group által a Bestfoodsra tett ajánlat nyomán alighanem túl is fog pörögni a konszolidációs hajtómű. A többek közt a Dove szappanról és a Lipton teáról ismert angol-holland vállalat május elején megerősítette részvényenként 66 dolláros ajánlatát a New Jersey állambeli Englewood Cliffsben székelő Bestfoodsra, melynek termékei közt olyanok találhatók, mint a Skippy mogyorókrém, a Knorr levescsalád és a Mazola kukoricaolaj. Noha a Bestfoods elutasította az ajánlatot, elemzők úgy vélik, valójában csak magasabb árat szeretne kicsikarni. Arra számítanak, hogy az Unilever végül megemeli az ajánlat értékét és ezzel nyer. Világos a tanulság az élelmiszeripar és a lassú növekedéstől szenvedő többi ágazat vállalatai számára: találd meg a jó ügyletet, vagy egy nemkívánatos kérő találhat meg téged.
FRUSZTRÁLTAN. Az élelmiszeriparban máris megindult a mozgolódás. A Nabisco többségi tulajdonosa, a Nabisco Group Holdings a cég esetleges eladását vizsgálja, miután az egyik befektető, Carl Ichan, lépéseket tett azzal a céllal, hogy eddigi tulajdonrésze mellé további 31 százalékot szerezzen. A francia Danone máris jelezte érdeklődését. Az Unilever elismerte azt is, hogy a Kelloggot ugyancsak kinézte magának. Sokan tippelnek arra, hogy az ágazat egyik gigásza, a Nestlé is csatlakozik a felvásárlási játszmához. Az európai élelmiszeripart domináló hatalmas forgalmú óriáscégek amerikai márkákat akarnak bevonni globális elosztó hálózataikba. ”
Indokolt is, hogy a vállalatok egymásra találjanak. A fogyasztók többet járnak vendéglőbe, mint valaha, és az értékesített volumen csak nagyon gyéren növekszik számos kategóriában, a levestől a mogyoróig. A nyomást fokozza az élelmiszer-kiskereskedelmi cégek körében zajló egyesülési hullám. A nagy szupermarket-láncok, köztük a Kroger és az Albertson’s, az utóbbi két évben egyre másra hajtják végre az akvizíciókat. A szuperhatékony Wal-Mart Stores szintén gyorsan nyomul előre az élelmiszer-kiskereskedelemben. E kiskereskedelmi óriáscégekkel szemben az élelmiszer-ipari gyártók nemigen tehetik meg, hogy áthárítják rájuk a költségek növekedését. “Nagyon erős márkákra és nagyon hatékony működésre van szükség” – állítja Patrick J. Cescau, az Unilever pénzügyi igazgatója.
Nomi Ghez, a Goldman Sachs & Co. elemzője szerint az általa szemmel kísért élelmiszer-ipari nagyvállalatoknál tavaly stagnált az árbevétel. Míg a Standard & Poor’s 500-as részvényindexe 9 százalékkal emelkedett a múlt évben, addig az S&P Food Index több mint 23 százalékot zuhant. “A befektetők nagyon frusztráltak” – mondja David M. Sealy, a Nabiscóban érdekeltséggel rendelkező Drefus Corp. vállalatirányítási elemzője.
TÚL FIATALOK. Az ágazat vezérigazgatói azonban mindeddig nem rohantak az oltárhoz. Az egyik fő oka ennek az, hogy sokuk viszonylag fiatal. Mint Nomi Ghez elmondta, a Goldmanon belül hozzá tartozó vállalatok kétharmadánál a főnökök a negyvenes éveikben és az ötvenes éveik elején járnak. Szerinte ezek a vezetők azért ódzkodnak a fúzió gondolatától, mert félnek, hogy így kénytelenek volnának megválni hatalmuktól. A Heinz és a Bestfoods tavaly tavasszal eredménytelen egyesülési megbeszéléseket folytattak, s mint a tárgyalásokhoz közeli forrásoktól tudni lehet, az egyik fő kérdés, melyben nem sikerült megegyezni, az volt, hogy ki irányítsa az új társaságot: William R. Jonhson, a Heinz 51 esztendős vezérigazgatója, vagy Charles R. Shoemate, a Bestfoods elnöke, aki 9 évvel idősebb ugyan, de nem kívánt nyugdíjba vonulni.
Máskor a nagy befektetők jelentik a fúzió legkomolyabb akadályát. Így például a Campbell Soup cégnek valamivel több mint 50 százalékát birtokló Dorrance-család régóta hallani sem akar olyan ügyletről, mely megszüntetné a családi ellenőrzést.
Elemzők szerint Dale F. Morrisonnak, a Campbell 51 esztendős vezérigazgatójának márciusi távozása azt jelezheti, hogy Dorrance-ék rájöttek: muszáj gyorsan lépniük, máskülönben elveszítik a legjobb szóba jöhető partnereket. Az élelmiszergyártóknak, úgy tűnik, megjött az étvágyuk.
