Nem kis munkájába kerülhetett Richard Stone-nak, a PricewaterhouseCoopers (PwC) vezető partnerének és munkatársainak elérni azt az egyezséget, amely reményeik szerint a befejező mozzanata a Maxwell-birodalom bukását követő – s a londoni üzleti életet évek óta foglalkoztató – perek sorozatának. A C&L által 1989 és 1991 között a Maxwell-csoport kommunikációs társaságánál (Maxwell Communication Corporation) elvégzett vizsgálatról kiderült, hogy megállapításai nem felelnek meg a valóságnak, és a társaság éves beszámolója nem adott megbízható és valós képet annak vagyoni és pénzügyi helyzetéről. Közelebbről, nem létező nyereség után fizettek osztalékot, amit a könyvvizsgáló nem tárt fel. A C&L hibája miatt a jogutód PwC által fizetendő 110 millió dollárnak egyébként Stonék azért is örülhetnek, mert ez a befektetők és hitelezők eredeti követelésének mindössze 10 százalékát teszi ki. Vagyis ha nem jön létre a peren kívüli egyezség, és a befektetők nyerik meg a pert, a könyvvizsgálónak több mint 1 milliárd dollárt kellett volna teljesítenie. Az pedig már nem akármekkora összeg lett volna, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a szóban forgó 110 millió dollár is rekordnak számít a könyvvizsgálók által fizetett kártérítések között. A C&L-nek egyébként nem ez lesz az egyetlen fizetési kötelezettsége a Maxwell-birodalom könyvvizsgálatával kapcsolatosan, ugyanis a szabályozó hatóságok korábban már megbüntették 5,5 millió dollárra és a nyugdíjalapok veszteségének enyhítéséhez is hozzá kell járulnia 65-80 millióval.
HAZAI KÉRDŐJELEK. Vajon Magyarországon lehetséges lenne-e egy a Maxwell-bukásra rímelő eset, illetve az maga után vonhatna-e hasonló kártérítést az érintett könyvvizsgálótól? Bukásra – ha nem is ekkora nagyságrendben – már volt példa, arra viszont, hogy a könyvvizsgálót beperelték és kártérítésre kötelezték volna, még nem. Igaz, sajtóhírek szerint, elszenvedett veszteségeik miatt a Postabank kisrészvényesei perelni készülnek a volt könyvvizsgálót, a Deloitte & Touche-t. Ha ez valóban bekövetkezik, és az eljárásból netán a felperesek kerülnek ki győztesen, akkor az további peres ügyeket vonhat maga után.
A könyvvizsgálat iránti igény a modern gazdaság egyik ésszerű szüleménye, gyakorlatilag a gazdaság résztvevőinek szükségletei alakították ki. Az elvárás a vállalkozások teljes körű, megbízható és valósághű adataira vonatkozik, s érthetően nagyobb a bizalom, ha ezen adatokat egy független, magasan képzett, az állításaiért végső soron anyagilag is felelős auditor hitelesíti. A könyvvizsgálat célja a társaság tevékenységét számadatokkal bemutató éves beszámoló független szakértői felülvizsgálata, az esetleges hibák feltárása, azok kijavíttatása, s végül a véleményalkotás a beszámolóról. Feleletet kell adni arra, hogy az mentes-e a lényeges hibáktól és ily módon valós képet tükröz-e a cég gazdasági helyzetéről.
A könyvvizsgáló persze nem ellenőrizhet mindent, hanem egy előre meghatározott menetrend szerint, az általa kockázatosnak vélt területekre összpontosítva auditál. A feladat érdemi része annak meghatározása: mit és miként kell megvizsgálnia ahhoz, hogy a megbízó úgy érezhesse, beszámolója valós képet tükröz, egyben a könyvvizsgáló is úgy érezhesse, mindent megtett, ami szakmailag elvárható tőle, és ezáltal védve van az esetleges támadásoktól. Ez a biztonság, mint látható, még az évtizedes nemzetközi gyakorlattal rendelkező társaságok esetében sem mindig létezik. Magyarországon viszont a könyvvizsgálati metodika kötelező érvénnyel még szabályozva sincs. A hazai törvények a végterméket regulázzák, de arra, hogy a vizsgálatot miként kell elvégezni, nincs előírás. Így pedig nehéz azt bizonyítani, hogy a könyvvizsgáló mulasztást követett el.
BEBIZTOSÍTVA. A kötelező könyvvizsgálói felelősségbiztosítás az auditor által nem szándékosan elkövetett hibák kockázatának mérséklésére szolgál. A honi gyakorlatban a biztosítások kártérítési összege mindössze 5 és 50 millió forint között alakul. Kivéve természetesen az úgynevezett Big Five csoport tagjait, amelyek nemzetközi biztosítással rendelkeznek. Ez teszi egyébként lehetővé a fentiekben tárgyalt nagy összegű kártérítés kifizetését is.
A könyvvizsgáló tehát azért is felelős, hogy véleménye a cég valós helyzetét tükrözze az aláíráskor, illetve akkor, amikor a felhasználók azt kézhez kapják. Felelős végül azért is, hogy milyen záradékot ad ki, hiszen feleslegesen nem szabad a cég tevékenységéről elítélőleg nyilatkoznia. Ha viszont olyan tényeket tapasztal, amelyek lényegesen befolyásolják a tiszta és valós képet, akkor – azok súlyának megfelelően – kiegészítésekkel ellátott, korlátozó vagy elutasító véleményt kell alkotnia. Annak eldöntése, hogy mikor melyik a legmegfelelőbb minősítés, igen nagy kockázatot jelent a könyvvizsgáló számára is. –
