Michel-Marc Delcommune eddigi legnagyobb kudarcának azt tartja, hogy három hónap után még nem érti a magyar beszédet.
Húszéves korában nagyon érdekelték a szénhidrogének, ezek a teljesen tiszta és természetes vegyületek. “Egészen mások mint a visszataszító nyersolaj” – bizonygatja ifjúkori pályaválasztásának helyességét Michel-Marc Delcommune, a Mol Rt. nemrégiben kinevezett, 51 éves pénzügyi vezérigazgató-helyettese. Az először vegyészmérnöknek tanult belga szakember azóta is hű maradt alapszakmájához.
Mivel Belgiumban csak egy olajtársaság működik, az egyetem után nagy választék nem volt: a PetroFinánál helyezkedett el, ahol 27 év alatt a legkülönfélébb pozíciókba került – vegyésztől kezdve számítógépes szakemberen keresztül gazdasági elemzőig.
Delcommune hamar ráébredt, csak akkor bízhat a tartósan felívelő karrierben, ha a pénzügyi szakismereteket is elsajátítja. Egy 1975-ös amerikai kormányzati ösztöndíj ehhez kapóra jött: a Cornell Universityn MBA-diplomát szerzett.
Kollegái éppen ezt a kettős – mérnök és közgazdász – hátteret tartják legfőbb erényének. “Ismeri a szakma minden csínját-bínját” – állítja egy, a cégnél középvezetőként dolgozó szakember. Ez is közrejátszhatott abban, hogy a – legalábbis a hazai gyors menedzserkarrierekhez képest – viszonylag lassú, de folyamatosan felfelé ívelő pályát befutó menedzser szinte belépése után azonnal vállalta, hogy részt vesz a cég londoni road show-ján.
NYELVI NEHÉZSÉGEK. A Belgium vallon részéről, a déli Charleroi-ból származó csúcsmenedzser a PetroFinánál töltött évei alatt szabályosan körbeutazta a világot; hosszabb időt töltött Kanadában és több afrikai országban, így Zaire-ban, Kongóban és Angolában. Szülővárosát nem túl szép, ipari városnak titulálja, amelyet 17 éves korában elhagyott, és huzamosabb időt azóta sem töltött ott. “Talán ezért tudok ilyen könnyen alkalmazkodni az új helyekhez” – meséli, miként lehet a szükségből erényt kovácsolni. Az angolai hétköznapokra némi nosztalgiával gondol vissza. “Hat hónap elteltével már meg tudtam magam értetni portugálul.” Magyarországon nagyobbak a nyelvi nehézségek; három hónap után még egyáltalán nem tudja követni a magyarul folyó diskurzust, és barátai sem sok jóval kecsegtetik: az alapszintű nyelvtudás elsajátításához szerintük 18 hónap kell.
Az előző költözködésnél bezzeg egyáltalán nem voltak nyelvi problémák. Amikor 1998 decemberében a francia Total megvette a PetroFinát, Delcommune Brüsszelből Párizsba települt át. A nyelvi azonosság persze nem minden, az új munkahely szakmailag nem váltotta be a hozzá fűződő reményeket. “Noha nem voltam elégedett a TotalFinánál betöltött pozícióval, nem hirdettem meg magam a munkaerőpiacon” – vall a közelmúltbeli bizonytalankodásairól.
Mint a mesében, jött a felmentő sereg. “Egy, 30 éve az olajiparban dolgozó, most viszont egy német bank tanácsadójaként tevékenykedő amerikai barátom találkozott Csák Jánossal, akitől azt hallotta, hogy a magyar olajipari társaság nyolc hónapja pénzügyi igazgatót keres”. A Mol elnöke – akit “a bizalom és az elkötelezettség emberének nevezett” – érzékelhetően mély benyomást tett rá.
Feltételt saját bevallása szerint nem szabott, az új igazgatóság stratégiai elképzelései, víziói láthatóan magával ragadták. Karrierje szempontjából nem tekinti visszalépésnek a Molnál betöltött pozíciót, noha a Fina jelenlegi piaci értéke háromszor akkora, mint a magyar társaságé. A perspektívák azonban a felzárkózó piacokon – így Magyarországon is – szerinte jobbak. Itt az olajiparban, a nyugati 1-2 százalékkal szemben, 4-5 százalékos növekedés várható, s kedvezőnek tekinthető a befektetői háttér is, hiszen a Molban 51 százalékot birtokolnak a nemzetközi intézmények.
A magyar munkatársak felkészültségéről Delcommune-nek ambivalens véleménye van. “Nagyon tetszik az itt tapasztalt professzionalizmus, többeknél hiányzik viszont a külföldön szerzett tapasztalat. Hosszabb távon az a kívánatos, hogy a szaknyelvet a kollegák nemzetközi cégeknél sajátítsák el.”
KEDVEZŐ HELYZET. A Mol “regionális bajnokká” szeretne válni a régióban; ehhez most kedvező a helyzet – legalábbis a pénzügyi igazgató meglátása szerint. A világ 15 vezető olajcége közül 11 már egyesült; ezek a vállalatok most a fúzióval vannak elfoglalva; nincs idejük mással foglalkozni. A nemzetközi olajóriások emellett most főleg a kitermelésre fektetnek kiemelt hangsúlyt – márpedig Közép- és Kelet-Európa e tekintetben nem jön számításba. A Molnál most elsőrendű feladat a finomítás racionalizációja – a nagyok viszont erre nem akarnak nagyobb erőforrást áldozni. A külföldi cégek ráadásul nem szeretik a szabályozott piacot, így kivárnak, míg megtörténik a várva várt dereguláció.
Mindebből következően Delcommune szerint a Mol, a horvát INA és a szlovák Slovnaft számára két lehetőség kínálkozik: vagy megmaradnak nemzeti keretek között, s később egy nagy külföldi vállalat részévé válnak, vagy pedig regionális ellátóvá növik ki magukat, optimalizálva erőforrásaikat. A belga szakembernek nincs kétsége afelől, hogy az új horvát kormány is rábólint a Mol-INA egyesülésre, jóllehet most, a parlamenti és az elnökválasztás heteiben a tárgyalások lelassultak. “Jó ehhez magunk mögött tudni a magyar kormány támogatását” – ismeri el, hogy erőfeszítéseiket az állam is vállalja.
A gázárképlet kapcsán viszont már koránt sincs ekkora összhang a Mol és a kormányzat között. A Mol-részvények alacsony árfolyamát teljes mértékben ennek a számlájára írja. “Amíg ebben az ügyben nem születik megoldás, addig a kurzus ilyen alacsony szinten marad.” Legkésőbb az uniós csatlakozáskor azonban mindenképpen szükség lesz további deregulációra.
A történelem és főleg a technológiai változások iránt hobbiszinten érdeklődő Delcommune szerint hosszabb távon európai gazdaságnak is az Egyesült Államok példáját kell követnie. Azt azért elismeri, hogy a szabad piachoz vezető út az öreg kontinensen rögösebb, már csak a nemzetállami érdekütközések miatt is.
MICHEL-MARC DELCOMMUNE 1949-ben született a belgiumi Charleroi-ban. Vegyészmérnöki diplomáját a Liege-i egyetemen szerezte.
1972-től 1998-ig a belga PetroFina alkalmazottja volt. 1981-ben a közép-afrikai leányvállalat vezetőjévé, 1984-ben az angolai leányvállalat pénzügyi vezérigazgató-helyetteseként, 1990-től az anyacég pénzügyi igazgatójaként és vezérigazgató-helyetteseként dolgozott; 1992 májusától tagja volt a PetroFina igazgatóságának. 1998 decemberétől a TotalFina cégnél az olajfinomító és a marketing divízió egyik vezetőjeként tevékenykedett.
1999. október 11-től a Mol Rt. pénzügyi igazgatója, vezérigazgató-helyettese, és a háromtagú irányító bizottság tagja.
Anyanyelvén kívül angolul, hollandul és portugálul beszél.
