Szeptember 13-án Jean-Marie Messier, a Vivendi vezérigazgatója mobiltelefonján beszélve vágott utat magának a fotóriporterek között, majd helyet foglalt a pódiumon Steven M. Case, az America Online Inc. szóvivője mellett. Mindez a Vivendinek az elektronikus kereskedelem vezető menedzsereivel együtt tartott bombasztikus párizsi sajtótájékoztatóján történt.
Két hónap elteltével Messier már inkább kerülné az újságírókat. Bár a Vivendi – a korábbi Générale des Eaux 1998-ban nevet változtatott jogutódja – továbbra is jelentős nyereséget termel (az első félévi mérleg az árbevétel 29 százalékának megfelelő, 823 millió dolláros profitot mutatott), piaci megfigyelők körében elterjedt hírek szerint a holdingnak hamarosan ellenséges felvásárlási kísérletekkel kell szembenéznie. Messier az utóbbi időben túl sok adósságot vállalt, néhány bevásárlása nem bizonyult igazán sikeresnek, és nem tudta kellőképpen megerősíteni médiapiaci pozícióit. Miközben a párizsi tőzsde szárnyal, a Vivendi részvényei január 29-e óta folyamatosan gyengülnek; az akkori, egy részvényre jutó 74 dolláros árfolyamnál immár 22 százalékkal érnek kevesebbet. Úgy tűnik, itt a kedvező felvásárlási alkalom a Vivendire áhítozó befektetők számára.
ADÓSSÁGTERHEK. Kik lehetnek az érdeklődők? Jól értesült párizsi körök mindenekelőtt a francia “felvásárlóművészt”, Francois Pinault-t említik. Bár Pinault nem kommentálta a híreszteléseket, piaci megfigyelők arra hívják fel a figyelmet, hogy a Vivendi-részvények 1 százalékának október 27-i nyilvános értékesítésekor a tranzakciót Pinault bankja, a Crédit Lyonnais intézte.
Igaz, Pinault egyedül nem tudna finanszírozni egy ilyen volumenű felvásárlást. A Vivendi nagy hozammal kecsegtető fizető tévé- és mobiltelefon-üzletágainak megszerzése érdekében viszont szövetségre léphetne valamelyik mohón terjeszkedő médiaóriással. A stratégia ebben az esetben először a Vivendi bekebelezésére irányulna, amit a holding közszolgáltató vállalatainak leválasztása és eladása követne. Lehetséges partnerként szóba jöhet a francia piacra régóta ácsingózó Deutsche Telekom, vagy valamelyik amerikai médiabirodalom, mindenekelőtt a Time Warner Inc., amely Európában is meg szeretné vetni a lábát. A Vivendi koronaékszere ebből a szempontból Európa legnagyobb fizetőtévé-hálózata, a Canal Plus, amelyben a cégcsoport 49 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik.
Az első számú vezetői posztot 1996 óta betöltő Messier keze alatt a Vivendi látványosan diverzifikálta tevékenységét, a hagyományos áramszolgáltató, hulladékkezelő és vízmű vállalatok mellé érdekeltséget szerzett média- és távközlési társaságokban. Messier úgy kalkulált, hogy a közszolgáltató vállalatok megbízhatóan csordogáló profitjából kényelmesen finanszírozhatók a kockázatosabb média-befektetések. A részvényesek, az elemzők és a befektetők eleinte meglévő bizalma azonban mára tovatűnt.
Mindenekelőtt az eladósodás mértéke ad okot aggodalomra. Nagy értékű felvásárlásainak finanszírozására a Vivendi 17 milliárd dolláros hitelt vett fel. Az idei szerzemények között szerepelt az U.S. Filter vízmű vállalat, 6,2 milliárd dollárért, tavaly pedig 1,7 milliárd dollárt fizettek ki 23 kisebb amerikai erőmű tulajdonjogáért. Emiatt a múlt hónapban a Standard & Poor’s hitelminősítő intézet a korábbinál alacsonyabb osztályzatot adott a Vivendi hosszú távú hiteleire.
TERJESZKEDÉS. Néhány nagyobb befektetés utólag nem tűnik jó vásárnak. A Vivendi nemrégiben nyilvánosságra hozta: el kívánja adni a Sithe Energies amerikai villamosenergia-ipari holdingban birtokolt részvényeit, amelyekre a tavalyi erőművásárlások révén tett szert. Ennek fő okaként az amerikai áramszolgáltató piac deregulációját említik, a szektor ugyanis a korábban feltételezettnél jelentősen kisebb profitot ígér.
Ráadásul Messier-nek nem mindig sikerült megszereznie az előzetesen beharangozott nagy üzleteket. Az idén például a Vivendi a Canal Plus-vel történő összeolvadás reményében 24,5 százalékos tulajdonrészt szerzett a British Sky Broadcasting (BSkyB) műholdas tévétársaságban. Végül azonban Rupert Murdoch, a News Corp. (a BSkyB anyavállalata) vezére megvétózta az egyesülést. A Vivendit újabb csapás érte november elején, amikor Murdoch nyilvánosságra hozta tervét a BSkyB és a német Kirch médiacsoport 1 milliárd dolláros részvénycseréjéről.
Bár a Vivendi – terjeszkedésének részeként – hozzájutott a második legnagyobb francia telefontársaság, a Cegetel 44 százalékához, e cég piaci részesedése jelentősen elmarad a France Télécomé mögött. Ráadásul a Cegetel részvényeinek 26 százaléka a British Telecom, 15 százaléka pedig a német Mannesmann kezében van. Mindez lényegében lehetetlenné teszi a Cegetel piaci részesedésének növelését Nagy-Britanniában, Németországban és általában azokban az országokban, ahol a British Telecom és a Mannesmann is az élre tör.
A Vivendi internetes jelenlétének megerősítésére Messier jelentős összegeket fektetett az elektronikus kereskedelembe. Kiadásai azonban eltörpülnek más európai befektetők, így például a francia Bernard Arnault invesztíciói mögött. “A Vivendi-nek váltania kell; a holding jelenlegi formájában túlságosan nehézkes” – figyelmeztet Jean-Marie Caucheteux, az ING Barings brüsszeli elemzője.
Az egyik lehetőség a közszolgáltatási üzletág eladása lehetne. Az elemző szerint azonban ez a variáció nem valószínű. A Vivendi – súlyos adósságával és részvényeinek csökkenő árfolyamával – nehezen tud pótlólagos finanszírozási forráshoz jutni a hitel- és a részvénypiacokról.
Egy másik elgondolás szerint a jövőben a közszolgáltató vállalatcsoport részvényeit elkülönítetten lehetne jegyezni, ami a befektetők számára világosabb képet nyújtana.
A Vivendi felvásárlása persze kemény diónak látszik. A holding piaci értékét a fő üzletágak szétválasztása esetén 55 milliárd dollárra becsülik, ami igen vonzó, különösen a vállalat jelenlegi, 41 milliárd dolláros piaci kapitalizációjához képest. A súlyos adósságterheket is számba véve viszont a felvásárlással egybekötött szétválasztás alternatívája kevésbé kecsegtető. A potenciális vevők némelyikének komoly “emésztési nehézségei” lehetnek a Vivendivel. Például, a Deutsche Telekom nyilván szeretne bizonyos tulajdonhányadhoz jutni a Cegetelben. “Franciaországi terjeszkedésének azonban korlátot szabhat, hogy az ottani szabályozás inkább a France Télécomot részesíti előnyben” – jegyzi meg Robert Halver, a frankfurti Bankhaus Delbrück elemzője.
CSEND. Messier most hallgat. Szokásától eltérően, már hetek óta nem ad interjút. Régi ismerősei sem tudják, mire készül. “Jean-Marie Messier-t még soha nem érte komolyabb kudarc pályafutása során” – mondja Walter Butler, aki a francia pénzügyminisztérium egyik elitcsapatában dolgozott együtt Messier-vel még a nyolcvanas évek közepén, amikor az állami tulajdonú vállalatok privatizációs programja zajlott. Azután Messier a Lazard Freres nevű befektetési bankhoz ment, ahol Európa egyik első, hitelből felvásárlásokat finanszírozó alapjának sztármenedzsere lett. A Vivendinél főleg azzal vívott ki elismerést, hogy temetkezési vállalatokat értékesített önkormányzatoknak, ami 15 milliárd dolláros bevételt hozott a holdingnak. Most már csak az a kérdés, hogy a franciák “aranyifja” elég tehetséges lesz-e ahhoz is, hogy egyben tartsa birodalmát.
Š Business Week
