Még a nyolcvanas évek közepén keresett meg a Kecskeméti Konzervgyár két optikai szakértőt – Wenzel Klárát és Ábrahám Györgyöt -, hogy a külföldi megrendelők reklamációját megelőzendő, készítsenek olyan eszközt, amellyel pontosan mérhető a paradicsompüré színe. Ezzel kezdődött a színtévesztést korrigáló szemüveg története.
A kecskemétiek abban az időben állandóan ki voltak téve a német kereskedők szeszélyének: azok vagy átvették a magyar szószt, vagy – a nem megfelelő színre hivatkozva – nem. Az objektív színmérő műszer hamar elkészült, a német háziasszonyok elégedettek lehettek, de az alkotómunka elgondolkodtatta a mérnököket. “Amikor kezdetben a detektor a megfelelő hullámhosszú piros színtartományban nem működött, kicseréltük az elérakott szűrőket. Egy idő után a szűrő már tökéletesen illeszkedett a detektorhoz, ekkor rájöttünk, hogy valójában úgy lát, mint egy átlagos színlátó – ismerteti a kezdeteket Ábrahám György -, ha pedig ez működött egy detektorral, akkor működik a színtévesztő emberi szemmel is. Adjunk neki egy színszűrőt és korrigáljuk, hogy olyan legyen, mint az egészséges színlátók látószerve.”
Az alapgondolatot tett követte, és a Magyar Optikai Művek (MOM) segítségével megkezdődtek az első kísérletek a színtévesztés korrigálására. Végül egy magyar származású amerikai mérnök, Szappanos János segítségével sikerült működő szemüvegeket gyártani, ő az Egyesült Államokban gőzölte a lencséket a Ábrahámék “receptje” alapján. A lencsék fejlesztésével párhuzamosan született meg a színtévesztés típusának és mértékének mérésére alkalmas műszer; ezt és a korrekcióra vonatkozó elméletet a feltalálók az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) támogatásával szabadalmaztatták. A találmány hasznosítására a kutatók 1994-ben Coloptik néven kft.-t hoztak létre, a fejlesztéseket a cég ügyvezető igazgatója, Duha Tibor finanszírozta. A mintaszemüvegek és a színtévesztés mérésére szolgáló műszer hazai előállítására az Opticoat Kft. részvételével nyílt lehetőség.
A diagnosztizáló készüléket és a szemüvegeket önkénteseken próbálták ki. A színtévesztők tódultak a Műegyetemre; amikor már több mint hatszázan fordultak meg a finommechanikai optikai tanszéken, a feltalálók rádöbbentek, hogy a szemüvegekre és a műszerre óriási az igény.
Ahhoz azonban, hogy az alapkutatástól eladható termékig jussanak el, illetve a nagyszerű felfedezésből közkincs legyen, elengedhetetlenné vált a kockázati tőke bevonása. Csak a kockázati befektető hajlandó ugyanis kellő rizikóvállalási készséggel és dollármilliós ráfordítással piacképes termékké változtatni az ilyen jellegű találmányokat. A két magyar tudós az Első Magyar Alap (First Hungary Fund) kezelőjét, a Róna és Társai Rt.-t az OMFB segítségével találta meg. “A feltalálók finanszírozókra, mi pedig a befektetési lehetőségre vadásztunk – mondja Bodor András, a Róna és Társai elemzője. Volt már egészségügyi típusú befektetésük – például a Biorex, amely a cukorbetegség komplikációnak kezelésére szolgáló gyógyszert fejleszt -, de a színtévesztés témája számukra is új volt. Végül is azért tetszett meg nekik a lehetőség, mert jól definiált problémáról van szó, amivel a tudomány Ábrahám György és Wenzel Klára előtt nem tudott mit kezdeni.
A feltalálók 1997-ben találkoztak először a kockázati tőkésekkel, majd az ígéretes megvalósíthatósági tanulmány ismeretében, valamint pénzügyi és jogi kutatómunka, egyeztető üzleti tárgyalások után 1997 októberében megalapították a Coloryte-ot, amely 1998 januárja óta részvénytársaságként működik. Az alap 12,4 millió dollárnyi készpénzzel, a feltalálók 3,1 millió dollár értékű szellemi apporttal járulnak hozzá a társaság vagyonához. A tulajdonos 85 százalékban az Első Magyar Alap; Wenzel Klára és Ábrahám György egyenlő arányban osztozik a maradék 15 százalékon.
A cég átmenetileg irodát bérelt, ez év nyarán pedig zöldmezős beruházással építették meg az új Coloryte-központot Szentendrén. Ez egyszerre kutató-fejlesztő és adminisztratív bázis, de ott gyártják a diagnosztizáló készüléket is. A Coloryte Rt. vezérigazgatója Hídvégi Gábor, aki korábban hét évig dolgozott a Buchmann Magyar Optikai Művek igazgatójaként. Az optikai üzletágban nagy tapasztalatokat szerzett szakember elmondta: a Coloryte tavaly ősszel leányvállalatot alapított az Egyesült Államokban, a lencsebevonatoló üzem és a marketingiroda az atlantai Norcrossban működik. A tervek szerint a Coloryte a Norcrossban gyártott szemüvegekkel és a diagnosztizáló készülékkel először az amerikai piacon jelenne meg, a második meghódítandó terület az Európai Unió.
A szentendrei központban a kutatómunka sem állt le. “Állandóan fejlesztünk, mert ez a piacon maradás feltétele; próbáljuk szélesíteni a kínálatot is” – mondja Wenzel Klára. A kutatásokban a Coloryte által támogatott ösztöndíjasok is részt vesznek.
A korábbi típusú szemüveg és a vizsgálat – amelyet egy első generációs készülékkel végeznek – itthon a Coloptic Kft. révén megvásárolható, illetve elvégezhető. Mint Duha Tibor ügyvezető elmondta, a forgalmazás különböző üzleteken keresztül történik. A budapesti TIKA Optika üzletvezetőjétől, Réz Katától megtudtuk: náluk egy vizsgálat 4500 forintba, egy pár lencse 35 ezer forintba kerül. A korrekciót lehetővé tévő bevonatot az Opticoat Kft. viszi a lencsékre.
A színtévesztést korrigáló szemüveg példája azonban nem egyedülálló, a kockázati tőkebefektetők már mintegy 170 hazai társaságban láttak az átlagosnál jóval nagyobb növekedési potenciált. S a “szórásba” nem csupán a kimagasló tudományos eredményeket felmutató cégek kerültek és kerülnek be. Mára már gyakorlatilag a 30 millió forinttal induló vállalkozások, de a nemzeti nagyvállalatok számára is nyitva állanak a kockázati, illetve magán-tőkealapok kapui, köszönhetően az éleződő versenyhelyzetnek. Amíg egy évvel ezelőtt csupán a klasszikus 2 és 5 millió dollár (0,5-1,2 milliárd forint) értékű projektekkel foglalkozott a 10-15 professzionális tőkebefektetési alap kezelője, addig mára kitágult a horizont: 100 ezer dollártól (24 millió forint) egészen 50 millió dollárig (12 milliárd forint) keresnek befektetési lehetőséget. Igaz, egy kisebb összegű befektetéssel ugyanannyi a munka, mint egy egymillió dollár felettivel, ezért a legtöbb ilyen befektető nem szívesen foglalkozik a néhány tízmillió forintos tőkeigényű cégekkel. Ezzel együtt viszont minőségi változásnak is tanúi lehetünk. “Most érkeztek el ugyanis Magyarországon a kockázati és magántőke-befektetések arra a szintre, hogy már nem kuriózumként kezelik a gyorsan növekvő vállalkozásoknak részesedés fejében tőkét juttató alapokat; azok elfoglalják az őket megillető helyet a magyar gazdaságban” – mondja Széphalmi Géza, a Magyar Kockázati- és Magántőke Egyesület (MKME, korábban MKTE) elnöke, aki egyben az AIG-CET Capital Management – a 320 millió dolláros tőkéjű AIG New Europe Fund kezelőjének – regionális igazgatója. Ez a cég szállt be október végén a Westend City Center beruházást megvalósító TriGránit Rt.-be, amelyben 25 százalékig növelheti részesedését (Figyelő, 1999/45. szám).
Alapvető gond viszont, hogy jelenleg hozzávetőlegesen legalább 500 millió dollár (120 milliárd forint) az a – jellemzően amerikai és angol nyugdíjalapoktól származó – befektetésre váró tőke, amelyet a kockázati tőke szempontjainak megfelelően (gyors növekedési kilátások, jelentős piaci részesedés ígérete, jó menedzsment, megfelelő kiszállási lehetőség) el lehetne költeni hazai vállalkozások vagy elképzelések finanszírozására. A kockázati tőkebefektetők Magyarországra a becslések szerint 1998 végéig 1,2 milliárd dollárt (290 milliárd forintot) hoztak, amelyből 440 millió dollár (106 milliárd forint) még befektetést kereső összeg volt tavaly decemberben.
A tőke árában nem tud és nem is akar versenyezni a szakmai befektetőkkel a kockázati tőke, ám jóval nagyobb önállóságot ad a vállalatoknak, mint a cég irányításában meghatározó, gyakorlatilag kizárólagos szerepre törő szakmai partner. Az önállóság azonban nem jelenti azt, hogy magukra hagynák a cégeket. A verseny a tőkealapok között éppen ezért nem egy cég kisebbségi (a meghatározó tulajdonossal együtt többségi) részesedésének vételi ára körül alakul ki. Mint Széphalmi Géza mondja, presztízsverseny folyik jelenleg, amit az az alap nyer meg, amely a leginkább kiegyensúlyozott, szavahihető, valamint jó referenciákkal és pénzügyi kapcsolatokkal rendelkezik. (A klasszikus kockázati tőke – jellegéből adódóan – a megvizsgált vállalkozások közül csak minden ötödikbe, tizedikbe társul be, s igazi nyereséget ezek közül is csupán minden ötödik cég termel, ám az annyit, amennyiből még a veszteséges invesztíciók is bőven finanszírozhatók.)
A befektetési banki tevékenység és a portfóliókezelés között elhelyezhető szakterület, a private equity üzletág (kezdő cégekbe fektető kockázati tőke, illetve már működő cégekbe invesztáló úgynevezett fejlesztő tőke) rohamosan fejlődik. Működése közelít a nyugati mintákhoz és nem csupán az alapok, hanem a tanácsadó cégek között is specializálódás megy végbe.
Bár a kockázati tőke nálunk jóval kisebb szerepet tölt be a gazdaságban, mint Amerikában vagy akár Nyugat-Európában, e területen ezzel együtt a régió legfejlettebb országának számítunk. Amerikában tavaly 14,3 milliárd dollárt – az 1997-es 8,7 milliárd dollárnál 64 százalékkal többet – tett ki a kockázati tőkebefektetések értéke. Nyugat-Európában tavalyelőtt 40 százalékkal, 9,7 milliárd ecu-ra nőtt a befektetett összeg, igaz, ennek kétszeresének elhelyezésére kerestek lehetőségeket. “A felfutást az ilyen befektetések amerikai hozamának csökkenése idézte elő” – állapítja meg a szeptemberi Közgazdasági Szemlében megjelent tanulmányában Karsai Judit. Magyarországra vonatkozóan viszont nem készült friss felmérés, a hivatalos adatgyűjtés híján adott becslések pedig bizonytalanok. A tanulmány szerint Magyarországon az eddig befektetett kockázati tőke mindenképpen meghaladja a 700 millió dollárt, amihez az ez évre várható 300-500 millió dollárt is hozzá kell számolni. Az összes működőtőke-befektetésen belül ezzel 7 százalék körüli e szegmens részesedése, ám Karsai Judit szerint az idei arány (1,5-2,0 milliárd dolláros működőtőke-beáramlást feltételezve) már a 20 százalékot is elérheti.
Joanna M. James asszony, a világszerte 3,5 milliárd dollárnyi magántőke-befektetést kezelő, régiónkba 1994 óta 360 millió dollárt hozó, s abból 140 milliót már be is fektető Advent International kockázati- és magántőke-alap közép- és kelet-európai ügyvezető igazgatója szerint gyakorlatilag lényegtelen, hogy az állam szabályozza-e a kockázati tőkealapok működését. Világszerte az a tapasztalat, hogy ezek a regulációk nem rosszak a piacnak, de pozitív hatásuk sincs igazán, és ez igaz a magyar szabályozásra is. James asszony szerint a legfontosabb az adminisztráció (főként a cégbírósági bejegyzés) gyorsítása lenne, hiszen a kockázati tőkealapok pénze hetekig áll a bejegyzés elhúzódása miatt, a kilépési lehetőségek pedig szűkösek. “Ez az egyik oka annak, hogy válogatósak vagyunk, és 100 cégből csak hármat tartunk alkalmasnak a befektetésre – mondja -, mert hiába tökéletes pénztermelő egy cég, ha azt sosem lehet eladni a tőzsdén, vagy nem kell egyetlen szakmai befektetőnek sem.” (Az ottani tőzsde fejletlenségével, illetve a privatizáció hiányosságaival magyarázható, hogy Csehországban csupán most kezd mozgolódni az Advent, amelynek képviselője szerint korábban a helyzet “tragikus volt”, a cégvezetőknek nem is voltak részvényeik saját vállalatukban.) Emellett Magyarországon sokszor a 40-50 éves vezetői korosztály kezében lévő vállalatok egyszerűen nem eladók, vezetőik nem akarnak senkit beengedni, mert évtizedekig dolgoztak érte. Nem így a 20-as, 30-as éveikben lévő, amerikai szemléletű fiatal vezetők.
A magántőkének Joanna James szerint is mindenekfelett a menedzsment kérdése a legfontosabb. Jó vezetőkre és jól szervezett vállalati struktúrára van szükség. Az előbbi azt jelenti, hogy a vezetői csapatnak egyszerre kell kitűnő stratégiai lényeglátással és jó belső szervezési képességekkel rendelkeznie. Olyan céget kell keresni, amely amellett, hogy stratégiai előnye nyomán piacvezető terméket tud előállítani, ezt a pozícióját hosszú távon meg is tudja tartani. A szervezetalakításban pedig igen rugalmasan kell követni a vállalkozás méretének növekedését a vezetésnek. Az Advent ügyvezetője szerint ma Magyarországon az eladási és a marketingtapasztalatok terén van igazán vezetőhiány. A tőkealapok éppen ezért nem fektetnek igazán a fogyasztási javakat termelő szektor cégeibe. Ezért fontos egy ilyen vezetői gárda kinevelése úgy, hogy a multik külföldről idecsábított szakértői pár év alatt kiképzik saját utódaikat.
A befektetési célpontok felkutatása és kiválasztása sem könnyű feladat – teszi hozzá Joanna James -, a felkutatásukkor rendszerint a tőkére váró cégek tanácsadói (brókerek, ügyvédek, könyvelők) közvetítenek, ők keresik meg az alapokat. A minősítést az Adventnél egy úgynevezett befektetés elbíráló bizottság végzi. Itt a kulcsfontosságú a tapasztalat, az ügyvezető igazgató asszony soha, semmi esetre sem fektetne be például a filmgyártás, vagy a divatházak területén. Személyesen neki tetszhet ugyan egy alkotás, de ebből veszélyes arra következtetni, hogy az majd az emberek millióinak is tetszeni fog.
A kockázati tőkealapok magyarországi törvényi szabályozása – Fodor Péter, az Equinox menedzsere szerint – nem igazodik a realitásokhoz: a hazai tőkével alakult alapoknak igyekszik kedvezni, pedig gyakorlatilag ilyenek nincsenek. A kockázati tőkebefektetésekkel foglalkozó társaságok szinte kivétel nélkül hasonló profilú külföldi alapok fiók- vagy leányvállalatai, amelyeknek ez a törvény semmilyen pluszkedvezményt nem ad.
Cége ilyen jellegű befektetései között említette az Elendert, a Synergont és az inkább private equity befektetésnek minősülő Avonmore-ügyletet. Az előbbi cégek által képviselt high tech szektorban a jól képzett magyar munkaerő és a relatíve alacsony munkabérek jelentős versenyelőnyt képviselnek a világpiacon, az infrastruktúra fejletlensége egyelőre hátrányt, hosszabb távon azonban hatalmas növekedési lehetőséget jelent.
Szintén a munkaerő képzettsége teszi vonzóvá a gyógyszer- és biotechnológiai ipart, de Fodor Péter a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban is számos lehetőséget lát.
Az 1989-ben alakult Első Magyar Alap befektetési igazgatója, Zoltán Csaba szerint komoly probléma, hogy a kis cégekkel továbbra sem foglalkoznak a kockázati tőkealapok, és ezen – az álláspontja szerint politikai indíttatásból elfogadott, és a tavalyi kampány során fel is emlegetett – törvény sem volt képes változtatni. Mindmáig csak egyetlen ilyen céget jegyeztek be, ami Zoltán Csaba szerint önmagában minősíti a törvény működőképességét. A gyakorlati tapasztalat az, hogy egy kockázati tőkebefektetés vagy nagyon sikeres, vagy teljes kudarcot vall. Mindezen az adókedvezmény érdemben nem tud változtatni.
Emellett az ígéretes szabadalmak tulajdonosai rendszerint csupán jó műszaki képességűek, de nem csak tőkehiánnyal küszködnek, hanem találmányuk menedzseléséhez sem értenek – nem is ez a dolguk. Ennél is nagyobb baj ugyanakkor, hogy Magyarországon ma még nagyon szűk azon szakemberek köre, akiket egy-egy tőkealap ilyen vállalkozások élére állíthatna. Zoltán Csaba azonban reménykedik abban, hogy a jövőben a multinacionális nagyvállalatok mostani középvezetői “kinövik jelenlegi pozícióikat”, és bennük megérik a leválás gondolata, egy nagyobb szakmai kihívás és jövedelem reményében.
