Nem fordult elő eddig, hogy kizárólag a Bankközi Adós- és Hitelinformációs Rendszer (BAR) által kiállított rossz adósi “bizonyítvány” miatt esett volna el valaki egy kölcsöntől – állítják a hitelezés gyakorló szakemberei. A BAR-nak – a hazai bankrendszer közös adatbankjának – egyelőre nincs olyan súlya, mint a hasonló profilú szolgáltatásoknak Nyugaton. Mint például Németországban, ahol egy ilyen adatbankban olvasható elmarasztaló minősítés igencsak megnehezíti a cégek és magánszemélyek életét: jobb esetben csak a kamataik ugranak meg, de az is könnyen előfordulhat, hogy bezárulnak előttük a bankok kapui.
DUPLÁZÁS. Nálunk egyelőre elképzelhetetlen a piac hasonlóan drasztikus reakciója. A számok azonban egyértelműen jelzik, hogy a bankok mind gyakrabban néznek bele a BAR-adatokba egy-egy hitel kockázatának mérlegelésekor. Tavaly havi 2 ezer, az idén pedig már havi 4 ezer alkalommal kértek adósinformációt e rendszertől, s ennek kapcsán esetenként 2-3 szerződés rejtelmeit ismerhették meg. (Az adatbázisban jelenleg mintegy százezer szerződés adatai parkolnak.) Rácz Lajos, a BAR-t létrehozó Bankközi Informatika Szolgáltató (BISZ) Rt. ügyvezetője úgy értékeli, hogy napjainkban már megfelelően élénk az érdeklődés a nyilvántartásuk iránt, amely mintegy három éve valamennyi hazai vállalati hitelszerződés adatait tartalmazza. (A BAR egyelőre megbecsülni sem tudja, hogy a vállalati kör százezres szerződésállományához hány újabb szerződés társul majd a lakossággal kötött hitelmegállapodások nyomán. Azt viszont elárulták, hogy a tavalyi 220 milliós nyereséget követően az idén mintegy 300 milliós eredménnyel számolnak.) Nem állítható azonban, hogy a BAR használói erősen támaszkodnának e nem kifejezetten olcsón beszerezhető adatokra az ügyfelek hitelképességének feltérképezésében. Rácz szerint ilyen célja nincs is az adatbank fenntartóinak. “Egy körültekintő hitelbírálatot nem lehet a BAR-tól szerzett információkkal helyettesíteni” – vélekedik. Éppen ezért azt sem tartja meglepőnek, hogy a bankok továbbra is régi, jól bevált módszereikkel veszik nagyító alá ügyfeleiket, a BAR-tól szerzett adatoknak pedig kiegészítő és kontroll szerep juthat. A Raiffeisen Banknál például a létjogosultságát nem kérdőjelezik meg, ám egyelőre csupán ellenőrző funkciót szánnak a BAR-nak. Lévén ők a hosszú távú ügyfélkapcsolatok és a széles körű szolgáltatások hívei, partnereik pénzügyi élete nyitott könyv, amikor egy hitelről vagy a már meglévő hitelkeret bővítéséről kell dönteniük. “Az kétségtelen, hogy egy-egy új ügyfél alaposabb megismerésében felértékelődik a BAR jelentősége” – ismeri el Verseghi-Nagy Balázs főosztályvezető-helyettes.
Hasonló filozófiát vallanak az ABN Amro hitelezési szakemberei: a cégek hitelképességének megítélésénél ők is a saját házuk táján fellelhető információkra támaszkodnak, s új ügyfelek esetén is viszonylag kicsi a súlya a BAR-nak. Mindkét banknál úgy nyilatkoztak, hogy a rossz minősítés következményeként előfordulhat viszont, hogy erősebb biztosítékokhoz kötnek egy-egy hitelt.
A józan ész ugyanakkor azt diktálja, hogy hosszabb távon az őket megillető helyre kerüljenek a központi adósinformációk a hitelképesség mérlegelésekor. Hiszen a törvény meglehetősen komoly kiadásra kényszeríti a pénzintézeteket azáltal, hogy kötelezővé tette a csatlakozást egy hivatalosnak elismert szisztémához – amelynek stemplijét később a BAR kapta meg. A Raiffeisen Bank például – csupán a bevitt adatok regisztrációjáért – havonta 600-800 ezer forintot kénytelen a BAR kasszájába becsengetni.
SAJÁT ERŐBŐL. A lakossági ügyfelekről felépített adatbankot illetően azonban némileg megoszlanak a banki vélemények. Az ABN Amrónál például nagyon erősen támaszkodnak a BAR-tól nyert adatokra a hitelek kockázatának mérlegelésekor. Az OTP viszont egészen más filozófiát vall. Tavaly, időt és szoftveralkotót nem kímélve, létrehozták saját házi adatbankjukat, amely az ügyfeleknek nem pusztán a jelenéről, de a múltjáról is meglehetősen részletes “kórtörténetet” képes felrajzolni, s hitelezési döntéseiket erre alapozzák. (Bár azt sem tagadják, hogy alkalomadtán, új ügyfelek felbukkanásakor azért ők is vetnek egy pillantást a külső adatokra.)
Kolosváry Ádám, a lakossági hitelezésért felelős vezérigazgató-helyettes szerint a piaci versenyben szükséges öngondoskodás nem cserélhető fel egy mesterségesen, törvény által kötelező módon előírt védekezéssel, a kockázatkezelés minden pénzintézetnek saját dolga.
A vezérigazgató-helyettes nyilatkozata persze nem csupán arról árulkodik, hogy az OTP is gondosságra törekszik a hitelek nyújtás során, de vélhetően úgy számol, hogy az ádáz küzdelemben előnyére válhat, ha ügyfelei múltjának részletes ismeretében jóval kisebb kockázatok és veszteségek kíséretében hitelezhet, mint a konkurensek, akik – a múlt ismerete híján – kénytelenek mindenkit tiszta lappal indítani.
Az OTP-nél így aligha szomorkodnak amiatt, hogy szeptember helyett csak az év végére válik teljessé a BAR “feketelista” néven elhíresült hiánytalan magánadósi névsora. További 2-3 hónapra van szükség ugyanis a hiányzó adatok betöltéséhez, mert a magánszemélyek hozzájárulását tartalmazó szerződésmódosítások lassabban haladnak a vártnál. A BISZ-től szerzett információk szerint a teljes feketelista az év végétől lesz látható.
Annak viszont már most vannak előjelei, hogy nem mindenki lesz maradéktalanul elégedett. A Cetelem például – amely elöl jár az áruvásárlási hitelek nyújtásában – láthatóan örömmel integrálná saját hitelbíráló rendszerébe a BAR-tól beszerezhető információkat. Lendvai János vezérigazgatónak azonban több kifogása is van. Üzletük jellegéből adódóan például naponta több száz alkalommal kell információt kérniük a BAR-tól, de ennek költségét a néhány tízezer forintos hitelek nem bírják el. A gyors ügyintézésre rendkívül kényes intézménynél az is gondot okoz, hogy minden egyes potenciális ügyfelük felbukkanásakor be kell lépniük a nyilvántartásba, ami nagyon időigényes.
A Cetelem persze aligha áll egyedül speciális kéréseivel. A piacon valószínűleg egyre többféle igény kerül majd napvilágra, nyomukban pedig – a tőlünk nyugatra fekvő országokhoz hasonlóan – különféle adósinformáció-szolgáltatók. Az első fecske már megjelent, a Girodat Rt. (lásd külön anyagunkat). Kérdés, hány újabb konkurens kap kedvet, hogy a jövedelmezőnek ígérkező információértékesítés piacára lépve mind színvonalasabb szolgáltatással próbálja magához édesgetni a bankokat.
