Nem tartozik a sikertörténetek közé, pedig jók az adottságai a Bükk déli lejtőin húzódó, negyedik legnagyobb területű magyar borvidéknek. A területen működő szövetkezetek évtizedeken keresztül szőlőalapanyagot termeltek, elsősorban az Egervin, valamint a budapesti pezsgőgyárak részére anélkül, hogy árujuk palackozva, bükkaljai, bogácsi vagy tibolddaróci borként önállóan megjelent volna. Farkas Attila hegyközségi elnök beszámolója szerint a nyolcvanas évek elején még az Egervin irányításával több mint 500 hektár szőlőt telepítettek az összesen 2 ezer hektáros borvidékre, jelentős részben kékszőlőt, az úgynevezett bikavér-program keretében. Ezzel a fajtaösszetétel megújult ugyan, de önálló név alatt működő palackozók nem alakultak ki.
A szövetkezeteket felosztották, a szőlőfelvásárlók pedig a csökkenő borkereslet miatt elsők között erről a “távoli” borvidékről maradoztak el. Persze felvásárlók vannak ma is, de mint Farkas Attila panaszolja, a túlnyomórészt az Alföldről érkező vevők nem támasztanak magas minőségi követelményeket, s a gyümölcsért csak a termelési költségek alatti árat hajlandók fizetni.
Borkészítési céllal a vidékre egyetlen cég sem telepedett le, és sajnos eddig még nem alakultak ki családi pincészetek sem. Mindezekben szerepet játszhat az is, hogy ennek a borvidéknek nincs a piacon bevezetett, jól csengő történelmi neve, de az okokat kutatva nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy Északkelet-Magyarország az ország legelmaradottabb régiója.
A jelenlegi helyzetben egyre többen hagyják el a szőlőket, mivel azokat haszonnal megművelni nem lehet. Állítólag a helyi kocsmákban alföldi borokat mérnek. Farkas Attila szerint előfordulhat, hogy az uniós csatlakozás idejére a termőterület a jelenlegi felére csökken. Pedig a Bükk-hegység által védett, barna erdei talajjal borított déli lejtőkön szakértők szerint jó minőségű fehér bort lehetne termelni.
A szép természeti környezet, a Bükk-hegység és a gyógyvizek közelsége kínálhat megoldást ebben a helyzetben: a turizmus fejlesztését. A másik lehetőség az lenne, ha egy a gazdák termelését integrálni tudó, s a terméknek piacot biztosító cég telepedne le a vidéken. –
