Ha a puszta akaraterőért is osztanának olimpiai aranyat, Juan Antonio Samaranch jó eséllyel állhatna rajthoz. Azóta, hogy először korrupciós vádakkal illették a 2002-es téli olimpia rendezési jogát elnyerő Salt Lake City pályázatát, a NOB 79 éves, napbarnított arcú, ezüstös hajú elnökét többször is lemondásra szólították fel – ám ő rendre minden támadást visszavert. Sőt, azzal, hogy sikerült maga mellé állítania olyan támogatókat, mint a Coca-Cola és a Visa, biztosította az olimpia pénzügyi jövőjét, és a maga oldalán tudta tartani a játékok befolyásos televíziós közvetítőjét, az NBC-t is.
Most viszont minden megváltozhat. A NOB a napokban zajló lausenne-i rendkívüli ülésén reformcsomagot kíván elfogadni. Ezt követően Samaranch Washingtonba utazik, hogy a reformokra a december 15-i kongresszusi meghallgatáson is rábólintsanak. “Túl leszünk a krízisen” – állítja az elnök.
Optimizmusa talán kissé túlzott. Samaranch lázas ténykedése többek között arra a tényre hívja fel a figyelmet, hogy a világ legnagyobb, legköltségesebb sporteseményének fényes üzleti jövőjét még a legkínosabb incidensek sem tehetik tönkre. A bírálók ettől azonban még nem hallgatnak el. Tovább küzdenek az újonnan alapított doppingellenes világügynökség (WADA) NOB-fennhatósága ellen, s állítják: az úgynevezett reformok csak arra szolgálnak, hogy legalább egy évtizeddel kitolják a NOB valódi felelősségre vonhatóságát. Akkorra, amikor a jelenlegi autokrata elnök már feltehetően tényleg megválik posztjáról.
Az azúrkék Genfi-tóra néző, sötét faborítású, óvilági stílusú irodájában folytatott beszélgetésünk során a sokat támadott Samaranch még győzelmi jelentése közben is idegesnek és védekezőnek tűnik. Egy titkár brit újságkivágást mutat neki, amelyben azzal vádolják, hogy fehérneműt vásárolt egy fiatal újságírónővel. “Még csak nem is ismerem” – tiltakozik, érezhetően megbántottan. Acélkék öltönyében fészkelődve egy nagyítóüveget babrál. Az állítólagos hatalom- és luxusszeretetét feszegető kérdésekre felindultan és dühödten válaszol. “A helikopteres utazásokról és hatalmas lakosztályokról kerengő történetek mind szamárságok – jelenti ki -, egy egyszerű szállodai lakosztályban lakom.”
A FRANCO-TÉNYEZŐ. Samaranch sok mindennek nevezhető, de egyszerűnek nem. Több mint harminc éven át támogatta a spanyol diktátort, Francisco Francót, egészen a katalóniai tartományi kormányfői posztig emelkedve. “Az, aki nem spanyol és nem élt azokban az időkben, nem értheti, mi történt Spanyolországban” – állítja Samaraanch.
Miután 19 évvel ezelőtt átvette a NOB vezetését, Samaranch meggyőzte a svájci kormányt, hogy adjon a szervezetnek non-profit, területen kívüli státust. Így nem kötelesek közzétenni részletes pénzügyi kimutatásokat. A NOB elnökeként Samaranch maga nevezte ki a jelenleg 102 tagú testület többségét – legtöbbjük megbízatása életre szóló. A közép- és kelet-európai tagok közül sokan volt kommunista hivatalnokok, az ázsiaiak közül pedig nem egy áll kapcsolatban volt diktátorokkal. “Kész ördögi kör” – véli Jens Weinreich, a Pénzes játékok című, a NOB-ot leleplező német nyelvű könyv társszerzője.
A Salt Lake Cityvel kapcsolatos, s végül tíz – jutalomutazásokat, csúszópénzt és más külön juttatásokat elfogadó – NOB-tag kizárásához vezető botrány 1998. decemberi kipattanása óta a tagoknak, néhány kivételtől eltekintve, megtiltották, hogy a pályázó városokba utazzanak. Samaranch felkérte a PricewaterhouseCooperst, hogy készítsen részletes pénzügyi jelentést a szervezetről. És felállt egy reformbizottság, amelyben olyan illusztris személyiségek kaptak helyet, mint Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter, Boutros Boutros-Ghali, az ENSZ egykori főtitkára és Peter V. Ueberroth, az amerikai profi baseball bajnokság korábbi intendánsa. A várhatóan decemberben elfogadandó javaslataik között szerepel a NOB-tagok hivatali idejének nyolc évre való csökkentése (bár újraválaszthatóak maradnának), a 70 éves korhatár, valamint az, hogy a bizottságban helyet kell kapnia 15 aktív sportolónak is. “Nagytakarítást csinálunk” – nyilatkozta Samaranch.
Azért nem egészen. A jelenlegi tagságra nem vonatkozik a nyugdíjazási szabály és újraválasztásuk is csak 2008-ban válik először esedékessé. És még azt követően is a NOB elnöke és egy néhány tagot számláló választási bizottság jelöli majd – vagy a NOB terminológiáját használva – “kooptálja” a jelölteket. “A tervezett jelölési és választási rend nem átlátható – panaszkodik Andrew Jennings, Samaranch egyik legádázabb kritikusa -, még mindig port próbál hinteni a világ szemébe.”
Samaranch szerencséjére az olimpiai játékok dúsgazdag vállalati támogatóit mindez nem túlzottan érdekli. Dick Ebersol, az NBC sportigazgatója – mint ismert, e társaság 705 millió dollárt fizetett a jövő szeptemberi sidneyi olimpia közvetítési jogaiért – maga is ott ült a reformbizottságban. A 11 főszponzor közül egy sem vonult vissza, vagy kérte a feltételek újratárgyalását. A Visa megújította a 2004-es athéni játékokra szóló szerződését, a Coca-Cola pedig már 2008-ra is bejelentkezett. A vállalati támogatások 1997 és 2000 között elérték az 500 millió dollárt, az ezt követő négy évben pedig 600 millió dollárra rúgnak majd. “Mikor szponzoraink látták, hogy komolyan gondoljuk a nagytakarítást, ők lettek a legelkötelezettebb támogatóink” – mondja a NOB marketingigazgatója, Michael Payne.
Felhagyott Samaranch lemondásának követelésével még a legkritikusabb vállalati szponzor, a John Hancock Mutual Life Insurance életbiztosító elnöke, David D’Alessandro is – aki pedig korábban felmondta a közeledő sidneyi nyári játékokon esedékes 20 millió dolláros televíziós reklámkampány tárgyalásait. “Samaranch, Kissinger és Ueberroth kiváló munkát végeztek” – nyilatkozta D’Alessandro, aki most ismét nyitott arra, hogy megújítsa támogatását.
Ez a 180 fokos fordulat persze legalább annyira betudható hideg pénzügyi számításnak, mint a NOB belső demokráciájába vetett őszinte bizalomnak. Az olimpia túl ritka lehetőség, hogy csak úgy lemondjanak róla. Az 1996-os atlantai nyári játékokat a világ több mint 200 országában közvetítették, s az eseményeket a becslések szerint összesítve 20 milliárd tévénéző figyelte. “Az olimpia a nemzetköziség és a patriotizmus egyedülálló egyvelege” – véli Rick Burton, az oregoni állami egyetem Warsaw Sports Marketing Centerének igazgatója. “Sok száz vállalat kész nagyon sokat áldozni azért, hogy neve összekapcsolódjon a győztesekével.”
Mi több: marketingfelmérések tanúsága szerint, amint kigyúl az olimpiai láng, a közvélemény figyelme a botrányokról a verseny felé fordul. “Szeptemberi felméréseink szerint az olimpiai játékok nevén nem esett folt” – állítja Payne -, az emberek nem a szponzorokat hibáztatják.” Az NBC szerint az olimpiai reklámeladások – 30 másodperc 600 ezer dollárba kerül – a tervezettnél gyorsabban haladnak. “Nem hiszem, hogy a botrány – feltéve, hogy a sportolókat nem érinti – maradandó benyomást tenne az embereknek az olimpiáról alkotott véleményére” – bizonygatja Ebersol.
Az olimpia szervezői egyetértenek. Állításuk szerint pontosan ezért kardoskodtak a november 15-e óta működő, lausanne-i székhelyű WADA létrehozása mellett. A NOB-nak 25 millió dollárjába került az új ellenőrző hatóság felállítása, de Barry R. McCaffrey, az Egyesült Államok országos drogstratégiai igazgatója szerint kérdéses, hogy a doppingellenes hivatal “a szükséges mértékben független-e a NOB-tól”. Véleménye szerint egész évben előre be nem jelentett vizsgálatokat kellene végezni.
MEGHALLGATÁS. Az ehhez hasonló kritikai észrevételek szerepelnek a Fred Upton michigani republikánus szenátor elnökletével levezetendő képviselőházi albizottsági meghallgatás napirendjén. Ha Samaranch nem meggyőző, a kongresszus büntetésképpen megvonhatja például a NOB-tól az adómentességet. De még ha sikerül is hitelesen képviselnie álláspontját, a gyanú árnyéka vélhetően még sokáig ott lebeg majd az olimpiai mozgalom átláthatóságába és tisztességességébe vetett hit felett.
WILLIAM C. SYMONDS, BOSTON
STEVE BRULL, LOS ANGELES
Š Business Week
