Érdeklődéssel olvastam a Figyelő 1999/42. számában megjelent szerkesztőségi cikket a 74. oldalon. A cikk azt a benyomást kelti, miszerint Csák János, a Mol elnöke, az “elismert fiatal menedzser” azért nem képes a vállalat részvényesi értékét növelni, mert “a Molnak igazából egy jó lobbistára lenne szüksége”. A cikk logikai alapfeltevése is e gondolat köré építkezik, és a gázárképletet illető huzavonát jelöli meg a Mol körüli problémák forrásaként. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű. A Mol új vezetése a következő problémáknak köszönhetően rombolta a részvényesi értéket 30 százalékkal az elmúlt két hónapban: a vállalat új stratégiája a költséges (TVK) és az igen nagy kockázatot jelentő (Slovnaft, INA) felvásárlásokra és fúziókra koncentrál; a vezetés elefántcsonttoronyba burkolózva nem képes megszerezni a középvezetés támogatását, eközben az alkalmazottak a leépítések miatt fordultak szembe az új menedzsmenttel; a hatékonyságnövelési erőfeszítések egyelőre érdemleges eredményt nem mutatnak; a cég kommunikációs politikája következetlen, egymással ellentmondó nyilatkozatok látnak napvilágot.
Természetesen a kormányzati támogatás hiánya, a menedzsment nyílt konfliktusa a kormánnyal már csak tetézi ezeket a problémákat, de hiba lenne a részvényesi érték rombolását csupán ennek az egy tényezőnek tulajdonítani.
A cikk további vitatott pontja, miszerint Csák János esetében “nem a szocialista Ťnagyüzemekreť jellemző politikai kapcsolatok lesznek a legfontosabbak… ” Csák János természetesen politikai kapcsolatai alapján érdemesült erre a pozícióra, hiszen a kormányzatnak elemi érdeke egy megbízható ember delegálása erre a posztra.
Másfelől, miközben tény, hogy a vállalat nagy hasznát venné egy lobbistának is, túlzás azt állítani, hogy Csák János jó üzletember lenne. A fent vázolt problémák és az ennek következtében majd egyharmaddal eső részvényárfolyamok, a részvényesi érték ilyen méretű rombolása egy ilyen kijelentést teljesen megalapozatlanná tesz.
A Mol jelenleg több mint 50 százalékban külföldi tulajdonban van, így a következő közgyűlésen fog majd megmutatkozni, hogy az a “tiszta Amerika” talán nincs is olyan messze.
DEREGNYEI PÉTER
Budapest
