Már nem az a legfontosabb, hogy minél haimarabb megszülessen az egységes hírközlési törvény (eht), hanem az, hogy a majdani jogszabály a lehető legjobban vegye figyelembe az előfizetők és a szolgáltatók jogos érdekeit – mondja Tóth Tibor, a Vivendi Magyarország vezető liberalizációs tanácsadója. A piac szereplői tisztában vannak azzal, hogy a tervezett időpontoknál (2001. december 22., illetve 2002. november 1.) korábbi távközlési liberalizáció megvalósítására rendkívül kevés esély maradt. Kisebbfajta csoda kellene ahhoz, hogy a parlament még az idén napirendjére tűzze a törvény megvitatását.
FÉLTETT POZÍCIÓK. Immár az eht ötödik munkapéldánya van forgalomban. A gondos előkészítést indokolja az ágazatba invesztált temérdek pénz. Az eddig elkészült statisztika alapján 1995 és 1998 között jóval 500 milliárd forint feletti értékű beruházást hajtottak végre a területen. S az utóbbi két évben távolról sem állt le a folyamat. A távközlési invesztíciók a nemzetgazdaság összes beruházásainak rendre 7-9 százalékát adták. Érthető tehát, hogy a távközlési szolgáltatók féltik pozícióikat.
A közlekedési tárca hírközlési irodájának vezetője, Baksa Sarolta szerint sem érdemes előrehozott távközlési liberalizációval számolni. Egyrészt a parlamenti vita miatt nem valószínű, hogy a 2002-es céldátumhoz képest sokkal korábban elkészül a törvény, másrészt az Országgyűlés munkarendje miatt a tervezetet már valamikor márciusban be kellett volna nyújtani ahhoz, hogy minden lépcsőt megjárva 2001. január elsején hatályba léphessen. Szerinte nem is lenne értelme sebtében – esetleg komoly hibákkal – “összedobni” a jogszabályt, majd lobbizni a gyors elfogadásért, s mindezt pusztán azért, hogy fél évvel korábban elindulhasson a telefónia minden ágazatában a verseny.
A fogyasztók számára persze mégis csak az lenne a legjobb, ha a liberalizáció minél előbb elkezdődne. Ezt a tárca vezetése is tudja, nem véletlen tehát, hogy Katona Kálmán szakminiszter a legtöbb interjúban elmondja: legalább fél évvel szeretné előrébb hozni a piacnyitást.
A MATÁVON NEM MÚLIK. A távközlésben jelenleg talán egyedül a Matávnak lenne üzleti érdeke a versenypiac korábbi kialakulása, hiszen a cég felkészült a nyitásra, bevezette a másodperc alapú számlázást és valódi telekommunikációs vállalattá vált. Fellegi Tamás, a cég (távozó) vezérigazgató-helyettese szerint a Matáv minden versenytársánál előbb felismerte, hogy a liberalizáció éppen annyi jó üzleti lehetőséget tartogat, mint amennyire veszélyes számára. A cég a tervezettnél korábbi piacnyitásról folytatott tárgyalássorozaton mindvégig kitartott amellett, hogy a liberalizációhoz mindenképpen átfogó törvényre van szükség. “E törvény is csupán deklarálja persze a versenypiac létét, önmagában nem elegendő az ilyen viszonyok kialakulásához” – ismeri el Fellegi.
VESZTESÉGES HELYIEK. A regionális szolgáltatók, az úgynevezett LTO-k ugyan egyetértenek a versenypiac indulásának előrébb hozatalával, ám – így vagy úgy – szeretnék kihasználni a koncessziós szerződésük adta előnyt. Ez azt jelenti, hogy a Matáv szolgáltatási területeire az LTO-k 10 hónappal korábban, míg a regionális szolgáltatók primer körzeteibe a Matáv ugyanennyi idővel később törhet be. Mindemellett a vivendis Tóth Tibor úgy véli, a regionális szolgáltatók számára biztosított előnyök még így is csekélyek. A lakossági üzletág bizonyos szegmensei – így a helyi hálózatok fenntartása – veszteségesek, s a kizárólagosság majdhogynem e területre korlátozódik. Az üzleti kommunikáció pedig már ma is versenypiac, ott a Matávval és más szolgáltatókkal is meg kell küzdeniük.
A történethez azért hozzátartozik, hogy a regionális szolgáltatók a méretgazdaságosság jegyében máris vadásznak egymásra. A Vivendi érdekeltségei a második legnagyobb magyar vezetékes távközlési szolgáltató csoportot alkotják. Nemrég a négy primer körzetben lakossági telefonszolgáltatást nyújtó UTI is beolvadt e csoportba. A piaci koncentráció nemrég kezdődött el, s a Jásztelt felvásároló Vivendi mellett a UPC Magyarország tulajdonosa, a holland UPC is helyezkedik: a Monor Telefon Társaságot vette meg. (Már csak az Emitel és a HTCC maradt egyedül a hazai piacon, ám e két társaságra is élénk az érdeklődés; az utóbbi részvényeit – meg nem erősített információk szerint – a Vivendi igyekszik megszerezni, míg az Emitel-papírok megmaradt 50 százalékát a Matáv “kerülgeti”.)
Bár az alternatív szolgáltatók (ide tartoznak a koncesszióval nem, de hálózattal rendelkező cégek) többször is hangsúlyozták, hogy számukra mindenképpen előnyös lenne a korai liberalizáció, a minisztérium szakemberei e kérdést másképpen látják. Szerintük ugyanis az eredetileg megállapított időpontig, vagyis 2002-ig, az alternatív szolgáltatóknak is van idejük megerősödni, piaci pozícióikat tisztázni, s ezzel előnybe kerülni azon cégekkel szemben, amelyek csak az eht életbe lépése után jelennek meg a távközlési piacon.
