Kritikusai is elismerik: a trösztrombolónak becézett eddigi versenyügyi felelős teljesen átszabta az európai uniós versenypolitika fazonját. Az 57 éves, hét esztendő után már csak néhány hetet hivatalban töltő Karel Van Miert számos, nagy vihart kavaró üggyel írta be magát a közösségi jogtörténetbe. Az első komolyabb konfliktusa az addig érinthetetlennek hitt vállalatóriásokkal szemben még 1994-re nyúlik vissza, amikor az általa vezetett hivatal megvétózta a Bertelsmann, a Kirch-csoport és a Deutsche Telekom között kibontakozóban lévő telekommunikációs és multimédia együttműködést. Dirk Hudig, az Európai Iparszövetség főtitkára szerint a belga származású Van Miert tekintélyének forrása az volt, hogy ellen tudott állni a meghatározó EU-tagállamokból jövő nyomásnak.
NÉMET-FRANCIA TANDEM. Mindenesetre tény, hogy éppen az unió motorját jelentő német-francia tandemmel gyűlt meg legtöbbször a baja. Olyan nagynevű társaságoknak tört borsot az orra alá, mint a Volkswagen vagy a Credit Lyonnais.
A brüsszeli bizottságból hamarosan távozó Van Miert az EU- kormánycsere előtti hetekben sem tétlenkedik. Olyan eljárásokat indított, amelyeket már csak utódja, az európai kormányok által szintén jól ismert, eddig a testületben belső piaci felelős tagként dolgozó Mario Monti zárhat majd le. Az ügyek nagyobb része ismét csak a német vállalatokat és/vagy kormányt sújtja. Tüzetes vizsgálat alá vonták a német postát és a Westdeutsche Landesbankot, azzal a céllal, hogy kiderítsék, nem kaptak-e a megengedettnél több állami támogatást. (Az állami támogatást az unió tágan értelmezi: az igen ritka direkt szubvenciók mellett idetartozónak tekintik az adókedvezményeket is, továbbá az olyan bújtatott formákat, mint például az állam által nyújtott bankgarancia.) Áldhatják a nevét a kisebb német könyvkereskedők is: az országos és az uniós versenyt elősegítendő, az “EU-kormány” leköszönő tagja fel kívánja számoltatni a könyvkereskedelemben használatos kötött árakat.
Van Miert mindemellett szintén forradalmi változásokat kezdett az európai légi közlekedési piac megregulázásában. Jóllehet, két éve megnyitották az égboltot az unió felett, feloldva a nemzeti légitársaságok privilegizált pozícióit, az azóta szaporodó stratégiai szövetségek új kihívás elé állították a szabályozó hatóságot. A közlekedésért felelős brüsszeli főigazgatóság nemrégiben közzétett tanulmánya szerint a repülés árai csökkentek ugyan a piacnyitást követően, a versenypiaci körülmények közepette azonban azok még mindig túl magasak. Ennek oka egyértelműen a nagy, egykoron monopolhelyzetű szolgáltatók közötti szövetségi rendszerek kiépülése, néhány útvonalra korlátozva így a kisebb társaságok működését.
LÉGI BAJOK. A European Voice című, Brüsszelben megjelenő hetilapnak adott nyilatkozatában Van Miert sajnálkozott amiatt, hogy 1996-ban nem bizonyult elég keménynek, és nyolc évre felmentést adott az uniós versenyjogi szabályok alól a német Lufthansának és a skandináv SAS-nak. Ez közös járatok indítását tette lehetővé, továbbá tarifaegyeztetést és a törzsutas akciókban való kölcsönös részvételt jelentett. Cserébe a két légitársaságnak bele kellett egyeznie abba, hogy nyolc óránkénti le- és felszállást engedélyeznek a német és a skandináv városok között repülni kívánó új társaságoknak. Utóbbira azonban nem került sor, mivel a kisebb társaságok nem tudták felvenni a versenyt a Lufthansa-SAS szövetséggel. Így a “kicsik” lényegében kiszorultak a német és a skandináv piacról. Arra a kérdésre, hogy hivatala milyen intézkedést tervez a szövetség ellen, Van Miert sokat sejtetően csak annyit felelt: “Ne feledjék, ez az engedmény csupán meghatározott időre szólt”.
Egy biztos: a KLM-Alitalia szövetség tető alá hozását megelőző, a napokban is zajló vizsgálat során a korábbinál jóval körültekintőbben járnak el Brüsszel “versenyügyisei”. Már csak azért is, mert a kisebb légitársaságok igen nagy érdeklődést mutatnak az Amszterdam-Milánó útvonal iránt. A jelek szerint bízhatnak Van Miert hivatalában: az csak akkor adja majd áldását a KLM-Alitalia frigyre, ha biztosítva látja a kisebb társaságok piaci részesedését.
CSALÓDOTT BELGA. A távozó EU-politikus csalódásának adott hangot amiatt, hogy néhány ügy ezen a területen is az utódjára marad. Így minden bizonnyal Montinak kell majd dönteni abban is, hogy Európa mind ez idáig egyetlen szövetség nélküli légitársasága, az Air France laza házasságra léphet-e a Delta Airlinesszal.
Megfigyelők szerint Monti is kemény tárgyalópartnere lesz az európai kormányoknak és vállalatoknak. Határozottságban nála sincs hiány: a szívén viselt uniós adóügyi harmonizáció jegyében az idén július 1-jétől megszüntette az adómentes (tax free) boltokat – méghozzá annak ellenére, hogy a francia, a német és a brit kormányfő is azok megtartása mellett érvelt. A várhatóan szeptemberben hivatalba lépő egykori közgazdászprofesszor politikus elődjéhez képest vélhetően nagyobb jelentőséget tulajdonít majd a makroökonómiai kérdéseknek, tevékenységének fókuszába az unió versenyképességének növelését állítva.
