Sajátos helyzetben voltak a magyar vállalatok a tíz évvel ezelőtti politikai rendszerváltáskor. Az 1968-as Új gazdasági mechanizmus eredményeként már kitapinthatóak voltak az irányítási és működési mechanizmusok között olyan elemek, amelyek a piacgazdasági gazdálkodóknál természetesen jelen vannak. Erősítette mindezt a nyolcvanas évek második felében beinduló átfogó – piacgazdasági orientációjú – jogi szabályozó munka. A nyolcvanas évek felsőoktatási, illetve menedzserképző műhelyeiben a fiatal generációk már a piackonform vezetési és szervezési ismeretek egy részét is megtanulhatták.
Az 1990-es politikai rendszerváltás jó lehetőséget teremthetett volna a meglévő piacorientált működési elemek erősítésére, illetve a környező szocialista országokhoz képest lényegesen piackonformabb vállalatvezetői ismeretek kiaknázására, továbbfejlesztésére. Sajnos ez nem így történt: a jogos-jogtalan politikai félelmek miatt a vállalatvezetők jelentős része szinte “megbénult”.
ÉBREDEZÉS. Mindez “besegített” a magyar gazdaság mélypontra kerülésébe. Az “ébredezés” jeleit 1992-1993-ban lehetett talán komolyabban érezni, a mikroszféra szereplői ekkor kezdtek magukra találni, mindez tovább erősödött 1994-1995-ben is. Paradox módon ugyanakkor a makroszféra mutatói nem tükrözték vissza e pozitív jeleket.
Chikán Attila, aki ebben az időben a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem vállalat-gazdaságtan tanszékét vezette, többször nyilatkozott úgy, hogy véleménye szerint jóval több pozitív és kedvező jelenség mutatkozik a vállalatainknál, mint amit makrogazdasági szinten érzékelni lehet. E kutatási hipotézisként is szolgáló megállapítás megerősítésére 1995-ben indította el Chikán professzor, munkatársainak segítségével, a Versenyben a világgal elnevezésű kutatási programot.
Tekintve, az elmúlt évtized legátfogóbb programjának adatfelvétele 1996-ban történt és az eredményeket 1997-ben publikálták, s egy újabb adatfelvétel is történt 1999 februárjában. A friss eredmények éppen a közeli hetekben kerülnek a széles nyilvánosság elé. Munkatársaimmal együtt a kutatáson belül a versenyképességet a szervezetek, az irányítási struktúrák, illetve a vezetők szempontjából vizsgáltuk. Bebizonyosodott, nálunk is igaz az a tétel, miszerint a vállalati versenyképesség a stratégiák, a struktúrák, illetve a döntési mechanizmusok és a vezetési megoldások, valamint maguknak a vezetőknek a versenyképessége által teremtődik meg.
A szervezeti tanulás azt jelenti, hogy egy adott cég és vezetése egyrészt észleli és értelmezi a környezet kihívásait, másrészt ezeket összeveti a meglévő működési normákkal, vizsgálva azok alkalmasságát, s ezek ismeretében megfelelő válaszokat ad a változó környezeti feltételekre. Elmondható: csak a tanulóképes szervezetek tudnak helyt állni, hosszabb távon pedig csak azok képesek versenyben maradni, amelyek rendelkeznek az úgynevezett kétkörös tanulást biztosító képességekkel. Ennél a szervezet offenzív módon, a céljai, normái és értékei folyamatos újragondolásával, kiigazításával igyekszik a környezeti kihívásokra reagálni, sőt azok elébe is menni.
ELSŐ KÖRÖSÖK. Az elmúlt tíz évben a multikkal eleve olyan szervezetek jelentek meg, amelyeknél a fenti képesség elengedhetetlen, hiszen a nemzetközi piacokon vívják a legádázabb csatáikat. Ugyancsak örömteli dolog, hogy kisvállalkozásaink egy jelentős részénél is megfigyelhetjük a kétkörös tanulási képességet. A kutatások azonban azt is bebizonyították, hogy máig igen nagy azon vállalatok súlya, amelyek még az egykörös tanulási képesség fenntartása terén is komoly gondokkal küszködnek. S mivel a rendszerváltás alapvetően végbement Magyarországon, vállalataink versenyképessége döntően a mikroszféra szereplőinek kezébe került, alapvetően e szervezetek vezetőitől függ. Ilyen értelemben kulcskérdés lesz az elkövetkezendő időszakban a tanulóképesség megtartása, illetve erősítése. E nélkül nem beszélhetünk versenyképességről. A nemzetközi tendenciák azt mutatják, hogy a versenyben hosszú távon csak azok a vállalatok képesek helytállni, amelyek folyamatosan megújulnak, profilt módosítanak, diverzifikációs politikájukat képesek gyorsan megváltoztatni, szervezeti kultúrájukat képesek mozgósító erőként használni.
