Gazdaság

NÉMET PÉNZINTÉZETI FÚZIÓ – ÜBERBANK

A Deutsche Bank és a Dresdner Bank fúziója nyomán felálló német kolosszus létrejötte átalakítja Európa és a világ pénzügyi szektorát.

Megérte a fáradságot a több hónapig tartó kimerítő manőverezés: Rolf-Ernst Breuer, a Deutsche Bank vezérigazgatója végre tető alá hozott egy bombasztikus ügyletet. Ha a Deutsche és a Dresdner Bank egyesülésére vonatkozó terve megvalósul, Németország első és harmadik legnagyobb hitelintézete egy 1250 milliárd dolláros eszközállománnyal rendelkező góliáttá olvad össze. Az új Deutsche Bank Európa legnagyobb és a világ második legnagyobb bankja lesz, kétszer akkora, mint az amerikai Citigroup (lásd a grafikont). A fúzió célja az, hogy a Deutsche stabil helyet kapjon a világ szuperbankjainak exkluzív klubjában.

A merész húzást kevesen sejtették március 6-áig, amikor először szivárogtak ki a hírek a tervezett 30 milliárd dolláros ügyletről. Az új bank minden tekintetben hatalmasat markol – s úgyszólván zsebre vágja az eurokötvények kibocsátásának óriási és egyre növekvő piacát. A Deutsche eddig is az első volt ezen a jelenleg évi 840 milliárd dollár értékű piacon, a Dresdner pedig a másodikként követte. Az egyesült banknak erős pozíciója lesz továbbá az értékpapírok és a származékos termékek európai kereskedelmében. A vagyonkezelésre rábízott állomány megközelítheti az ezermilliárd dollárt. A jelentősebb német vállalatok csaknem egyharmadának a Deutsche nyújtja majd a fő banki szolgáltatásokat.

Európa csak a kezdet. A március 8-án a közvélemény elé tárt ügylet figyelmeztetésül szolgál a nagy Wall Street-i bankházak – így a Morgan Stanley Dean Witter és a Goldman, Sachs & Co. – számára, hogy Breuer szándékai szerint csakhamar futniuk kell a pénzük után a globális befektetési banki piacon, ahol pedig hosszú ideje ők az uralkodók. “Az egyesüléssel megteremtődnek azok a szükséges szakmai feltételek és pénzügyi források, amelyekkel még a legnagyobb amerikai bankokat is megelőzhetjük; évek óta akartunk már valami ilyesmit csinálni” – kérkedik a Deutsche egyik vezető tisztviselője.

FUTOTTAK MÉG. Breuer korábban sem rejtette véka alá azt az ambícióját, hogy a Deutschét globális befektetési bankká alakítsa át. Eddig azonban legfeljebb részsikereket ért el. A legtöbb német bankhoz hasonlóan a Deutsche is univerzális bank, azaz egyaránt foglalkozik befektetési és kereskedelmi banki tevékenységgel. Célja eléréséhez tehát Breuernak fel kell pumpálnia a befektetési banki divíziót, majd leválasztania a kereskedelmi banki üzletágat. E stratégiába illeszkedett tavaly júniusban az amerikai Bankers Trust Corp. megvásárlása. Ám hiába fizetett 9 milliárd dollárt, az ügylettel a Deutsche nem tudott bejutni a globális befektetési banki piac legelső vonalába. “A Deutsche teljesen összekuszálta a Bankers Trust csodálatosan működő üzletmenetét” – állítja egy vezető New York-i befektetési bankár.

Miért spekulál hát Breuer arra, hogy egy másik német bank megvétele lesz a megoldás? A Dresdner tulajdonában van a londoni Dresdner Kleinwort Benson (DKB) befektetési bank, amely elég szépen részesedik a vonzó csúcstechnológiai szektorba tartozó vállalatok új részvényeinek nyilvános kibocsátásaiból (IPO). De ezzel együtt is messze elmarad az olyan IPO-nagyágyúk mögött, amilyen a Morgan Stanley és a Merrill Lynch & Co. S bár forgalma alapján az új Deutsche a világ ötödik legnagyobb befektetési bankja lesz, ez elsősorban az alacsony hozamú kötvények jegyzésének köszönhető. Ami az egyesülések és felvásárlások finanszírozását illeti, ebben a piaci szegmensben a Deutsche-Dresdner-páros a futottak még kategóriába sorolható.

GYENGE EREDMÉNYEK. Még a DKB-t mint hozományt figyelembe véve is furcsa eszköznek látszik Breuer nagyszabású ambícióinak valóra váltásához a Dresdner. Ez utóbbi vezérigazgatója, Bernhard Walter azon küszködik, hogy új életet leheljen az 1997-es és 1998-as adóbotrányok nyomán demoralizált bankba. A részvényeseket nem sikerült elkápráztatnia. A McKinsey & Co. tanácsadóinak fizetett csillagászati összegek ellenére a Dresdner csak gyenge eredményeket produkált, kereskedelmi banki üzletága pedig veszteséges.

Breuer mindennek dacára azzal érvel, hogy a fúzió biztosítani fogja azt a pénzügyi erőt és stratégiai összpontosítást, ami nélkül nem tudnának kihívást intézni az amerikai gigászok felé. A Deutschét mostanáig megbénította a csekély hasznot hozó kereskedelmi banki tevékenység. A vezetés éveken át ezzel a rossz teljesítménnyel volt elfoglalva, ami fékezte a bank terjeszkedését a befektetési banki területen – egyben lehetővé tette a Goldman és a Morgan Stanley számára, hogy martalócok gyanánt betörjenek Németországba, s kivegyék a részüket az olyan tetemes nyereséggel járó ügyletekből, amilyen például a Deutsche Telekom privatizációja volt.

Különösnek tűnhet, de az egyesülés révén Breuer levetheti a kereskedelmi banki tevékenység igáját. Azt már korábban is szor- galmazta, hogy a Dresdner kereskedelmi banki fiókhálózatát kapcsolják hozzá a Deutsche online- és bróker-szolgáltatásokat nyújtó Bank24 nevű részlegéhez. Most a Dresdner teljes kereskedelmi banki üzletágát átviszik a Bank24-be, majd az így megnövelt részleget leválasztják, később pedig tőzsdei úton értékesítik; a bevételből a jövőben további felvásárlásokat kívánnak finanszírozni.

Nagyon jól jár a müncheni székhelyű Allianz óriásbiztosító is. A Heinrich Schulte-Noelle vezérigazgató által irányított vállalat 40 százalékos tulajdonrészhez jut a Bank24-ben, aminek fejében nagyrészt lemond 21,7 százalékos Dresdner-érdekeltségéről. Emellett szintén az ügylet részeként – a Deutschéban meglévő 5 százalékos tulajdonhányadáért cserébe – megkapja a bank hatalmas alapkezelő leányvállalatát, a DWS-t. Az Allianz egyik fő célja pedig éppen a vagyonkezelési üzletág kiépítése. “Az igazi nyertes valószínűleg az Allianz lesz, s nem a két bank valamelyike” – véli Matthew Czepliewicz, a londoni Salomon Smith Barney banki elemzője.

Függetlenül attól, hogy a Breuer előkészítette ügylet meghozza-e a vezérigazgató által globális léptékben remélt hasznot, annyi bizonyos, hogy alaposan föl fogja rázni az európai pénzügyi szolgáltatási szektort. Elemzők szerint csak idő kérdése, hogy a Németország negyedik legnagyobb bankjának számító Commerzbank vételi ajánlat célpontjává váljon – méghozzá vélhetőleg egy ellenséges ajánlaté, mivel Martin Kohlhaussen vezérigazgató mindig is ellenezte, hogy a bankot felvásárolják. A Commerzbank a maga 380 milliárd dolláros eszközállományával és 19 milliárd dolláros piaci kapitalizációjával túl nagy ahhoz, hogy mellékszereplő legyen, viszont túl kicsi ahhoz, hogy felvegye a versenyt az új Deutschéval és a hozzá hasonlókkal. A német mezőnyben a második helyen álló Bayerische Hypovereinsbank (HVB) úgyszintén rá fog kényszerülni eddigi, önállóságra építő stratégiájának újragondolására.

HEVES KÜZDELEM. Németország szomszédai csakugyan egyesülési lázban égnek hónapok óta. Az európai pénzügyi szektorban eddig végbement ügyletek többségét a belföldi konszolidáció logikája vezérelte. Számos piacon azonban – így Spanyolországban, Hollandiában és Svájcban – a folyamat gyakorlatilag már lezajlott, s ennek fényében nagyon is elképzelhető, hogy a Deutsche akciója nemzetközi ügyletek hullámát váltja ki az egymással szemben lépéselőnyre törekvő külföldi riválisok körében. Elemzők szerint a holland ING Group és az ABN Amro, a spanyol Banco Santander Central Hispanio, s esetleg a svájci Credit Suisse Group lehetnek azok a bankok, amelyek részéről gyors válasz várható. A Credit Suisse tavaly már megkörnyékezte a Commerzbankot, és ágazati pletykák szerint az ABN Amro is érdeklődik iránta.

A német bankok mostanáig kívülállókként szemlélték ezt a lázas násztáncot. Ennek oka részben az, hogy a védett és szubvencionált állami pénzintézetek a német bankpiacnak még mindig több mint felét ellenőrzik. Ezenkívül a német adórendszer is komoly gátja volt a konszolidációnak. Ha egy vállalat elad egy másikat, az ebből származó nyereség után 60 százalékos tőkenövekmény-adót kell fizetni, ami már büntetéssel ér föl. A jövő év elejétől azonban az ilyen értékesítések adómentesek lesznek (Figyelő, 2000/2. szám), ez pedig “katalizátorként szolgálhat” – vélekedik Johannes Reich, a frankfurti B. Metzler seel. Sohn & Co. magánbank értékpapír-piaci kutatási részlegének vezetője.

Az adó eltörlése kétségkívül máris figyelemre méltó módon egymás felé tereli a vállalatvezetőket – és megszünteti az ügyleteket eddig akadályozó érdekellentéteket. Ez az egyik ok, amiért az Allianz biztosító, amely egyébként a hosszú ideje a Deutsche egyik legádázabb vetélytársa, rábeszélte a Dresdnert az egyesülésre. Tavaly szeptemberben Breuer még eredménytelenül tárgyalt arról, hogy költségcsökkentés céljából vonják össze a Deutsche és a Dresdner kereskedelmi banki üzletágait. Miután az Allianz részéről elutasításra talált, a Commerzbank felvá- sárlása ügyében kezdett puhatolózni, de ott sem járt sikerrel.

Az Allianz eközben azzal próbálkozott, hogy a Dresdnert a HVB-vel egyesítse, mely utóbbiban szintén jelentős tulajdonhányada van. Az elképzelés azonban zátonyra futott, mert a HVB igazgatótanácsa ellenezte. Januárban aztán a Dresdner csalódott vezérigazgatója ismét megkereste a Deutschét, majd tárgyalt az ötletről Schulte-Noellével, aki úgy ítélte meg, hogy végső soron van értelme a Deutschéval kötendő fúziónak.

Breuer tervei természetesen felvethetnek versenyszabályozási problémákat. Úgy tűnik azonban, hogy az illetékes szervek – tekintettel az európai bankok túlságosan is nagy számára – belátják a fúziók szükségességét, s csak ritkán ellenzik ezeket a megaügyleteket. Vannak ugyanakkor más komoly akadályok. Két pénzügyi csoport sikeres egybeolvasztása mindig óriási feladat. Emellett Németországban nem könnyű elbocsátásokat végrehajtani, minél fogva a két partnernek nehézségei támadhatnak abban, hogy belföldön elérjék a kívánt megtakarításokat.

KAMATOZÓ KAPCSOLATOK. Breuer szemlátomást arra törekszik, hogy a Deutschét Németország és Európa leghatalmasabb vállalati és intézményi bankjává tegye. Miután a gyenge kereskedelmi banki üzletág visszahúzó ereje többé nem okoz fejfájást, a Deutsche a korábbinál jobban tudja majd kamatoztatni a vállalati szférával fenntartott szoros kapcsolatait, s ezáltal komoly hasznot húzhat az Európa üzleti arculatát jelenleg átformáló szerkezetátalakítási, valamint egyesülési és felvásárlási boomból.

Kétségkívül ez az, amire Breuer számít. Csakhogy minden pénzügyi ereje ellenére az új bank híján lesz a tapasztalatoknak a vállalati pénzügyi tanácsadás terén; márpedig a jutalékok itt a legvaskosabbak, és az amerikai riválisok itt tettek szert a legnagyobb előnyre. Az új Deutsche globális titán lehet ugyan, ám ambiciózus főnöke esetleg kénytelen lesz újfent azzal szembesülni, hogy bár a méret sokat számít, egy globális befektetési bank kiépítése mégiscsak többről szól.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik