Megkezdte ötéves mandátumát a júniusban újraválasztott Európai Parlament (EP), s rögtön az induláskor kiderült: a következőkben megannyi konfliktus várható a többnyire baloldali uniós kormányok és a parlament között. A választások a jobbközép pártok előretörését hozták; az Európai Néppárt 233 képviselőt küldhetett a parlamentbe, ahol sikerült is gyorsan egyfajta koalíciós egyezségre jutnia az 50 fős liberális frakcióval. E hagyományosnak nem mondható megállapodás eredményeként az EP 306 szavazattal a néppárti Nicole Fontaine-t választotta elnökéül, aki a közvetlen választások 1979-es bevezetése óta az első hölgy ebben a pozícióban. A francia illetőségű Fontaine azonban csak két és fél évig marad tisztségében, akkor átadja a stafétabotot az ír liberális Pat Coxnak. Mario Soares volt portugál miniszterelnök, a szocialisták elnökjelöltje csak 200 szavazatot kapott a 626 fős testületben.
Cox nem is titkolta álláspontját, mely szerint a parlamentnek ellensúlyt kell teremtenie a baloldali kormányokkal szemben. Az EP-jogköre lényegesen szűkebb persze, mint a nemzeti törvényhozásoké, ám ezzel együtt is számos területen lehetősége van arra, hogy megakadályozza a miniszteri tanács vagy az Európai Bizottság döntéseit. Első érdemi feladata éppen az lesz, hogy elfogadja a Romano Prodi vezetésével felálló új – és határozottan balra hajló – grémiumot. Erre augusztus végén, szeptember elején kerül sor, amikor is a leendő tagoknak amerikai stílusú meghallgatásokon kell átesniük.
Fontaine mérsékelten konfrontatív hangnemet ütött meg ez ügyben. Mint mondta, személy szerint nem látja akadályát annak, hogy a 19 jelölt megkapja az EP támogatását, ám hozzátette: a bizottságnak – a személyi kompetencia követelményén túl – tükröznie kell a szavazók véleményében kifejezésre jutó politikai egyensúlyt. Leszögezte, hogy a bizottság működését transzparenssé kell tenni, amihez új etikai kódexre van szükség. –
