A pénz beszél. Legalábbis előbb-utóbb megszólal. Klaus Esser, a Mannesmann vezérigazgatója ezt az ősi igazságot tarthatta szem előtt, amikor úgy döntött: egyelőre nem indul befektetővadászó turnéra, hogy meghiúsítsa a Vodafone AirTouch 128 milliárd dolláros kivásárlási tervét (Figyelő, 1999/48. szám). Esser tehát kivár, s érdeklődve figyeli, miként próbálja vonzóbbá tenni az ajánlatot a brit-amerikai mobiltelefon-óriás vezérigazgatója, Christopher C. Gent. Bár a Vodafone-részvények 10 százalékát birtokló hongkongi székhelyű Hutchison Whampoa, november 23-i bejelentése szerint, egyetért a Mannesmann elutasításával, a távközlési piac bennfentes szemlélői úgy vélik: a kérő hajlandó lesz kedvezőbb feltételeket kínálni. Már csak azért is, mert az üzlet nyomán Európa legnagyobb mobiltelefon-szolgáltatója jöhetne létre.
Az egykor állami tulajdonú európai telefontársaságok mindenesetre megijedtek az új telefonóriás esetleges megjelenésétől. A félelem jogosnak tűnik, a Vodafone-Mannesmann páros ugyanis – kihasználva azt, hogy az idén megszerzett AirTouch amerikai hídfőállást is biztosít a csoport számára – az utazó üzletemberek számára olcsóbb és szélesebb körű szolgáltatást nyújthat, akár a tengerentúli telefonbeszélgetések területén is. “A Vodafone uralja majd a következő évek mobil-piaci növekedését” – állítja Andrew Moffat, az ABN-Amro londoni távközlési elemzője.
Néhány szakértő szerint kevéssé valószínű, hogy Gent megálljon a Mannesmann-nál. Példaképe ugyanis az a Bernard J. Ebbers – az MCI WorldCom vezetője -, aki mintha futószalagon vásárolná ki a telefonszolgáltatókat. A Vodafone vezérigazgatójához közel álló források úgy tartják: ha Gent kudarcot vall a Mannesmann-nál, akkor kivásárlási ajánlataival várhatóan továbbszáguld Skandináviától Spanyolországig. Esser pedig kulloghat utána piacról piacra.
Az egykor monopolhelyzetben lévő európai telefontársaságok önvédelmi stratégiája egyszerű: megpróbálnak nagyra nőni. Azt ugyanis a Deutsche Telekom (DT) élén álló Ron Sommertől az Olivetti-vezér Roberto Collaninóig valamennyi távközlési vállalat vezetője felismerte, hogy a 200 milliárd dolláros európai piacon csak az óriáscégek szűk köre tud megélni. A túlélés kulcsa a terjeszkedés, a távközlési vállalatoknak tehát nem csak a hagyományos nemzeti keretekről kell elfeledkezniük, hanem arról a szigorú elkülönítésről is, amit korábban szükségesnek hittek a vezetékes, illetve a mobiltelefon, sőt, az internet terén nyújtandó szolgáltatásoknál. Minél több piacon minél több szolgáltatással jelen lenni – ez lett a költségcsökkentés, közvetve pedig a talpon maradás általános stratégiája.
Az utóbbi egy hónap fejleményei azt mutatják, hogy a növekedési verseny már megkezdődött. A DT megvett egy kisebb francia telefonvállalatot, a SIRIS-t, a British Telecom (BT) pedig növelte részesedését a mobiltelefon-szolgáltatást nyújtó müncheni Viag Interkomban. A felvásárlási láz fokozódásával a lehetséges célpontok száma gyorsan csökken, amint azt az egyik spanyol telefontársaság vezetője is megfogalmazta: “A vásárlási mánia erősödik, miközben megvásárolható vállalatokból hiány van a piacon”.
SAVANYÚ NARANCS. Szakértők szerint – a Vodafone-Mannesmann mellett – 2003-ra mindössze három egykori távközlési monopólium osztozhat majd az európai piacon. A túléléshez valószínűleg amerikai partnerre, esetleg tulajdonosra lesz szükség. A jövő óriáscégei számára “a tengerentúli kapcsolat fontosabbá válik, mint az európai határokon átnyúló együttműködés” – véli egy európai telefonkészülék-gyártó vállalat vezérigazgatója. Az amerikai távközlési óriáscégek – az MCI WorldCom, az SBC Communications és a Bell Atlantic – mindenesetre árgus szemekkel figyelik a lehetséges partnereket.
Jelenleg a hálózat nélküli szolgáltatók piaca tűnik a legértékesebbnek, és a legmagasabb árat azért az Orange-ért kínálhatják, amelyet éppen a Mannesmann vett meg 32 milliárd dollárért nem sokkal a Vodafone ajánlattétele előtt. Ahhoz ugyanis, hogy a Vodafone-Mannesmann házasságot elfogadtassák az Európai Unió trüsztellenes hatóságával, vélhetően meg kell válni a brit mobilszolgáltatótól. Ezzel viszont esetleges versenytársait hozza kedvező helyzetbe, az Orange-nak ugyanis – jól csengő márkanevén túl – nemcsak a dinamikusan fejlődő brit piacon van kellemes mértékű részesedése, hanem Svájctól Belgiumig egyéb országokban is Európa-szerte.
A Michel Bon vezette France Télécom lehet az Orange legvalószínűbb felvásárlója, minthogy a terjeszkedési ambíciókkal rendelkező többi európai vállalat (BT, DT és Vodafone) már megvetette lábát a vezeték nélküli szolgáltatások brit piacán. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Bon könnyű helyzetbe került, hiszen a tengerentúli érdeklődés, többek között az MCI vagy az SBC részéről ennél az ügyletnél is kiélezett küzdelemhez vezethet. A Vodafone vezérigazgatója természetesen abban érdekelt, hogy minél magasabb áron váljanak meg az Orange-tól, hiszen – mint azt egy Mannesmannhoz közelálló bankár állítja – alacsony eladási ár esetén “Gent saját vállalatának értékét is csökkenti”.
Amíg a francia Michel Bon Nagy-Britannia felé ácsingózik, a német Ron Sommer a francia piacon terjeszkedne. A SIRIS-ért november közepén kifizetett 728 millió dollár révén a DT csupán elenyésző részesedéshez jutott Európa második legnagyobb piacán. Sokkal vonzóbb célpont lehet az internetes szolgáltatások széles körét is nyújtó, óriási médiabirodalommal rendelkező Vivendi konglomerátum, amelynek mindezek mellett meghatározó részesedése van a második legnagyobb francia mobilszolgáltatóban, az SFR-ben. Ha még hozzávesszük, hogy a Vivendié a világ legnagyobb vízmű üzlete is, könnyen belátható, hogy ekkora falat nem lehet olcsó, lenyelése legalább 70 milliárd dollárba kerülne. A francia piac persze becserkészhető az ottani hármas számú mobilszolgáltató, a Bouygues Télécom megszerzésével is. Az olcsónak tűnő megoldás is egyre drágábbá válik azonban, a lehetséges kivásárlásról szóló pletykák hatására ugyanis a részben a hírhedt francia iparmágnás, Francois Pinault tulajdonában lévő Bouygues részvényeinek árfolyama 25 százalékkal emelkedett.
KÖTÖTT STRATÉGIA. Míg az északiak terjeszkednének, a spanyol és olasz távközlési vállalatok védekeznek. Juan Villalonga, a spanyol Telefónica vezérigazgatója a potenciális kivásárlók elriasztására a részvényárfolyam felfuttatását tervezi. A stratégia kezdeti lépéseként november második felében nyilvános részvénykibocsátás formájában piacra dobta a vállalat internetszolgáltató részlegét, a Terra Networksöt. Az ügylet 10 milliárd dolláros bevételt eredményezett. Ez jócskán megemeli a Telefónica vételárát a megszerzését áhító vállalatok számára. Villalonga a vállalat jelenlegi 60 milliárd dolláros piaci kapitalizációjának növelése érdekében további európai és latin-amerikai mobilszolgáltató érdekeltségek leválasztását és értékesítését fontolgatja.
Hasonló stratégiát alkalmazna az Olivetti főnöke, Roberto Colaninno is. Bár a vállalat a Telecom Italia 33,3 milliárd dolláros tavalyi felvásárlása nyomán vezető pozícióban van az olasz mobilpiacon, a vezérigazgató és a részvényesek közti nézeteltérés az alacsony részvényárfolyamban is tükröződik. Colaninno – miután az eddigi átszervezés nem segítette elő cége 21 milliárd dollárra rúgó adósságának lefaragását – ugyancsak az internetszolgáltató részleg leválasztását és önálló értékesítését tervezi.
Az európai mobilszolgáltatók a túlélés érdekében nagyjából közös stratégiát követnek, közben azonban nem szabad megfeledkezniük a vezetékes szolgáltatásokról sem. A nagysebességű vezetékes megoldás ugyanis máig az adatátvitel legolcsóbb módja. Erre épült a Mannesmann-vezér, Esser stratégiája is, aki Genttel ellentétben komoly perspektívát lát a vezetékes és a mobiltelefon kombinációjának kifejlesztésében. Ám ha a Vodafone sikerrel jár a német vállalatnál, Gent – legalábbis elemzői vélekedések szerint – várhatóan leválasztja és önállósítja majd a Mannesmann vezetékes részlegét. Ha mégis vonzó befektetési célpontot látna ebben az üzletben, inkább valamelyik amerikai tulajdonú új telefontársaságot választaná, például azt a Viatelt, amely éppen óriási száloptikai hálózatot épít Európában.
Š Business Week
